Stephen King – A harcos (A Setét Torony 1.)

FÜLSZÖVEG: Vaj igen, a világ elmozdult, de el ám. A szuperkomputerek vezérelte utópia vadromantikus, westernbe hajló tájképpé változott át. A farmokon torzszülött jószágok jönnek világra, a kocsmákban fogatlan kurvák énekelnek részegen, a poros utcákon marcona pisztolyhősök köpenyét lobogtatja a szél. A hegyen boszorkány forralja tervét, a puszta földek elhagyott szurdokaiban pedig kísérteties hasadások foszforeszkálnak. Az elektromos lámpa luxus, a még működő gépeket senki sem tudja használni. A világ hősei a harcosok, akik kezükben tartják a gyeplőt. Mindenki tiszteli őket, de az ő életük sem leányálom: ha elbukják a férfivá avatásuk próbájàt, akkor nyugatra küldik őket, ahol idő előtt meglátják az ösvény végén lévő tisztást. Belőlük is egyre kevesebb lett, ahogy a világ tovább pusztult. Utolsó példányuk arra tette fel az életét, hogy eljusson a mindenség szívébe, minden világok középpontjába, ahol a Setét Torony áll. Az ő útját kísérhetjük végig. King mester megmutatta, mennyire tud világot teremteni, de meg àm.

INFORMÁCIÓ: 

Kiadó: Európa Könyvkiadó Kft.

Oldalak száma: 256

Kiadás éve: 2004

Fordító: Bihari György

SZERINTEM... A harcos egy olyan könyv, amelyet mindenkinek el kellene olvasnia egyszer az életben. Nem borzongat, nem rágtam tövig a körmeimet, de mégis azt éreztem, hogy egy kicsit olyan, mint a Setét Torony, hogy a világok (az irodalom) egy kicsit körülötte forog(nak). Továbbá az volt az érzésem, hogy ugyan egy hét részes ciklus legeleje, mégis megállná a helyét önálló kötetként is.

Az első mondat – „A feketébe öltözött ember a sivatagon át menekült, a harcos pedig követte.” – többször eszembe jutott a könyv olvasása során is, illetve az az érzésem, hogy ennél tökéletesebb kezdést King nem is találhatott volna a sorozatnak. Mondom ezt úgy, hogy a második résszel kezdtem annó az olvasást, és az ötödik kötet befejezése után olvastam el A harcost. Két dolgot nem értettem az első kötet kihagyása miatt (mert pár éve lehetetlen volt A harcost beszerezni, A Setét Toronnyal pedig nem akartam várni – nem rég pedig újra elkezdték kiadni a köteteket, juhéj!), az egyik, hogy Jake hogyan, hol, és miért zuhant le – „Vannak más világok is.” –, illetve hogy a feketébe öltözött ember miért is olyan nagy jelentőségű – ezekre a kérdéseimre pedig most választ is kaptam. 

A harcos a többi kötettel ellentétben igen rövidke, mindössze 256 oldal, és merőben más az egész hangulata is, mint a többi résznek. Rolandról nem sokat tudunk meg benne (leszámítva egy-két tényleg fontos infót), de közel sem annyit, mint amennyire számítottam, illetve Jake-ről sem  sok dolog derül ki, a többiek pedig ugye a következő részben jönnek.

Érdekes olvasmány, én egy délután alatt elfogyasztottam, és egyértelműen azt mondom, hogy tetszett. King a végén bevallja, hogy 20 évig írta, és ez valahol a minőségen érződik is, mert számomra volt benne valami megmagyarázhatatlan plusz. A Setét Torony-sorozatot szívből ajánlom, King világának az alapja, és szinte az összes könyvében megtalálható legalább egy utalás a Toronyra, sokkal élvezetesebb akármelyik másik művét úgy forgatni, hogy ismeri az ember Roland világát.

Értékelésem:. 10/10

A könyv az Antikvárium kínálatából is elérhető, ITT.