2018-05-25

Görög Ibolya – Summa ​summarum [Európaiság – hitelesség – protokoll]

FÜLSZÖVEG: GÖRÖG ​IBOLYA 1987 és 1999 között dolgozott a Miniszterelnöki Hivatal Protokoll Főosztályán. Ezalatt hét miniszterelnököt szolgált, 1992-től pedig protokollfőnökként irányította, szervezte a kormány hivatalos rendezvényeit. Azóta sem pihen: szinte mindennap járja az országot, előadásokat tart protokollról, rendezvényszervezésről és viselkedéskultúráról, fennmaradó idejében pedig olykor akár abszurd kérdésekre ad kimerítő e-mailes válaszokat.

A „protokoll nagyasszonya” ebben a legújabb könyvében az előadásait írja le, ezért az előző négy kötetében (Protokoll az életem, Mindennapi maceráink, A nyilvánosság kelepcéi, Tanácsoskönyv) leírtak is vissza- visszaköszönnek. A Summa summarum szerkezetileg eltér az eddigiektől: ha lehet, még kötetlenebb formában, sok-sok humorral fűszerezve, az életből vett tapasztalatokkal színesítve kaphatjuk meg az alapvető információkat.

Hogyan kerüljük el, hogy alapvető hibákat ejtsünk egy hivatalos rendezvényen? Hogyan viselkedjünk, ha netán – miért is ne? – II. Erzsébet fogad bennünket a Buckingham Palotában? Vagy ha hirtelen egy evőeszközökkel megpakolt asztalnál ülünk, tanácstalanul? Mit vegyünk vagy ne vegyünk fel, ha szerelmünk bemutat a szüleinek? Milyen a jó koktélfalatka? Milyen a jó koktélruha? Miért ne hordjunk munkahelyen papucsot? Hogyan lehet tárgyaláson vesztett helyzetből nyerni? Milyen a jó főnök? Ilyen és hasonló kérdésekre ad választ Görög Ibolya legújabb könyve, gyakorlatból vett példákkal, könnyedén kalauzolva az olvasót a protokollszabályok útvesztőjében.


INFORMÁCIÓ:
Kiadó: Athenaeum Kiadó Kft. 
Oldalak száma: 267
Borító: KEMÉNYTÁBLA
Súly: 754 g
ISBN: 9789632937441
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2018 
Illusztráció: KÉPEKKEL

SZERINTEM: Ez volt az a könyv, ami elsőre nagyon tetszett, és nagyon élveztem a sok-sok új információt, majd egy ponton úgy éreztem, hogy ez túl sok.

Görög Ibolya szakmai tudása vitathatatlan, mellé pedig egy páratlan stílus is adott – talán ezek miatt éreztem azt a könyv első harmadában, hogy wow, zseniális. Szórakoztató és könnyed stílusban értekezik a protokollról, első körben a tárgyalásról, öltözködésről, de tulajdonképpen az élet minden területéről van a könyvben szó, még olyanról is, ami egy átlagos földi halandó számára lehetetlennek tűnik, például a közjogi méltóságok, politikusok körében való viselkedés.

Sajnos viszonylag tényleg az elején voltam a könyvnek, amikor a könnyed, humoros stílus számomra visszataszítóvá vált, pont az öltözködési résznél. Elhiszem, hogy mindenhova másképpen kell felöltözni, vannak események, amiknek külön protokollja van, de ennél a fejezetnél nálam nagyon kivágta a biztosítékot, hogy ha már van egy kis súlyfelesleg, akkor kötelező a blézer, mert hogy néz az ki, hogy a felsőben/blúzban bármi is látszik ebből egy nőnél. Véleményem szerint ha felveszünk egy blézert, akkor is ugyan úgy látszani fog, hogy a testalkatunk nem egy Adriana Lima-kategória, és nem csak konkrétan a blézeres rész volt ilyen. Kicsit olyan érzésem volt, mintha dédnagymamámat hallgatnám egy-két leírásnál: szúrt és bántott, én nem vettem magamra, csak nem értettem, hogy mi értelme van ebben a formában tálalni a dolgokat.


Engem a könyv sajnos itt elveszített, mert nagyon sok dologgal nem értettem egyet – és itt felvállalom, hogy biztosan azért, mert fiatal vagyok, és sokkal szabadabban látom a világot –, ettől függetlenül elismerem, hogy ha tökéletesen hivatalos akar valaki lenni, akkor ezeket a szabályokat kell követni.

A Summa ​summarum egyben olvasva soknak hat, mert tényleg rengeteg információt ad át, így én leginkább úgy tudom elképzelni és hasznosítani a kötetet, hogy szép lassan átolvasva, később pedig a szükséges fejezetet felfrissítve tudatosítani a benne foglaltakat.


3 megjegyzés:

  1. Csak részleteket olvastam belőle! De ott végem volt, hogy a lapos talpú "balerina" cipő óvodásoknak való, és 25 felett ne vegyünk térd felett végződő szoknyát, mert akkor már nincs mit mutogatni... Eszerint a könyv szerint irtó nagy trampli vagyok! :D Ja, és imádom a farmert, micsoda bűn! :) Ha eszerint öltöznék, amit javasol, körülbelül úgy néznék ki, mint egy nyugdíjas tanítónő...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én valahol azért is tudom elengedni, mert a szerző 70 éves, teljesen más világképpel (a már említett dédi is ilyen, volt időm hozzászokni a generációs szakadékhoz), viszont annyira nem lepődök meg így, hogy nem csak nekem volt problémám a stílussal.

      Törlés
    2. Igen, az életkora sem egy utolsó szempont. De én inkább pont ezért hagytam lógva a dolgot. A stílusa meg enyhén szólva hagy kívánni valót maga után...

      Törlés