2018-05-06

Vámos Miklós – Töredelmes ​vallomás

FÜLSZÖVEG: Egy életen át írtam novellákat. Elméletem szerint a novella nem azonos az elbeszéléssel. Az elbeszélés olyan történet, amelyet a havilapokban adunk közre, terjedelme tizenötezer karakternél több, néha húsz- vagy akár harmincezer. Elég hosszú tehát. A novella viszont az, ami befér a hetilap egy teljes oldalára, tehát régi számolással kábé tíz flekk (ennyi nagy sorközzel telegépelt oldal). Ami ennél is rövidebb, az mi? A két háború közt tárcának hívták, ám az inkább egyfajta személyes újságcikk. Lehet-e novellát – történetet – írni még sokkal tömörebben, ha tetszik, töményebben? Kihívás. Én megpróbáltam, először szerkesztői kérésre, aztán már sportból, „odaülök, rövidülök” jeligére. 

A kötetben olyan vallomások találhatóak, amelyeket kicsit – vagy nagyon – szégyell az ember, s nem szívesen mesél el, még baráti vagy családi körben sem. (A fotóm is efféle.) Erőt kellett vennem magamon… értik. Erre utal a cím: töredelmes vallomás.


INFORMÁCIÓ:
Kiadó: Athenaeum Kiadó Kft. 
Oldalak száma: 248
Borító: KÖTVE,VÉDŐVEL
Súly: 330 g
ISBN: 9789632937472
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2018

SZERINTEM: Február 8-án volt az Athenaeumnak egy sajtótájékoztatója, ahol három könyvet mutattak be jó néhány héttel, vagy inkább hónappal a megjelenésük előtt, s a Töredelmes vallomás volt az egyik. Emlékszem, akkor ez a kötet volt, ami nem igazán keltette fel az érdeklődésem. Amikor megjelent, akkor viszont győzött a kíváncsiságom, és ennek így visszagondolva őszintén örülök.

Ahogyan a fülszövegben is olvasható, a Töredelmes vallomás novellák sora, hol hosszabbak, hol rövidebbek (a kontraszt pedig élesen kirajzolódik, ha az olvasó az utolsó oldalakra lapoz, ahol már csak egy-egy szó szerepel, míg a kötet elején többoldalas történetet is olvashatunk). Töredelmesen bevallom, hogy Vámos Miklóstól nem olvastam még semmit (shame on me), de valahogy mégis azt érzem, hogy ez a kötet jó kezdés volt, mert tulajdonképpen magát az írót, mint embert ismerhetjük meg a történeteken keresztül, ez pedig engem arra inspirált, hogy a többi művét is a kezembe vegyem, és megismerkedjek az írásaival, történeteivel.

… csak azért mert régebben szerettem, sőt most is szeretem, ne higgye, hogy örökké szeretni fogom, akármit tesz, nem vagyok én Whitney Houston, eridjen melegebb égtájakra, míg szépen mondom, ennyi válóok bőven elég…


Tetszettek a novellák, mert egyrészt Vámos Miklóst, mint embert ismerhetjük meg belőle egy kicsit jobban, az ő múltját, magánéletét, gondolatait, hibáit, mindennapjait, másrészt viszont mindezt olyan stílusban meséli el, amin nem tudtam néha nem hangosan nevetni, vagy sokszor csendben mosolyogni, sokszor pedig elgondolkodni azon, hogy vajon egy-egy őszinte és mély kitárulkozáshoz milyen út vezethetett. Sok gyerekkori emlék is visszaköszön, számomra ezek olyanok voltak, mint amikor nagyon régen a dédimet kértem meg, hogy meséljen a II. világháborúról, és az az utáni időkről, milyen volt a mindennapi élet. Ha már múlt, akkor a szocializmusba is betekintést nyerhettem ezen írások által, ami számomra szintén érdekes volt, engem mindig a kisemberek mindennapjai érdekeltek, ha már történelemről van szó.

Olyan fájdalmat érzek, mintha tonnás kőtömb zuhant volna a mellkasomra, mert el kell ismernem: sokkal könnyebben boldogultam volna kamaszként és ifjú felnőttként, ha az én vér szerinti apám nem élő halott, hanem igazi, 1956-tól fogva.
Az igazság kedvéért leszögezem, hogy akkoriban, az ötvenes évek félhomályában és ázott viharkabátszagában a gyerekeket még nem óvták annyira széltől, naptól, ahogyan ezekben az évtizedekben, olyasféleképpen növekedtek, mint vadalma a fán. Ha egyik-másik történetesen lehullik, a szülők csinálnak újat és kész, sok egyéb szórakozásuk amúgy sem volt. Talán cinikusan hangzik, de ilyesféle közszellemben éltünk.

Ha összegeznem kellene, akkor a Töredelmes vallomás olyan, mintha Vámos Miklós leülne, és egyszerűen csak mesélne, gyakorlatilag mindenről, mindezt pedig úgy és olyan stílusban, hogy akár ismeretlenül is lenyűgözi, és a könyv közelében tartja az olvasót. Bátran ajánlom azoknak is a kötetet, akik hozzám hasonlóan még nem olvastak Vámos Miklóstól, akik pedig ismerik és szeretik, azoknak azért lehet remek csemege.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése