FÜLSZÖVEG: Roland és barátai, Eddie és Susannah Dean elszántan haladnak
úti céljuk, a titokzatos Setét Torony felé. A homárszörnyekkel sikeresen
megküzdöttek ugyan, ám mepróbáltatásaiknak koránt sincs vége. Új ellenséggel
találják szemközt magukat, a félig gép, félig állat ősöreg óriási medvével.
Elhívják Jake-et, azt a kisfiút, akit a harcos annak idején kénytelen volt
feláldozni. Lud, az egykor szupercivilizált-technicizált város (talán a valahai
New York?) – amelyet feltehetőleg szörnyűséges nukleáris katasztrófa pusztított
el – romjai között élethalálharcot vívnak a testileg-lelkileg eltorzult,
vérszomjas túlélőkkel. Kimerült, ám tántoríthatatlan hőseink folytatják
útjukat. Sikerül-e elérniük a Setét Tornyot, s ott vajon mi vár rájuk?
INFORMÁCIÓ:
Kiadó: EURÓPA KÖNYVKIADÓ KFT.
Oldalak száma: 608
Borító: KARTONÁLT
Kiadás éve: 2004 (az én példányom)
Fordító: Bihari György
Eme véleményt korábban írtam, most kicsit átszerkesztettem,
de fogadjátok szeretettel.
SZERINTEM: A történet a tengerpartról kiérve, egy erdőben folytatódik, ahol
találkozik a kis csapat Shardikkal (vagy Mirrel, ahogy a régiek hívták), egy
hatalmas medvével, aki ráadásul a Sugár őre. Miután megküzdöttek vele, Jake, a New York-i kisfiú
történetét ismerhetjük meg, hogy hogyan is éli mindennapjait, a furcsa kettősség
érzése, hogy tulajdonképpen él-e, vagy meghalt már (hiszen a lökdösődő már
kilökte egyszer az autó elé), és ahogyan maga mögött hagyja a drága
magániskolát, a Piper-t. A hármak elhívatása itt folytatódik, hiszen Jake a harmadik, akit el kell hívnia Rolandnak. Eme történet nagyon tetszett,
mindaz, ahogyan fel lett építve, és mindaz, ahogyan végigkövethettük Jake
útját, maga a ház, ahol "átment" pedig különösen megmosolyogtatott,
hiszen – ahogyan King összes könyve – ez is kapcsolatban van A talizmánnal
és A fekete házzal (mindkettő nagyon tetszett). Jake karaktere egyébként is
nagyon szimpatikus, viszont a probléma az egészben az, hogy az első részben van
rengeteg olyan információ, aminek birtokában jobban megérteném a történetet,
például hogy Jake akkor miért is olyan kulcsfontosságú még az előtt, hogy
kiderülne, ő a harmadik, hiszen Roland ezen emésztette magát, hogy Jake-kel mi
történt.
Jake átjutása kalandos volt, az utána lévő
rész pedig nem igazán tetszett, mégpedig a Ludban játszódó kalandok. Viszont még Lud előtt "beszereztek" egy szőrmókust, ami nagyon megtetszett, haláli egy
jószág, nekem is kell egy Csí a macsekom mellé :) A könyv vége pedig mgáról a címről szól, azaz a
puszta földekről. Ludból csak egyetlen kiút van, ami a puszta földeken át vezet,
viszont ezt gyalogosan nem lehet megtenni. Pont ezért hívják segítségül
Blaine-t, a monót. Blaine-t egy hatalmas számítógép vezérli, és egyetlen téma
érdekli, mégpedig a találós kérdések, a megoldás pedig egyszerűbb, mint hinnék.
A poént azért nem akarom lelőni; Blaine-nel van vége a könyvnek, és azzal,
hogy mi történik a végállomáson.
Őszintén szólva sokáig olvastam, ezt is még anno a
pendeltågon forgattam, illetve az unalmas bébiszittelős délutánjaimon (jó kettő éve volt ez is már, mi tagadás). Kinghez
képest egészen gyorsan beindult a történet, csak egy-egy nagyobb lélegzetvételű
szakasz között voltak néha feleslegesnek ható leírások. A vége ennek a kötetnek is szuper
volt, itt is éreztem, hogy azonnal bele kell fognom a következőbe, ami meg is
történt.
Értékelésem: 9/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése