2018-04-03

Roald Dahl – Boszorkányok

FÜLSZÖVEG: Az IGAZI BOSZORKÁNYOK hétköznapi ruhát hordanak, és szakasztott úgy néznek ki, mint a hétköznapi nők. Hétköznapi házakban élnek, és RENDES ÁLLÁSUK van.
Ezért is olyan nehéz őket nyakon csípni.
Egy IGAZI BOSZORKÁNY olyan utálkozó utálattal utálja a gyerekeket, hogy olyan utálkozó utálatot elképzelni sem tudsz.
Egy IGAZI BOSZORKÁNY folyton-folyvást terveket sző, hogy megszabaduljon a felségterületén lakó gyerekektől. Az a szenvedély élteti, hogy egymás után sorra elbánjon velük. Egész álló nap csak ezen jár az esze.

Ez a könyv nem mese. Ez a könyv IGAZI BOSZORKÁNYOKRÓL szól, akik a legveszélyesebb élőlények a föld kerekén. Ráadásul attól lesznek kétszeresen veszélyesek, hogy nem látszanak veszélyesnek.

Ezért is mesél el Nagymama az unokájának mindent, amit hosszú élete során sikerült a boszorkányokról kinyomoznia. Pedig akkor még nem is sejti, milyen veszedelmes kalandba keveredik a fiú hamarosan, amikor egy szállodában váratlanul az angliai Boszorkányok Titkos Társaságának éves ülésén találja magát.


INFORMÁCIÓ:
Kiadó: KOLIBRI GYEREKKÖNYVKIADÓ KFT 
Oldalak száma: 237
Borító: FÜLES, KARTONÁLT
Súly: 270 g
ISBN: 9786155501050
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2017 
Illusztráció: QUENTIN BLAKE ILLUSZTRÁCIÓIVAL
Fordító:Pék Zoltán

SZERINTEM: Roald Dahl zsenialitása kétségtelen, és azt hiszem, ebben a könyvében is tökéletesen átjön, habár egy kicsit más történet-mese, mint az általam eddig olvasottak (Matilda, A barátságos óriás, Fantasztikus Róka Úr).

Az első dolog, ami nagyon tetszett a történetben, hogy központi szerepet játszik benne Norvégia (na jó, annyira talán nem központi, de fontos, ugyanis a nagymama norvég, és a főszereplő kisfiú is), s noha ez nem az a könyv, ahol hosszú tájleírásokra számíthat az olvasó, de az én szívemet megmelengette, hogy bizonyos részei ott játszódnak.

Nem szeretnék rosszakat mondani a nőkről. A legtöbb nő szeretetre méltó. De a tény akkor is tény marad: a boszorkányok nőneműek. Senki sem hallott még hímnemű boszorkányról. Másrészről viszont a gonosz kísértetek mindig hímneműek. Ugyanígy a kocsmatöltelékek is.

A kulcsszereplő fiú nagy kalamajkába kerül, ugyanis Anglia boszorkányai találkozóján találja magát, miután a nagymamája elmesélte neki, hogy milyen szörnyű teremtmények is ezek, és mit művelnek a kisgyerekekkel, mennyire veszedelmesek rájuk nézve. A történet legizgalmasabb része itt kezdődik, ugyanis a zárt ajtók mögül nincs menekvés...

Annyit elárulhatok spoilermentesen, hogy ez az a mese, amelyben nincs kifejezett happy end, habár azt sem tudom mondani, hogy szomorú lenne a könyv vége – ez az első ilyen Dahl-történetem, és habár kihangsúlyoztam már korábban, hogy ezek mennyire megnyugtató és örömteli tények, hogy az olvasó boldog befejezést vár, számít rá, majd ha megkapja, akkor az egyfajta kiteljesedés, de ezen felül is úgy gondolom, hogy a Boszorkányok így kerek és teljes egész, így tökéletes, ahogy van. A befejezés talán azért is remek, mert ezen keresztül is leszűrheti az olvasó a tanulságot (jelen esetben a szeretet erejét), ez pedig véleményem szerint az egyik legfontosabb Roald Dahl meséiben, ahol nem csak a gyerekek, hanem a felnőttek is olyan értékeket találnak, amik időtállóak, és fontosak.

Azt hallottam, hogy a Legfelsőbb Boszorkány törvényszerűen legalább egy boszorkányt megsüt minden egyes Éves Közgyűlésen. Azért csinálja, nehogy elszaladjon a ló a többiekkel. – Dehát Nagymama, nem is lovakkal jöttek! – Tudom, hogy nem, kedvesem, de kérlek, folytasd!

Roald Dahl rajongóknak kihagyhatatlan olvasmány; és a felnőtteknek is bármilyen korosztályban remek kikapcsolódás attól függetlenül, hogy a gyerekek is ugyan úgy a szívükbe zárhatják majd a Boszorkányokat. A kiadás pedig azért is szuper, mert sok szép illusztráció van benne, és nagyobb betűkkel nyomták, így a nem annyira gyakorlott (gyerek) olvasók is sikerélményként könyvelhetik el a kötetet.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése