2018-02-23

Margaret Atwood – Alias ​Grace

FÜLSZÖVEG: A Kanadába emigrált Grace Markot gyilkosságért ítélték el 1840-ben. Állítólagos szeretőjével együtt kegyetlenül végeztek Grace munkaadójával és annak házvezetőnőjével. Védője Grace elmeállapotára hivatkozva eléri, hogy ne kötél általi halálra, csupán életfogytiglanra ítéljék. Sokan vannak meggyőződve arról, hogy gonosz és őrült teremtés, de ugyanennyien az ellenkezőjéről is: ártatlan teremtés, aki a körülmények áldozata lett. Egy fiatal és feltörekvő orvos elhatározza, hogy kideríti az igazságot, ezért hetente leül beszélgetni a lánnyal, aki egyre inkább megnyílik neki, ám azt állítja, a gyilkosságból semmire sem emlékszik…

Margaret Atwood valós történelmi eseményen alapuló regénye felkerült a Man Booker-díj shortlistjére, és 2017-ben tévésorozat készült belőle.



INFORMÁCIÓ:
Kiadó: JELENKOR KIADÓ KFT. 
Oldalak száma: 767
Borító: KEMÉNYTÁBLA, VÉDŐBORÍTÓ
Súly: 804 g
ISBN: 9789636767068
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2017 
Fordító: Csonka Ágnes

SZERINTEM: Margaret Atwoodra nagyon kíváncsi voltam A szolgálólány meséje után, nekem az a könyv telitalálat volt; ráadásul az Alias Grace fülszövegéből valami olyasmi sztorit véltem felfedezni, ami szintén elnyeri majd a tetszésem. Nos, kicsit dúlnak még bennem a viharok, de tulajdonképpen tetszett a könyv.


Az első néhány száz oldal egyszerűen csak lecsúszott, és imádtam a sztorit, mert a stílus nagyban hasonlít a már említett másik regényre: viszonylag lassú, részletes, és a hangulatfestés az egyik legnagyobb erénye számomra, viszont úgy ötszáz oldal után valami eltört bennem, és haragudtam egy kicsit a könyvre, már-már azon gondolkodtam, hogy félbehagyom. Atwood nem váltott hirtelen stílust, és a történet sem olyan irányban ment tovább, ami nem tetszett volna, egyszerűen csak türelmetlen voltam, hogy annyira aprólékos az egész, és miért majd' 800 oldal, miért nem tudjuk meg hamarabb az "igazságot", és különben is, mi lesz a vége?! Ez csak a saját hülyeségem volt, mert szerencsére nem hagytam félbe, hanem inkább nekiültem, és lenyomtam az utolsó 200 oldalt, ami pedig vicces, mert egyáltalán nem éreztem azt, hogy ne tetszene, vagy muszájból olvasnék (ami a fentiek fényében eléggé paradoxon). Amikor becsuktam a könyvet, akkor pedig csak az járt a fejemben, hogy jézus, mi történt velem, mi bajom volt?

Mert tulajdonképpen tetszett a könyv, a történet, a kor, amiben játszódik, és a stílus most is levett a lábamról. Valóban, nagyon részletesen meséli el a szerző Grace életét, egészen a gyerekkorától, majd pedig maga Grace szólal meg, hogy mit dolgozott, és hol, ki milyen viszonyban állt a többi emberrel – ami szerintem azért is jó, mert egy laikusnak (nem történésznek) remek képet ad arról, hogy hogyan éltek az emberek a 19. században Kanadában és az Egyesült Államokban. Arról is remek képet adott, hogy a nők helyzete hogyan állt akkoriban, vagy a gazdák és a cselédek, a cselédek és a cselédek közötti viszony, a pszichológia, és a hipnotikus szeánszok világába való bepillantás is izgalmas volt, egyszóval az akkori élet nagyjából minden területéről van ebben a könyvben információ (ráadásul nem teljesen kitalált formában, mert az írónő nagyon sokat kutatott a témában).


Két másik olyan indokom van, ami miatt azt tudom mondani, hogy hasonlóan jó könyv, mint A szolgálólány meséje: Atwood ismét eljátszik a fantáziánkkal, és ránk bízza, hogy Grace bűnös volt-e, vagy sem; illetve az Alias Grace igaz történeten alapul (nem 100%-ban), ami valljuk be, sokszor ad egy plusz löketet (legalábbis nekem szokott).

Aki szerette A szolgálólány meséjét, annak szerintem az Alias Grace is tetszeni fog. Aki szerint már az előbbi regény is baromi lassú és unalmas volt, az ebbe ne is kezdjen bele. Jó hír viszont, hogy a Netflix ebből a regényből is sorozatot készített (a képek is a sorozatból vannak), ami pedig számomra öröm, hogy Nancy Montgomeryt Anna Paquin játssza 😊


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése