2018-01-15

Ónodi György – Feketeleves: Avagy volt egyszer egy Heti Hetes

FÜLSZÖVEG: 17 ​év egy ember életében sem kevés. Eltart a köldökzsinór elvágásától a bölcsődén és az óvodán keresztül az általános iskolán át majdhogynem az érettségiig, a gólyamesétől a szexig. Egy televíziós szórakoztató műsor esetében egyedülállónak mondható ez a 17 év.

108 szereplő statiszták nélkül, 8 Kossuth-díjas művész adott rangot a műsornak, s reményeim szerint e könyvnek is. A készételt felszolgáltuk a képernyőn, a könyv inkább a fűszerekről beszél. Van benne édes és savanyú, csípős és keserű. Bajor Imre elköszönt tőlünk és Önöktől, „levele”, amit az égből küldött – s amelyet ki más, mint Kern András „fogott el” –, itt olvasható.

17 év feldolgozása nem lehet cél. Ez a könyv a kulisszákról szól, a háttérről, a támadásoktól a magasztalásig, a dicséretektől az elátkozásig, az imádattól a gyűlöletig. Mindebben volt részünk, mely jól kitapintható a korabeli kritikákból és levelekből. Szókimondás és őszinteség – ennyi volt a szándékunk mindenféle rosszindulatú áthallás nélkül. Nem gondolom, hogy a Heti Hetes sírjára „unokáink leborulnak”, de egy szál virág talán jár. Vagy egy elgazosodott sírhant tele pipaccsal. Letépni nem érdemes, mert szinte azonnal elhervad. A Heti Hetesnek ennyi adatott. A Feketeleves egy sajátos történelemkönyv, a ma lenyomata a jövőnek és egy kicsit a jelennek is. Egy őszinte történelemkönyv sokak bánatára és még többek örömére.

Ónodi György a kezdetektől a Heti Hetes főszerkesztője. Dolgozott operatőrként, szórakoztató műsorok forgatókönyvírójaként és más sikeres tévéműsorok producereként is. De mind közül a Heti Hetesre a legbüszkébb. Könyve nem nélkülözi a főcímben elhangzottakat: „Heti Hetes, minden, ami érdekes: politika, botrány, Duna-parti dumaparti, bulvár, pletyka, sztárhegyek, ez a Heti Hetes, a feketeleves…”

INFORMÁCIÓ:
Kiadó: JAFFA KIADÓ ÉS KERESKEDELMI KFT.
Oldalak száma: 223
Borító: PUHATÁBLÁS, RAGASZTÓKÖTÖTT
Súly: 266 g
ISBN: 9789634750055
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2017
Illusztráció: KÉPEKKEL

SZERINTEM: Ez volt az a könyv, ami már a megjelenésekor is nagyon érdekelt. Mert a Heti Hetes nálunk mondhatni generációkon átívelő műsor volt. Kezdetben hihetetlenül utáltam, mert amikor ez ment a tv-ben, nem lehetett megszólalni, és főleg nem zaklathattam Anyut a soha be nem álló számmal, mert ez (és a Barátok Közt) volt az a műsor, amit mindenképpen látni és hallani szeretett volna – utóbbi pedig természetesen nem igazán kivitelezhető, ha egy 6-8 éves gyerek rajtad lóg. Ilyen korban pedig mit tesz a gyermek? Utálja azt a dolgot, ami miatt takarékra kell helyeznie magát.

Eltelt pár év, és tiniként, amikor a tv háttérzaj volt egyszer csak bekapcsolódtam a Heti Hetesbe. Mindig is sok dolog érdekelt, így tulajdonképpen a témák nem voltak idegenek, végül pedig ha épp nem volt bekapcsolva a tv, akkor néztem az órát, hogy mindenképpen elcsíphessem a műsort. Szóval mondhatni belenőttem, és azon nagyon-nagyon kevés műsorok egyike volt, ami érdekelt (noha én már az a generáció vagyok, aki nem néz tv-t, nem érzi ennek a hiányát, és nem is érdekli az egész), és amit szinte mindig néztem. Örülök, hogy volt erre lehetőségem.


A könyv érdekes és izgalmas volt, talán pont emiatt is, hogy nem a legelső adástól követtem nyomon a történteket, ám a kulisszák mögé bekukkantani mindig élmény, és mindig pluszt ad. Emlékszem arra ez érára, ami nekem A Heti Hetes, és élmény volt elképzelni azt a bizonyos első megbeszélést, vagy a leírt fogadtatást, majd pedig jókat mosolyogtam a könyvben lévő korabeli olvasói leveleken, hogy ezt az egész jelenséget vagy mennyire imádták, vagy mennyire utálták az emberek, és ennek hangot is adtak. Olvasás közben többször elmosolyodtam, felnevettem; Bajor Imre részénél pedig hihetetlenül szívbemarkoló volt, hogy mi zajlott ténylegesen a "kulisszák mögött". Utólagosan pedig nagyon elgondolkodtam, hogy lehetséges, hogy nem lenne rossz ötlet visszanézni a teljes műsort, és így, felnőtt fejjel azok a bizonyos "utált" részek is más megvilágítást kapnának.

A Feketelevest ajánlom mindenkinek, akinek volt bármi kapcsolata a műsorral, mert ha nincs is meg a teljes egész, 17 év anyaga fejben, csak néhány, akkor is leköt és szórakoztat a könyv, és akkor is magadénak tudod érezni a műsort, illetve Ónodi György remek narrálását a magyar médiatörténet egyik leghosszabb, és – szerintem – legemlékezetesebb műsoráról. Imádtam olvasni, és nagyon örülök neki, hogy kiadásra került ez a könyv az egyik kedvenc műsoromról.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése