2018-05-04

Elena Ferrante – Az ​új név története (Nápolyi regények 2.)

FÜLSZÖVEG: Lila ​és Elena tizenhat évesek, és egy világ választja el őket egymástól. Lila immár férjes asszony, de férje vezetéknevének viselését önmaga elvesztéseként éli meg. Beleveti magát választott családja vállalkozásainak vezetésébe, de nem nagyon élvezi új szerepét. Elena gimnáziumba jár, mintadiák, de miközben a tanulmányaival és önmagával viaskodik, éppen Lila esküvőjén eszmél rá, hogy nem találja a helyét sem a telepen, sem azon kívül.

Innen folytatódik a Nápolyi regények második kötete.

Az új név története a két barátnő ifjúkorának elbeszélése. Szerelem, féltékenység, szabadságvágy és lemondás a kísérőik egymástól egyre inkább távolodó útjaikon. Lila számára a házasság börtön, Elena pedig nehezen viseli azt a szenvedélyes makacsságot, mellyel barátnője menekülni szeretne kötelezettségei elől. De az egymás iránt érzett gyűlöllek és szeretlek érzelemhálóból, az önmegerősítés vágyából fakadó, függőséget okozó köteléktől nem tudnak szabadulni. Ahogy Lila és Elena követik egymást, eltávolodnak egymástól, majd újra egymásra találnak, magával ragadja, elsodorja az olvasót.


INFORMÁCIÓ:
Kiadó: PARK KÖNYVKIADÓ KFT. 
Oldalak száma: 489
Borító: KEMÉNYTÁBLA, VÉDŐBORÍTÓ
Súly: 612 g
ISBN: 9789633553367
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2017 
Sorozat: NÁPOLYI REGÉNYEK 
Fordító:Matolcsi Balázs

SZERINTEM: Ahogyan az első rész, úgy Az új név története is magával ragadott, és alig tudtam letenni a könyvet olvasás közben. A másik, amin nagyot csodálkoztam, hogy a második rész mindig/túl sokszor gyengébb, mint az első-dolog sem húzható rá egyáltalán erre a sorozatra, ugyanis a folytatás is volt olyan erős, mint a nyitás, ám egy kicsit másképp.

A Briliáns barátnőmben gyakorlatilag a helyzettel és a szereplőkkel ismerkedtünk, és engem az újdonság varázsa nyűgözött le, míg Az új név története számomra egyfajta kibontakozás volt hosszú tengerparti napokkal és nyárral, tanulással, és a szerelmek bonyodalmával, és Elena költözésével.

Sokszor olyan tipikus olasznak éreztem ezt a kötetet, példának okáért azt, ahogyan Lila sehogy sem bírt nyugton maradni, kereste a boldogságot, emellett a mérhetetlen makacsság és dac miatt, ami áradt a karakteréből azt kérdeztem, hogy miért, miért nem lehetett valami középútban megegyezni, ami nem ennyire radikális, ami nem ennyire és így forgatja fel az életét. Mert Lilát tulajdonképpen sajnáltam, hiába egy kiállhatatlan és elviselhetetlen perszóna, valahol nagyon mélyen van benne egy szerethető rész is, az, ami Elenát és őt összetartja.

Mi történt, amikor téged csináltalak? Beleset volt, rázott a csuklás, elkapott a köhögés, elment az áram, kiégett a villanykörte, leesett a vizes lavór? Valaminek történnie kellett, hogy ilyen elviselhetetlen lettél, egészen más, mint a testvéreid.

Míg Lila élete a folyamatos változásról és cirkuszról szól, addig Lena a jól megszokott tanulásba menekül, és hiába unalmasabb és ingerszegényebb ez az út, vele tudtam szimpatizálni, és valamilyen szinten azonosulni. A két lány barátsága még mindig a szerelem és az utálat között mozog, vagy éppen hullámzik, és ez az, amit már az előző könyvnél is kiemeltem, hogy ettől függetlenül összetartanak, és ez valahol azért egy csodálatos dolog.

Gyorsan rájöttem, hogy Franco jelenléte az életemben elkendőzte, de meg nem változtatta a valós helyzetemet, nem sikerült igazán beilleszkednem. Azok közé tartoztam, akik éjjel-nappal magolnak, jó jegyeket kapnak, akiket még rokonszenv és tisztelet is övez, de akik sosem fognak valóban felnőni a tanulmányaik színvonalához. Mindig is félni fogok: félni, hogy rosszat mondok, hogy túl harsány vagyok, hogy nem megfelelő a ruhám, hogy kiderül sekélyesek az érzéseim és nincsenek érdekes gondolataim.
Ez a regényfolyam talán emiatt is csodálatos, mert történhet bármi, a két lány – vagy most már inkább fiatal nő – mégis kitart egymás mellett. Nagyon szerettem ezt a könyvet is, mert olyan emberi történeteket mesél el, amik nem egy mesevilágban történnek, hanem az olvasó el tudja hinni, hogy ez a kőkemény valóság, rengeteg küzdelemmel és fájdalommal, illetve  némi boldogsággal. Nagyon kíváncsi vagyok a kerek egészre, de addig természetesen az ősszel érkező harmadik részt várom nagyon.

Nem gondolom, hogy tipikus női olvasmány, mert mélyebb, és összetettebb üzenete van, mint egy romantikus limonádénak (tulajdonképpen a kettőt összehasonlítani sem lehetne), de ettől függetlenül szerintem a nőket jobban megérintheti a történet és az írásmód.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése