2018-06-09

Anne Bishop – Holló ​a hollónak (A Mások 2.)

FÜLSZÖVEG: Meggie Corbyn elnyerte a Lakeside-i Udvarban lakó terra indigene lények bizalmát, de csak nehezen jön rá, mit is jelent köztük élni. Alapesetben, ember lévén Meggie alig lehetne más, mint megtűrt préda, de vérpróféta, cassandra sangue képessége teljesen más helyzetet teremt.

Két nagyon erős hozzászokást eredményező drog erőszakos cselekményeket váltott ki az emberek és Mások között; mindkét fajból többen meghaltak a közeli városokban. Így amikor Meggie látomásában véres hó és fekete tollak jelennek meg, Simon Wolfgard – a Lakeside-i Udvar alakváltó vezetője – elgondolkodik, vajon vérprófétájuk múltbeli támadást vagy jövőbeni eseményt látott.

Ahogy a próféciamondás késztetése egyre gyakrabban gyötri Meggie-t, a baj eléri az Udvart. A Mások és az a maroknyi ember, akik velük laknak, szükségszerűen együttműködik, hogy megállítsák az embert, aki elszántan akarja visszaszerezni az ő vérprófétájukat… és felszámolják a veszélyt, amely mindannyiuk pusztulásával fenyeget.


INFORMÁCIÓ:
Kiadó: Twister Media Kft.
Oldalak száma: 448
Borító: FÜLES, KARTONÁLT
ISBN: 9786155631467
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2018
Fordító:Bozai Ágota
Eredeti cím: Murder of Crows

SZERINTEM: A Holló a hollónak ott folytatódik, ahol a Vörös betűkkel véget ér – amit nagyon szerettem. Ez a sorozat, illetve a folytatás számomra még mindig nagy meglepetés, hiszen ebben a kötetben sem csalódtam.

A történet visszavezet a Lakeside-i Udvarba, illetve egy kicsit Thaisián is kalandozunk, viszont tulajdonképpen a regény központja az emberek, a mások, és Meggie viszonya – utóbbiról az első részben kiderült hogy cassandra sangue, amiről a Vörös betűkkel nem igazán tett említést, hogy konkrétan micsoda, és miért veszélyes, ám a Holló a hollónak központi konfliktusa ez, hogy Meggie-t, és a hozzá hasonló lányokat hogyan kellene megvédeni, és miért válnak egyre sebezhetőbbé. A másik fő probléma egy, a terra indigene lényekre veszélyes drog felbukkanása, melyet az emberek készítenek abban a reményben, hogy minél többet elpusztítsanak, csak épp azt nem veszik figyelembe, hogy a titkok kiderülnek, melyek megtorlással járnak.

– Vannak fegyverek a könyvesboltban? 
– Tele van könyvekkel. A könyvek pedig olyan tárgyak, amiket dobni és olvasni is lehet – felelte Monty nyájasan. 
A Holló oldalra biccentette a fejét. 
– Fogalmam sem volt, hogy az emberek ilyen nagy veszélyben élnek.

A regény elég addiktív, egyrészt kíváncsi voltam a végkifejletre, másrészt több olyan szál is van benne, amik érdekesek. Az első részhez képest sokkal több a történés, szerintem azért, mert a világot már bemutatta az írónő, így most a kapcsolatokra helyezhette a hangsúlyt, arra, hogy mennyire minden mindennel összefügg, és egy kicsit finomhangolhatta a fajok, illetve a szereplők egymással kapcsolatos viszonyát is, melyből érdekes szituációk is kibontakoztak.

Nagyon nehéz spoilermentesen írnom erről a könyvről, mert tényleg sok az ok-okozati viszony, amik remekül el vannak magyarázva, hogy miért történnek úgy a dolgok, ahogyan, vagy éppen egy-egy szereplő miért reagál úgy, ahogyan teszi.

Amit nagyon szerettem, az az ironikus-szarkasztikus hozzáállás a terra indigene lények felől, amit ők valószínűleg nem annak szántak, ám az olvasó mégis így értelmezi a jeleket; imádtam az elementálisokat, akik pónik formájában közlekednek, de egyébként az akaratukkal vihart, esőt, szelet, ködöt, stb. tudnak generálni, majd ugyan ilyen gyorsan semmivé foszlik a pusztító időjárás; és nagyon szerettem Simon szerencsétlenkedéseit az érzéseivel, ezek aranyosak voltak, és egyáltalán nem odaillőek, semmi nyál, semmi romantika, és azt hiszem, pont ezért volt annyira szerethető számomra.


Észreveszi valamelyikük, hogy Simon Wolfgard beleszeretett Meggie Corbynba? – tűnődött Monty. Vajon Wolfgard felfogja, hogyan reagál a lányra? És Meggie? Ő hogyan érez? Mit tennének a Mások, ha közülük valaki beleszeretne egy emberbe?


(…) Villanó, ellenséges pillantást vetett Heatherre. – Nagyon furcsák a nők. 
Ó, jesszus, gondolta Monty, mert látta, hogy a lány szeme könnybe lábad. 
-Összecsomagolok pár rendelést – szipogott Heather, és sietős léptekkel hátra, az üzlet raktára felé indult. 
– Ha megpróbál kilépni, megeszem! – üvöltött utána Simon


Összességében úgy gondolom, hogy a Holló a hollónak pont azért kifinomultabb és részletgazdagabb, mert az alappilléreket az első résszel lefektette Bishop, a világához pedig csak kiegészítő magyarázatokat találunk itt. Egyébként egy érdekesen és részletesen felépített világ ez, és kicsit messzebbről, elvonatkoztatva a történettől nagyon furcsa belegondolni, hogy megtörténhetne akár, hogy nem az ember áll a tápláléklánc csúcsán, hanem egy másik, emberszerű faj.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése