2018-03-21

Sarah Pinborough – 13 ​perc

FÜLSZÖVEG: 13 percig halott voltam. 
Nem emlékszem, hogyan kerültem a jeges vízbe, de valamiben biztos vagyok – nem baleset történt és nem akartam megölni magamat.

Azt mondják, tartsd közel a barátaidat, az ellenségeidet pedig még közelebb. De egy tinédzser lány nehezen tesz különbséget a kettő között… 

A 13 perc megragadó YA pszichológiai thriller Sarah Pinboroughtól – emberekről, félelmekről, manipulációról és az igazság erejéről. A könyv szerzőjét a magyar közönség a Ne higgy a szemének! című pszichológiai thriller kapcsán ismerhette meg.

A könyv filmes jogai már elkeltek, a regényből készült sorozatot a Netflixen láthatják majd a nézők. 


INFORMÁCIÓ:
Kiadó: 21. Század Kiadó 
Oldalak száma: 367
Borító: KEMÉNYTÁBLA, VÉDŐBORÍTÓ
Súly: 516 g
ISBN: 9786155759000
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2018 
Fordító:Tomori Gábor

SZERINTEM: Megkapó fülszöveg, és a kedvenc íróm, Stephen King ajánlása a borítón. Alapvetően az utóbbi kapcsán kételkedtem egy kicsit, na de pszichothriller, kíváncsi is voltam, mert ez a műfaj még nemigen hagyott cserben.

Az alapfelvetés, a történet érdekes, és rengeteg potenciál van benne már az első soroktól kezdve, amivel az írónő szerencsére remekül bánt. Nem csak a cselekményvezetés tetszett, hanem az, ahogyan Pinborough többször csavart a dolgokon, amikor már-már azt hittem, hogy tudom mi történt, akkor bizony megmutatta, hogy behúzott a csőbe – az olvasót is, és bizony a szereplőket is. Ez gyakorlatilag az utolsó oldalig így is maradt, ami számomra elég nagy plusz volt abból a szempontból, hogy sosem éreztem azt, hogy lelassulna a történet, vagy hogy innentől úgymond biztos minden, mert nem. A könyv lezárása is ilyen volt, mert vártam, hogy ebben is mi lehet a csavar, de ha elfogynak a betűk, onnantól már nyilván nincs csavar. Nagyon tetszett a befejezés, mert nem számítottam rá, és valahogy számomra egyébként így volt "fair" is a történet, így került fel a pont arra a bizonyos i-re.

Bevallom, az elején elég lassan haladtam az olvasással (ezt nem részletezném inkább, de nem a könyvvel volt baj), majd az egyik ilyen csavar után azt vettem észre, hogy gyakorlatilag nem tudtam letenni. Sokat kattogtam rajta, hogy vajon miért lehet ez, aztán rájöttem, hogy azért, mert Beccával a könyv körülbelül 1/3-ától vagy felétől tökéletesen tudtam azonosulni, és mint tudjuk, sokszor ez a kulcs ahhoz, hogy egy regény igazán megfogjon, és maradandó olvasásélményt nyújtson. Ahogyan Bex szálát is csűrte-csavarta az írónő, úgy egyre többet mosolyogtam, hogy nahát, még ennyi fordulattal is mennyire magaménak érzem a személyiségét és a történetét.

Mindenféle spoiler nélkül az is nagyon tetszett, hogy egy történeten, cselekményen keresztül bemutatta Pinborough, hogy mi az a szociopátia (és a nagy testvére, a pszichopátia). Persze, utána lehet keresni, de egy definíció alapján úgy gondolom, hogy nem egy maradandó dolog a laikus fejekben.

Összegezve tényleg nagyon tetszett, mert egy kliséktől mentes izgalmas és fordulatos thriller, a végét nem lehet kiszámítani, pluszban pedig nem hiszem, hogy én vagyok az egyetlen, aki ennyire tudott egy karakterrel azonosulni benne. Sarah Pinborough-ra pedig kíváncsi vagyok a továbbiakban is, mert a 13 perc szerintem fantasztikus lett.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése