2018-01-27

Böszörményi Gyula – Nász ​és téboly (Ambrózy báró esetei 4.)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz. A fülszöveg is, illetve a véleményem is spoileres lehet!

FÜLSZÖVEG: 1894 kora tavaszán a fiatal Ambrózy Richárd báró elveszítette bal karját, és vele lelkének azon részét is, mely gyöngéd érzelmekre tette képessé. Ama borzalmas éjszaka hét esztendővel később még mindig sötét árnyat vet az Osztrák-Magyar Monarchia legismertebb magánzó detektívjének életére, és ha ez még nem volna elég, a múlt kísértetei ismét felbukkannak. 

1901-ben Ambrózy báró nősülni készül, ám az oltárhoz vezető utat hátborzongató gyilkosságok sora szegélyezi. Vajon képes lesz-e Mili kisasszony, a detektív hű társa és tanítványa egyszerre megküzdeni a régmúlt és a jelen szörnyetegeivel? 

Nem kétséges, hogy igen, hisz rafinériája és makacssága végtelen – ám az már közel sem tudható ily biztosan, hogy közben ő maga mit veszít el. 

A békebeli bűn- és szívügyek végső titkai, melyek a Leányrablás Budapesten, A Rudnay-gyilkosságok és az Ármány és kézfogó című regényekben nem fedték fel magukat, a sorozat eme záró kötetében végre kilépnek a fényre.


INFORMÁCIÓ:
Kiadó: KÖNYVMOLYKÉPZŐ KIADÓ KFT. 
Oldalak száma: 492
Borító: KARTONÁLT
Súly: 502 g
ISBN: 9789634572626
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2017 
Sorozat: VÖRÖS PÖTTYÖS KÖNYVEK

SZERINTEM: Nem fogom lelőni a poént, sőt, spoilernek sem minősíthető, ha most rögtön leírom azt, hogy nagyon vártam, és nagyon szerettem ezt a könyvet is! Imádom a sorozatot, a szereplőket, a kort, a nyelvezetet, és az elképzelést, hogy egy fiatal lánynak ilyen sok tekintélye lehetett akkoriban, Böszörményi mester pedig csodálatosan írta le a történetet, így a záró kötetre végérvényesen megmaradt az a véleményem, hogy zseniális, és hatalmas rajongójává tett, sőt, megkockáztatom, hogy az Ambrózy báró esetei miatt lettem sokkal nyitottabb a kortárs magyar irodalomra is, amit én egy elég nagy dolognak tartok részemről, hiába túlontúl személyes a vonatkozása.

Picit megborítom a sorrendet, ugyanis most a végéről kezdem: remélem, hogy lesz még egy kiegészítő kötet, ugyanis az utolsó kettő oldal után könnyben úszó szemmel csak azt tudtam mondani, hogy kérlek, kérlek, kérlek, nem érdekel, ha tocsog a nyálban (amit amúgy nem szeretek, de hát a két szereplő az csak AZ a két szereplő, akiket nagyon megkedveltem), és a rajongók – köztük én is – gyakorlatilag bármit elolvasnának még, ami ehhez a történethez tartozik, akár gyilkosság felgöngyölítése, akár romantikus történet.

A záró történet egyébként nem volt végig ekkora szerelem részemről, sokáig úgy éreztem, mintha valami hiányozna (így utólagosan visszagondolva, talán több Márika és Emma is beleférhetett volna, vagy akár Vili és Renée, akik az előző kötetekhez képest csak fel-felbukkantak néha, elenyésző szerepekkel), vagy nem klappolna, de így utólagosan belegondolva nincs kizárva, hogy csak azért volt ez az érzésem, mert Mili és Richárd mintha egy kicsit távolságtartóbbak lettek volna, hogy még véletlenül se merülhessen fel annak a lehetősége, hogy szerelemből akarnak házasodni, és nem azért, mert zsarolják őket. A hangulatot feszültebbnek éreztem, és kevesebb volt benne a humor, már ami a Mili és Richárd közti ugratásokat illeti, s noha teljesen érthető, azért bevallom, nem csak én imádtam ezeket az előző három könyvben.

Valahol egyébként olyan érzésem is volt, hogy hiába hatalmas a rajongói bázis, hiába imádják rengetegen a könyveket, és hiába zseniális az egész, mégis titkon azért örülök, hogy itt a vége, mielőtt még egyértelműen ellaposodna, kihűlne a spiritusz belőle. Jobb, hogy így marad meg mindannyiunk emlékezetében ez a regénysorozat: kerek egészen, amit mindannyian szeretünk.

Hatalmas köszönettel tartozok Böszörményi Gyulának, amiért ilyen remek történetet és szereplőket alkotott, a regénysorozatával pedig megszerettette velem a kortárs magyar irodalmat.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése