2018-02-24

Christelle Dabos – A ​tél jegyesei (A tükörjáró 1.)

FÜLSZÖVEG: Anima ​lakói szerint a tárgyaknak lelkük van, különös adottságaik révén pedig kommunikálni is tudnak velük. Ujjaik alatt összeforr minden, ami szakadt vagy törött, érintésük nyomán feltárul a tárgyak és használóik múltja is. Ophélie azonban nem csak ezért különleges: briliáns ügyességgel közlekedik a tükrökön keresztül. 

Békés hétköznapjainak azonban a Matrónák döntése vet véget: el kell hagynia otthonát, férjéül pedig a megmaradt világ legrosszabb hírű Sarkáról származó, gyűlölt és rettegett kincstárnokot, Thornt szánják. De vajon miért éppen őt? 

Új otthonában a Délibábosok trükkjeinek köszönhetően semmi sem az, aminek látszik. A lánynak az állandó káprázattal és a Sárkányokkal is meg kell küzdenie: a Légvár az a hely, ahol az ember a saját gondolataiban sem lelhet biztonságra. Ophélie ráébred, hogy a Légvár nemzetségei hatalmi harcának közepébe csöppent. Hogy megmeneküljön, álruhát ölt… 

Történet egy felejthetetlen hősnőről egy részletgazdag és izgalmas világban, tele cselszövéssel és meglepetéssel. 

Christelle Dabos trilógiájának első kötete számos irodalmi díjat nyert, és a legnagyobb francia kiadó, a Gallimard első könyveseknek járó elismerését is magáénak tudhatja.


INFORMÁCIÓ:
Kiadó: KOLIBRI GYEREKKÖNYVKIADÓ KFT 
Oldalak száma: 584
Borító: FÜLES, KARTONÁLT
Súly: 474 g
ISBN: 9786155450365
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2017 
Fordító: Molnár Zsófia
Eredeti cím:  Les fiancés de l'hiver

SZERINTEM: Ez egy igazi téli könyv, de elvonatkoztatva az időjárástól bármikor remek szórakozást nyújthat ez a fantasy – bár meg kell vallanom, hogy a végében egy icipicit csalódtam, mert arra a kérdésre nem adott választ, ami a legjobban foglalkoztatott. Mondjuk aggodalomra semmi ok, van még két rész a sorozatból, szóval a meg nem kapott válaszokat is bízom benne, hogy kibontja majd az írónő.

Ha a könyvet teljes egészében nézem, akkor azt mondom, hogy wow, és tetszett, de ha az elejéből (vagy körülbelül az első feléből) indulok ki, akkor számomra szükség volt némi kitartásra. Lassan indult be, rengeteg volt benne a magyarázat, a környezet és a kapcsolatrendszerek leírása gyakorlatilag anélkül, hogy bármi izgalmasat kaptunk volna – ezek nélkül viszont valószínűleg az egész történet érthetetlen lett volna. A leírások, bemutatások után számomra akkor vált izgalmassá a sztori, amikor már "élesben" tapasztalhatta Ophélie azt, hogy milyen lények, és milyen kapcsolatok közé csöppent, avagy megérkezett a Sarkra. Ezek a lények, illetve az erejük, a képességeik is tetszettek, ahogyan a héj is: első ránézésre azt hihetné az olvasó, hogy itt bizony nem egy komolyan felépített világ lakozik, majd pedig rájön, hogy mégis, sőt, több ez annál.

– A nagynénémnél jobb szövetségest nem talál – érkezett végül a felelet. – Soha ne bújjon ki a védelme alól, ne menjen sehova a beleegyezése nélkül, rajta kívül ne bízzon meg senkiben!
– Önt is beleértve?
Thorn fújt egyet, és Ophélie orrára csapta az ajtót. Nem volt semmi humorérzéke.

Számomra a könyv legnagyobb vonzereje az volt, hogy a főhősnőt, Opéliet a különleges képességei ellenére is egy földhözragadt, már-már szerencsétlen kislányként ábrázolta az írónő, és a karakter hiába illik bele a fantasyvilágba azért, mert képes tükrökön keresztül közlekedni, ezzel szemben olyan emberi tulajdonságai is vannak, amely bármely létező könyvmolyra ráhúzható, éppen ezért tudunk vele azonosulni, ami számomra (és sokunk számára) az egyik kulcsa annak, hogy megértsük, befogadjuk, és szeressük az adott történetet. Az pedig szintén nem elhanyagolható Ophélie-vel kapcsolatban, hogy a könyv eleje és vége között hatalmas változáson megy keresztül: hihetetlen látványos a karakter fejlődése, és azt hiszem, a könyv második fele ezért is volt annyira jó. Nem mellesleg pedig imádtam a saját életet élő sálját.

A ​tél jegyesei olyan volt, mintha egy fogyasztható és szerethető brazil szappanopera lenne a fantasy műfajában, mert ennyi ármánykodást eddig csak ott és a romantikus műfajban láttam. Félreértés ne essék, semmi romantikus vagy lágy jelleg nincs ebben a könyvben, ellenben az ifjúsági címke nem véletlenül szerepel a köteten. Utóbbit egyáltalán nem bánom, mert nem sűrűn olvasok fantasyt, így számomra jobban tetszett, mintha high fantasy köntösbe burkolta volna a történetet Dabos.

Egy kis kitartással remek történet, és csak ajánlani tudom, hiszen egy nagyon részletesen bemutatott világot tár elénk a szerző, ráadásul trilógia, azaz még két kötet erejéig biztosan elmerülhetünk ebben a világban 😊


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése