FÜLSZÖVEG: Egy elképesztően vicces és kacagtató könyv a bénító depresszióról és a szorongásról? Ez aztán szörnyen rossz ötletnek tűnik… De Jenny Lawson éppen ezekben a szörnyen rossz ötletekben a legjobb! Őrülten boldog című könyvében az egész életét végigkísérő mentális betegséget járja körül a maga egyéni, utánozhatatlanul humoros stílusában.
A szerző saját életének nem mindennapi történeteiből szemezget: az egyik pillanatban még két elvetemült hattyú tör az életére, aztán kap három döglött macskát postán, egy harmadik írásban pedig már a depressziójával járó bénultságról és tehetetlenségről vall kegyetlen őszinteséggel.
Ez a nyíltság arra irányítja a figyelmet, hogy el kell fogadnunk mindazt, ami megkülönböztet minket a többi embertől, majd felhasználni, hogy lenyűgözően és felháborítóan boldogok legyünk. Ahogy Jenny anyukája fogalmaz: „Talán nem is annyira borzasztó őrültnek lenni.”
INFORMÁCIÓ:
Kiadó: Kossuth Kiadó Zrt.
Oldalak száma: 320
Borító: FÜLES, KARTONÁLT
Súly:396 g
ISBN: 9789630986205
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2016
Illusztráció: FEKETE-FEHÉR KÉPEKKEL
Fordító: Szép Krisztina
SZERINTEM: Valahogy egy megmagyarázhatatlan kíváncsiság van bennem a pszichológia iránt, így általában nagyon sok könyv érdekel, ami akár a depresszióról szól, akár más mentális betegségről, akár csak úgy általánosságban a pszichoról, szóval az Őrülten boldog is felkerült a kívánságlistámra néhány hónapja. Az biztos, hogy kellő humor kell az olvasásához, de nagyon könnyen megszokja Jenny stílusát az ember, utána pedig letehetetlenné válik a könyv.
Tulajdonképpen ha valami rövidebbet kellene írnom erről a könyvről, akkor azt mondanám, hogy adott Jenny Lawson, akinek van ez a mentális betegsége, de ő nem stresszel rá, sokkal inkább mintha rájátszana a dologra a környezetében, és mindemellett full lazán az sem érdekli, amikor totálisan bolondnak nézik. Nem igazán tudom eldönteni, hogy ő alapvetően ilyen ember, vagy sokkal inkább úgy gondolta, hogy ha lúd, akkor legyen kövér, és kit izgatnak olyan apróságok, mint a társadalmi megítélés. Voltak részek – például az ausztráliai, kenguru-beöltözés – amiket már-már sokalltam, és így visszagondolva az az érzés fog el, mintha átesett volna annak a bizonyos lónak a túloldalára, de alapvetően magam is meglepődtem, hogy tényleg ennyire vicces, nevetgélve olvasgatós volt a könyv, mert a leírt történetek nagy része tényleg humoros volt.
A depresszió borzasztó dolog, de alapvetően kettős érzések voltak bennem, amikor épp nem olvastam, hanem eszembe jutott a könyv, és a sztorijai: Jenny egy rettentő szerencsés ember, amiért van egy szerető férje, aki az összes hülyeségét tolerálja, illetve van egy kislányuk is, és jó néhány barátnője, no és persze a szülei is támogatják, egyszóval azokkal a dolgokkal, amik a fejében vannak nem egyedül kell megbirkóznia, hanem biztos, támogató háttérrel rendelkezik.
Összességében a könyv tetszett, és a nagy részének olvasása közben sikerült megnevettetnie is, viszont a kevesebb talán néha több lett volna, ha egy kicsit kevésbé görcsöl rá arra, hogy ennyire próbálja megütni a fantasztikum mércéjét, már ami az életének bemutatását illeti. Nem rossz olvasmány, és a molyos vélemények alapján nagyon sokaknak tetszett, szóval érdemes elolvasni, én sem bántam meg, még ha nem is nyerte el a tetszésem 100%-osan.
Tulajdonképpen ha valami rövidebbet kellene írnom erről a könyvről, akkor azt mondanám, hogy adott Jenny Lawson, akinek van ez a mentális betegsége, de ő nem stresszel rá, sokkal inkább mintha rájátszana a dologra a környezetében, és mindemellett full lazán az sem érdekli, amikor totálisan bolondnak nézik. Nem igazán tudom eldönteni, hogy ő alapvetően ilyen ember, vagy sokkal inkább úgy gondolta, hogy ha lúd, akkor legyen kövér, és kit izgatnak olyan apróságok, mint a társadalmi megítélés. Voltak részek – például az ausztráliai, kenguru-beöltözés – amiket már-már sokalltam, és így visszagondolva az az érzés fog el, mintha átesett volna annak a bizonyos lónak a túloldalára, de alapvetően magam is meglepődtem, hogy tényleg ennyire vicces, nevetgélve olvasgatós volt a könyv, mert a leírt történetek nagy része tényleg humoros volt.
 |
| A szerző |
Összességében a könyv tetszett, és a nagy részének olvasása közben sikerült megnevettetnie is, viszont a kevesebb talán néha több lett volna, ha egy kicsit kevésbé görcsöl rá arra, hogy ennyire próbálja megütni a fantasztikum mércéjét, már ami az életének bemutatását illeti. Nem rossz olvasmány, és a molyos vélemények alapján nagyon sokaknak tetszett, szóval érdemes elolvasni, én sem bántam meg, még ha nem is nyerte el a tetszésem 100%-osan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése