2018-02-03

Jessica Brockmole – Levelek ​Skye szigetéről

FÜLSZÖVEG: Ó, Margaret! 
…Neked nincsenek titkaid előttem, de én mindig elzárva tartottam előled életem egy részét. Azt a részét, amely kaparni kezdte a falat, amikor ez az újabb háború elkezdődött, azt a részét, amely üvöltve akar kitörni most, azon a napon, amikor elrohantál tőlem, hogy találkozz a te katonáddal. 
El kellett volna mondanom neked, meg kellett volna tanítanom neked, hogyan acélozd meg a szívedet. Meg kellett volna tanítanom neked, hogy egy levél nem mindig csak egy levél. A papírra írt szavak átitathatják a lelket. Bárcsak tudtad volna! 
Anya 

Elspeth mindig azt mondta a lányának: életem első kötete kifutott nyomtatásból. Ám amikor bombasorozat éri Edinburgh-t, és Margaret megtalálja anyját a hálószobában egy halom megsárgult levéllel az ölében, a múltra, melyet Elspeth oly gondosan titkolt, hirtelen fény vetül. A következő napon Elspeth eltűnik. 
Egyedül maradva a levelekkel, Margaret megismer egy olyan anyát, akit soha nem ismert: egy költőnőt, aki Skye szigetén élt, és aki 1912-ben válaszolt egy Illinois-ban élő fiatal amerikai rajongója levelére. 
Szemérmeskedés nélkül, Elspeth és Davey őszintén megosztották egymással álmaikat, félelmeiket – minden olyasmit, amit senki mással. Mert anélkül, hogy valaha is találkoztak volna, kiválóan ismerték egymást. 
Az óceán két különböző partján, békeidőben és háborúban, de leginkább papíron és tintán keresztül megélve az eseményeket a Levelek Skye szigetéről egy levél mindent megváltoztató erejéről szól – a levéléről, melyet soha nem kellett volna elküldeni, a levéléről, mely soha nem kerül elküldésre, és a levéléről, melyet örökre megőriz a címzettje.


INFORMÁCIÓ:
Oldalak száma: 238
Borító: KARTONÁLT
Súly: 230 g
ISBN: 9789638973269
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2014 
Fordító: Bozai Ágota
Eredeti cím: Letters from Skye

Cor Leonis Kiadó

SZERINTEM: Ez a könyv nagyon rég a kívánság- és várólistámon volt, ami szerintem sajnos egyenlő azzal, hogy túlgondoltam a történetet, és sokkal többre számítottam, mint amit kaptam, emiatt pedig picit csalódott vagyok. Igazából z utolsó löketet Skócia adta meg (az Outlander óta bele vagyok bolondulva a helybe), de be kellett látnom, hogy a címzésen túl sajnos vajmi kevés szó esik Skye szigetéről...

Levélregényt nem olvastam még, és ezzel a formával nem is volt semmi problémám, viszont egy idő után úgy éreztem, hogy nagyon lassú, már-már vontatott a sztori, nem jutunk egyről a kettőre, és képtelen fenntartani az érdeklődésem, noha ténylegesen szerettem volna megtudni, hogy hogyan végződik Elspeth és David levelezése.


Tulajdonképpen maga a könyv is misztikus és ködös helyenként, csak úgy, mint Skye szigete a képzeletemben; a cselekmény több évet ölel fel, az első és az utolsó levél között pedig gyakorlatilag minden megváltozik. Talán a könyv utolsó harmada volt a legizgalmasabb, amikor szépen lassan a kirakós sok hiányzó darabja a helyére került, a múlt összekeveredett a jelennel, és az olvasó minden kérdésére választ kapott.

Maga a formátum egyébként elgondolkodtatott, hogy több hetet is kellett várni egy-egy válaszra, és mennyire idegőrlő lehetett ez, főleg nekünk, az internettel együtt felnövő generációnak lehet borzalmas belegondolni, akiknek már akkor megfordul a fejünkben, hogy vajon mi történhetett, ha csak néhány óráig nem kapunk választ egy-egy üzenetre. A másik múltbéli dolog, amit viszont sajnálok, hogy nem jutott több belőle, az a háború(k) és a mindennapi élet kicsit bővebb leírása – olyasmi volt ez is, mint Skye szigete: ott volt róla pár sor, néhány információ, de tulajdonképpen semmi konkrét.

Összességében viszont vegyes érzéseim vannak, mert kicsit többet vártam, noha rossznak nem mondanám egyáltalán. Ezért nem jó olvasást halogatni, várakozás közben felmagasztalod a könyvet, majd pedig amikor nem azt kapod, amire számítottál, akkor koppansz egyet.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése