2018-04-20

Ida Hegazi Høyer – Bocsáss ​meg

FÜLSZÖVEG: Szerzőről: Ida Hegazi Høyer norvég írónő 1981-ben született, dán és egyiptomi felmenőkkel rendelkezik, Norvégia északi részén, Lofotenben, illetve Oslóban nőtt fel. Szociológiai tanulmányokat folytatott, dolgozott egy ruhaüzletben is, jelenleg szabadfoglalkozású író, Oslomarkában, az Oslo környéki erdős vidéken él. Bekerült a tíz legjobb fiatal norvég író közé, és 2014-ben megkapta a fiatal tehetségeknek ítélt állami Bj?rnson-ösztöndíjat. Eddig öt könyve jelent meg, a harmadikkal 2015-ben elnyerte az Európai Unió Irodalmi Díját. Lefordították spanyolra, készül a dán, a szerb és a bolgár, az albán és a macedón kiadása.

Rövid leírás: „Körbe akartuk utazni a világot egy vitorlással, álmodoztunk, akár a kamaszok, különleges emberekké akartunk válni, közben nekem munkába kellett járnom, neked pedig be kellett menned az egyetemre, de viseltem a gyűrűdet, még akkor is, ha fájt, azzal aludtam, zuhanyoztam, dolgoztam, tiltakoztam ellene, de soha nem vettem le."


INFORMÁCIÓ:
Kiadó: NORAN LIBRO KFT. 
Oldalak száma: 232
Borító: FÜLES, KARTONÁLT
Súly: 290 g
ISBN: 9786155761256
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2018 
Fordító :Szöllősi Adrienne
Eredeti cím: Unnskyld

SZERINTEM: Ida Hegazi Høyer neve a magyar olvasók előtt még ismeretlen, viszont a Bocsáss meg egy olyan könyv, amit nagyon sok embernek a kezébe nyomnék, mert nagyon sok érzelmet vált ki (váltott ki belőlem), illetve a történetben már az első sortól kezdve érzi az ember, hogy itt valami nem lesz rendben.

Az első néhány oldalt norvégul olvastam, és noha még nem vagyok azon a szinten, hogy 100%-osan megértsem, azért így is rögtön éreztem, hogy ez más, mint a megszokott, egészen egyszerűen a fogalmazásmód, ahogyan a szavakkal játszik, na és persze ahogyan később összeáll az is, hogy mi is történik. Talán ezért is éreztem sokkal többnek a könyvet, mert annak a boldogsága, hogy eredetiben is olvashatom felülmúlhatatlan (ettől függetlenül az első pár oldalon kívül magyarul olvastam). 

Jeg hadde ingen steder å dra. Jeg la meg under dyna vår, lå der og kjente på det som var igjen av deg, og av oss.

Az első kb. 50 oldal után csak tippelgettem, hogy vajon hogyan ér véget a történet, mert a lány, akinek a nevét nem tudjuk, a fiúnak címzi a sorait, akire sokáig csak úgy hivatkozik, hogy te. Aztán a fiú neve is kiderül (Sebastian), és az is kiderül, hogy bizony nem minden az a jelenben, mint ahogyan elsőre gondoltuk. Legutóbb hasonló stílusban A fény, amit elvesztettünk volt, amit olvastam, ám a Bocsáss megre mégsem tudnám azt mondani, hogy hasonlít. A Bocsáss meget átszövi a melankólia és a fájdalom, a csalódottság és a kilátástalanság, ezek pedig úgy torlódnak, mintha egy lejtőn gurulnánk végig olvasás közben, a pozitívtól (ha nem számítjuk az első néhány sort, amiből már azonnal kiderül, hogy annyira mégsem pozitív a sztori) tartunk a negatív felé. Nem az a típusú könyv, amin elsírod magad, sokkal inkább azon gondolkodsz közben, hogy mennyire elvakíthat a szerelem, és mennyire nem akarod vagy tudod észrevenni a másik hibáit, vagy hogy titkol, rejteget valamit, netán hogy egyáltalán nem az az ember, akinek mondja magát, akinek hitted.

Volt egy pont, ahol azt éreztem, hogy a lánnyal sincs valami rendben, mert miután minden kiderült a fiúról, gyakorlatilag pont az ellentétét csinálta annak, mint amit józan ésszel tenne bárki. Innentől már nálam valahogy nem az érzelmek hajtottak, hanem a kíváncsiság, hogy vajon mi lesz a vége. Vakság gyakorlatilag, minden spoiler nélkül ezt csak annak tudom hívni, illetve talán keserédesnek.

Való igaz, hogy a nyelvezet – ami engem azonnal megragadott, és ami az elejétől a végéig annyira tetszett – váltja ki leginkább azokat az érzéseket, ami miatt nem tudod letenni a könyvet, de ha belegondolunk, akkor az elvakítós szerelem is valami ilyesmi, ami beszippant, és nem tudsz gondolkodni, nem tudsz józan paraszti ésszel dönteni, pont mint a lány a regényben.

Szerelmes könyv, de mégsem romantikus; komor, de mégsem horror; mindent összevetve viszont ha nyelvezetileg egy kicsit másra vágytok, vagy szeretitek, ha az olvasásélményben sok az érzelem, akkor mindenképp ajánlom, bár leginkább nőknek, a bemutatón jelen lévő fiúknak nem igazán nyerte el a tetszését a felolvasott rész.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése