Kristina Ohlsson – Az üveggyerekek (Az üveggyerekek 1.)

FÜLSZÖVEG: A tizenkét éves Billie vakációja nem alakul valami jól. Apukája nemrégen meghalt, és anyukájával elköltöznek Kristianstadból egy közeli kisvárosba. Billie azonban nem igazán örül a költözésnek, és az új ház sem tetszik neki. Mindennek tetejébe még rejtélyes és ijesztő dolgok is történnek ott. A kislány és a legjobb barátnője, Simona, valamint újdonsült barátjuk, Aladdin hamarosan arra a következtetésre jut, hogy a házat kísértetek lakják. Na de, az ő korukban már senki nem hisz a kísértetekben! Kell lennie valami ésszerű magyarázatnak! És a három gyerek nyomozásba fog, hogy kiderítse, milyen sötét titok lappang a különös események mögött.

INFORMÁCIÓ:

Kiadó: Animus Kiadó Kft. 

Oldalak száma: 256

Borító: CÉRNAFŰZÖTT, KEMÉNYTÁBLÁS

Súly: 340 g

ISBN: 9789633243039

Nyelv: MAGYAR

Kiadás éve: 2014 

Fordító: Bándi Eszter

Eredeti cím: Glasbarnen

SZERINTEM: Gyorsan jött, gyorsan ment, leginkább így tudnám megfogalmazni röviden és tömören az élményemet :D Még vasárnap szervezett Gabo egy villámjátékot Facebookon, és ott nyertem meg a könyvet (ezúton is köszönet ^^), kedden került hozzám a könyv, és ma, csütörtök délelőtt pedig ki is olvastam :)

Maga a könyv fizikai valója eltér az átlagostól, kicsit "kockább", vastag lapokkal, és nagy betűkkel – mert mégiscsak gyerekeknek íródott; kilenc éves kortól ajánlja a kiadó. Nos, nem tudom ki hogy van vele, de ez a kiegyensúlyozott gyerekeknek való, mert bizony volt, hogy én is beleborzongtam egy-két jelenetbe (oké, ennek nekem most van háttere is, hogy finoman fogalmazzak). Tehát gyerekkrimi, kíváncsian vettem a kezembe, mert eddig csak a kőkemény felnőttverzióhoz volt szerencsém. Az üveggyerekek remekül megtévesztett, és olyan érzést keltett, hogy valamilyen misztikus erő munkál a háttérben, ám a befejezés mégis földhözragadt volt, tetszett. Ráadásul sikerélményem is volt, mert hiába szeretek úgymond játszani az "igazi" krimiknél, hogy megtippelem ki lehet a gyilkos/elkövető, szinte sosem találok bele, itt viszont már az első sugallatnál nem csak tippeltem, hanem tudtam, hogy mi a turpisság, és úgy is volt :)

Elsőre szembetűnt az is, hogy egyszerű a nyelvezete, és tényleg gyermekeknek íródott, viszont utóbbi tény nem vont le semmit az értékéből felnőtt fejjel sem, sőt. Valóban, "lightosabb", mint a felnőtteknek szánt műfaj, de ugyan úgy jelen van benne minden, ami a krimire jellemző, annyi különbséggel, hogy a véres részletek elmaradnak, kávézgató főfelügyelők helyett pedig 12 éves gyerekek nyomoznak.

Akárki akármit mond, nekem tetszett, szerintem aranyos történet volt úgy is, hogy nem kifejezetten a célkorosztályba tartozom Ahogy említettem, volt benne egy kis borzongás, de alapvetően elmaradtak a durvaságok, márpedig néha kell valami kedvesebb is, még Skandináviából is.

Értékelésem: 8/10