2018-04-16

Maja Lunde – A ​méhek története

FÜLSZÖVEG: Anglia, ​1852: William, a biológus és vetőmag-kereskedő hetek óta az ágyat nyomja. Úgy érzi, kutatóként kudarcot vallott, mentora elfordult tőle, és boltja is üresen áll. Ekkor azonban eszébe jut valami, ami talán mindent megváltoztat… 

Ohio, USA, 2007: George, a méhész keményen küzd: azt szeretné, ha a tanya bővülne, és fia, Tom egyszer majd átvenné tőle. Tom viszont az újságírásról álmodik. Mígnem egy nap bekövetkezik, amit senki sem hisz el… 

Kína, 2098: Tao, a munkásnő a fák kézi beporzásán dolgozik, mivel a méhek már régen eltűntek a földről. Taonak minden vágya, hogy fia, Vej-Ven számára jobb életet teremtsen. Amikor azonban a fiát rejtélyes baleset éri, egyszerre veszélyben forog minden… 

Minden mindennel összefügg. Maja Lunde megrendítően mesél veszteségről és reményről, küzdelemről, kudarcról és győzelemről, valamint az emberek és a méhek közötti láthatatlan kapocsról, amelyen fajunk fennmaradása is múlhat. A fordulatos regény korunk néhány legégetőbb kérdését teszi fel: hogyan bánunk a Földdel és annak teremtményeivel? Milyen jövőt hagyunk gyermekeinkre? Mi az, amiért készek vagyunk harcolni? 


INFORMÁCIÓ:
Kiadó: CSER KÖNYVKIADÓ ÉS KER. Kft. 
Oldalak száma: 336
Borító: KEMÉNYTÁBLA
Súly: 660 g
ISBN: 9789632785325
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2018 
Fordító: Patat Bence
Eredeti cím: Bienes historie

SZERINTEM: Maga a cím önmagában szerintem nem sok embernek mond túl sokat, már ha csak abból is indulunk ki, hogy a jelenlegi korban, ráadásul a nagyvárosokban gyakorlatilag semmilyen kapcsolatunk nincs a méhekről, és a régi biológia órákból is maximum arra emlékszünk, hogy a éhek beporozzák a virágokat, mézet készítenek, és egyébként csípnek, ha veszélyben érzik magukat. Maja Lunde könyve azért is zseniális, mert olvasás után ezeket az apró állatokat sokkal jobban megbecsüljük majd (szerintem).

A regény három idősíkon játszódik – ahogy a fülszöveg is hangsúlyozza –, ezek pedig első ránézésre teljesen különböznek egymástól, nem is értettem, hogy miért pont ez a három kor, miért pont ezek az emberek a főszereplők. Minden fejezettel változott, hogy kikkel és miért szimpatizáltam az elején, majd pedig volt egy pont, ahol a legkevésbé szimpatikus Tao története is legalább annyira felkeltette az érdeklődésem, mint William-é és George-é.

A könyv érdekes és izgalmas, még úgy is, hogy nagyon sok méhészeti dolog van benne, viszont a felvázolt negatív jövőképhez elengedhetetlenek az alapismeretek a múltból és a jelenből, a jövő pedig reméljük, hogy csak az írónő fantáziája lesz. A regény egyébként lebilincselő és izgalmas, én alig tudtam letenni, amikor olvastam. Nagyon tetszett, és nem csak azért, mert norvég, vagy mert Majával lehetőségem lesz találkozni, hanem egyszerűen tényleg zseniálisan ír, felkelti, és fenntartja az olvasó figyelmét, még egy nem túl népszerű vagy ismert témában is. A regény disztópikus jellege pedig azért is szimpatikus, mert olyan képet fest, ami akár meg is történhet, így az olvasó bele tudja képzelni magát a helyzetbe, át tudja érezni ezeket a problémákat, nem pedig egy teljesen külső körből szemléli, hogy jó, jó, de azért ez csak fantázia.

A fent említett kapcsolatok hiánya a könyv végén szerencsére értelmet nyer, és a három szál összekapcsolódik. Nekem nagyon tetszett a megoldás, a kapcsolatok elrendezése egyszerű és nagyszerű volt, a kötet befejezése pedig szívmelengető, bevallom, mosolyogva csuktam be a könyvet. Olyan érzésem van, hogy 2018-ban Maja Lunde a semmiből jött, látott, és győzött – nálam legalábbis mindenképpen. Remélem minél többen veszik majd kézbe a kötetét, mert tényleg megéri, tudjátok, az a jól ismert skandináv zsenialitás, csak most épp nem a krimi műfajában.

A könyvborítókról pedig abból a szempontból szeretnék pár gondolatot írni, hogy ebben az esetben a norvég kiadás sokkal jobban tetszik – egyszerű, de nagyszerű –, míg a magyar inkább a disztópikus, sötét jövőképre épít, ami nem rossz, viszont nekem a másik nyerte el a tetszésem.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése