2017-12-30

2017 számokban és érzésekben, avagy statisztikai összefoglaló a blogról és az elmúlt évemről


Mindig izgalmas ez a fajta bejegyzés a blogon, legalábbis számomra mindenképp. Az előbb épp elolvastam a tavalyit, ami tulajdonképpen kis ártatlan, naiv év volt. Na de az idei!

Valahogy mindig úgy éreztem eddig, hogy a páratlan évek számomra mindig balszerencsét hoznak, emlékszem, hogy ezekben az években mennyi keserűség, és mérhetetlen fájdalom volt bennem, és azt hiszem, ez idén szerencsére megváltozott. Olyan semlegesnek tűnik az egész, se nem rossz, se nem jó, ellenben tartalmas volt, sok dolog történt, én panaszra nem lehet okom.


Idén is volt (nagy) törés az életemben, vagy legalábbis azt hittem, hogy az, de tulajdonképpen átgondolva az egészet inkább az egyik legjobb dolog, ami történhetett velem idén. Kissé ellentmondásosnak tűnik, de valahol azért van ráció abban, hogy minden megközelítés kérdése (nyilván nem az igazi tragédiákról, mint mondjuk halál van szó, amit bárhonnan és bárhogy nézel, sosem jössz ki belőle jól). Ebből következett a másik dolog, hogy rengeteget kezdtem el dolgozni, mert volt egy célom, amit minden áron meg akartam valósítani – és sikerült is. Valahogy erre visszatekintve van egyre inkább az az érzésem, hogy bármire képes vagyok, ha teszek/megdolgozok érte, de igazából eddig is valahogy ezen az elven működtem, hogy ha valami célt el akartam érni, akkor csak az lebegett előttem, és semmi más.

Tavaly írtam a november/decembert, az konkrétan az volt, hogy a svéd nem sikerült. Ide nagyon sok dolgot írhatnék, de felesleges lenne. Helyette megpróbáltam a norvégot, amitől viszont a rossz "emlékek" miatt féltem, mint a tűztől. A norvég sikerült, és ezzel egyrészt még egy célomat teljesítettem, másrészt napokig kerülgetett a sírás, mert így jött ki az egyéves stressz, ami folyamatosan görcsben tartott.


Nyilván az sem mellékes, hogy a főszakomat, a bolgárt is egyre jobban megszerettem, ehhez pedig "csak" a szófiai kiruccanás, és a nyelvi sikerélmények kellettek. Idén számoltam ki azt is, hogy el tudok menni Erasmusra, így akkor mindenképp elmegyek, és idén volt életemben először, hogy megszabadultam az alapozó bölcsész büfétárgyaktól (mint például filozófia), így a vizsgaidőszakom már a kezdés után 2 nappal véget ért, összesen három vizsgával, ami 25 kreditet ért.

2017 fair volt: elvett, de adott is, és végre valahára nem éreztem annyira kiszolgáltatottnak magam az életem történéseivel szemben. Küzdöttem, de mellette hátra is tudtam dőlni néha; végre elmondhatom, hogy az egyetemen is nagyjából úgy mennek a dolgaim (ebbe most a szocializációsakat is belevenném), mint ahogyan szeretném, szóval abszolút nem panaszkodom. Három év után végre kezdek igazán talpra állni, és ennél örömtelibb dolog talán nincs is.

Eme bejegyzés születésekor az idei...
♥ oldalmegjelenítések száma  129.379 (összesen 425.004)
♥ bejegyzések száma 96 (összesen 500)
♥ kommentek száma 62 (összesen 834)
♥ feliratkozók száma 389
♥ Facebook-like-ok száma 2758
♥ Twitter-követők száma 1153- a személyesen, de azóta van egy blogos is, ott 337
♥ legtöbb látogató magyar, amerikai, orosz, és román ip címmel látogatott a blogra
♥ legtöbb látogató a Google, a Facebook, és a moly.hu-n keresztül érkezett a blogra
♥a leglátogatottabb hónap a december volt: 28-án az eddigi legmagasabb napi látogatószámot érte el a blog, 2655 kattintással. Tavaly ilyenkor a decemberi hónap összességében is rekordot döntött látogatószámban, ettől idén csak néhány száz kattintásra van a blog :)

Az idei hét leglátogatottab bejegyzés:
♥  Lakatos Levente – A ​pillangók ébredése (Szigor 5-7.) – köszi Levi a megosztást :D [6094 katt]
♥ TOP 10 OLVASMÁNYOM 2017-BEN [2313 katt]
♥ Meik Wiking – Hygge: A dán életérzés, amely boldoggá tesz [1283 katt]

A saját olvasási statisztikáim:
► 101 könyvet olvastam el
► összesen körülbelül 28 ezer oldalt olvastam el (a Moly számításai szerint)
► 4 könyvet hagytam félbe

Köszönöm nektek, hogy 2017-ben is velem tartottatok! Boldog új évet kívánok, és könnyű 2018-as évet :)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése