Mons Kallentoft – Véres tél (Malin Fors 1.)

FÜLSZÖVEG: Linköpinget végtelen erdő és pusztaság veszi körül. Az elszigetelt kis településen mintha megállt volna az idő. Az itt lakók pedig csak saját szabályaikat hajlandóak követni. Emberemlékezet óta nem volt olyan hideg, mint azon a februári éjszakán, amikor nem messze a várostól egy fáról lógó, kegyetlenül megcsonkított, véres hullára találtak. Az ügyet a fiatal felügyelőnő, Malin Fors kapja. A csinos, szőke, kamaszlányát egyedül nevelő nő a Linköpingi Rendőrség történetének legmegszállottabb nyomozója. És a legtehetségesebb is. Most azt is ki kell derítenie, ki lehet az áldozat és hogyan kerülhetett arra a fára. A gyilkos fagyott nyomait követve pedig nincs más választása, alá kell merülnie az emberi lélek legsötétebb bugyraiba... Mons Kallentoft könyvével elnyerte a svéd írószövetség elsőköteteseknek járó díját. A Véres tél egy négyrészes sorozat kezdete, amely meghozta a szerző számára a világhírt. Megjelenése óta 23 nyelvre fordították le. 

INFORMÁCIÓ: 

Kiadó: Libri Könyvkiadó Kft.

Oldalak száma: 540

Borító: PUHATÁBLÁS

Súly: 500 gr

Kiadás éve: 2013

Fordító: Szöllősi Adrienne
Eredeti cím: Midvinterblod

SZERINTEM...Egy nagyon jó könyv, a krimi és a svéd/skandináv irodalom szerelmeseinek tökéletes választás. Fordulatos és izgalmas történet, hasonló érzéseim voltak ilyen téren a Véres téllel mint annó A mézeskalács házzal. Azzal a különbséggel, hogy Malin Fors első kalandja a végén nem hagyott bennem kételyeket és kérdéseket, illetve a történetet, a karaktereket is jobban kicsomagolta az író, és a szálak folyamatosan megmaradtak, nem értek véget hirtelen a semmiben.

Maga a történet pedig:  elég borzongató az izlésemnek, mi szerint valakit titokzatos módon fellógatnak egy fára, ahogy az idő halad előre úgy pedig egyre világosabbá válik, hogy valamiféle rituális jelleggel. Vagy lehet, hogy mégsem :) A gyilkos kiléte az utolsó kb. 50 oldalig nemigen volt sejthető, az elején pedig az áldozatról sem volt fogalma a rendőrségnek. Tetszettek a személyes szálak, hogy folyton pörög a történet, nem voltak benne unalmas részek, viszont az áldozat monológjai nem jöttek be, az, hogy a halott a szellemvilágból szól hozzánk már talán nekem is egy kicsit túl sok volt.

Ami pluszban tetszett még, hogy akár a Labdaszedő, akár a Murvallok esete elég nagy fricskának hat a svéd társadalommal szemben, hogy ha megkapargatjuk a felszínt, akkor talán mégsem borít mindent cukormáz. Kíváncsi vagyok, hogy a második részben, a Halálos nyárban felbukkan-e a Murvall-klán, mert őszintén szólva megkedveltem a mindig zsémbes Rakelt.

A négy részes sorozatnak eddig kettő kötete jelent meg (a tél és a nyár), de ha jól tudom, idén tavasszal kellett volna a boltokba kerülnie a tavasznak. A következő részt (Halálos nyár) már megrendeltem, szóval ezúttal szerintem idényben olvasom.

Értékelésem: 9/10