2018-06-02

Sabahattin Ali – Madonna ​prémkabátban

FÜLSZÖVEG: Egy ​minden normát felrúgó, lefegyverzően őszinte nő és egy zárkózott, török fiatalember szerelme az 1920-as évek szabadon pezsgő Berlinében.

„Egy nap azután minden véget ért. Olyan egyszerűen és olyan durván, hogy első pillanatban fel sem fogtam a súlyát. Csak meg voltam lepve, kicsit szomorkodtam, de nem gondoltam, milyen nagy és megváltoztathatatlan hatást gyakorol az egész hátralévő életemre.”

Ez a meglepően modern, romantikus török kisregény több mint 70 évvel a születése után idén váratlanul, de megérdemelten vált néhány hónap alatt világsikerré: több mint 20 nyelven most adták ki először, milliós példányszámban fogy. Törökországban is reneszánszát éli, mai „Rómeó és Júlia” történetként rajonganak érte. A finom szerkezetű mű korát messze megelőzően tekint az úgynevezett „férfias” és „nőies” jellemvonásokra, így gender-regényként is olvasható.

„Én másféle szerelemre várok. Az minden logikát nélkülöző, leírhatatlan és megmagyarázhatatlan valami. A szerelem szerintem ellentmondást nem tűrő kívánás! – fordult hozzám Maria Puder. De másféle embernek kellett volna lennem, hogy másképp tudjam csinálni.” 

A modern török irodalom fontos, beskatulyázhatatlan alakja és egyben tragikus hőse. Író, költő és humorista. A két világháború között tanárként dolgozott, mígnem politikai nézetei és szatirikus írásai miatt börtönbe került. Az állandó zaklatások elől megpróbált átszökni a bolgár határon, de lelőtték, feltehetően politikai merénylet áldozata lett. Önéletrajzi ihletésű kisregényét, mely egy másik élet elszalasztott lehetőségéről, egy titkos noteszről, egy halálig tartó rajongásról és egy érzelmeiben megalkudni nem tudó nőről szól, az amerikai sajtó A nagy Gatsby európai testvérműveként említi.


INFORMÁCIÓ:
Kiadó: EURÓPA KÖNYVKIADÓ KFT. 
Oldalak száma: 221
Borító: KÖTVE,VÉDŐVEL
Súly: 280 g
ISBN: 9789634058830
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2018 
Fordító: Tasnádi Edit

SZERINTEM: Wow! Tömören ennyit tudok mondani, mert ez a könyv nem csak nagyon tetszett, hanem azon gondolkodtam olvasás után, hogy egy azon élmények közül, ami megtalált, és talán oka volt, hogy most olvastam el, annyira közel került hozzám.

Alapvetően nem szoktam sem jegyzetelni, főleg nem jelölni a könyvekben (utóbbinak leginkább az az oka, hogy például utazás közben nem hordok magammal sem postitet, sem hely és idő nincs arra, hogy jelöljek, meg aztán sokszor nem is érzem fontosnak), de a Madonna prémkabátban az a regény, amiben nagyon sok mini postittel jelölgettem részeket, amiknél azt éreztem, hogy vagy tökéletesen leírja, hogy mit érzek, vagy egyszerűen csak nagyon fontosnak éreztem, hogy később újra átolvassam azokat a sorokat.

– Ne haragudjon a szavaimért. Nyíltan kell beszélnünk minden olyan eshetőségről, amely árnyékot vethet a barátságunkra… A gyávaság ártalmas lehet… Mi fog történni? Rájövünk, hogy nem értjük meg egymást, és elválunk… Akkora tragédia ez? Még mindig nem érti, hogy a legtermészetesebb állapotunk a magány? Az emberek csak egy bizonyos határig képesek közel kerülni egymáshoz. Minden közeledés, pláne eggyé olvadás csak illúzió, a többit csak hozzáképzelik az emberek, és kétségbeesetten menekülnek, amikor rájönnek a tévedésükre. Holott mindettől megmenekülnének, ha megelégednének a lehetségessel, és nem tekintenék valóságnak, amit csak elképzeltek. Ha elfogadnák azt, amivel bírnak, csalódás se érné őket, és megbánniuk se kellene semmit.

A regény gyakorlatilag két részre osztható: az egyik főszereplő, Raif jelenjére, melyben a török csinovnyik, a felesleges ember szerepét testesíti meg, akinek látszólag senki és semmi nem fontos, nincsenek érzései, és feltehetőleg csak azért él, mert még semmilyen betegség nem gyengítette meg annyira, hogy meghaljon. Mindennap bemegy dolgozni, fordít, ám a munkahelyén is egy szürke kisegér. Hazaérve pedig valahogy még ennél is rosszabb a helyzete, ugyanis a családja semmibe veszi, sem férjként, sem apaként, sem családfenntartóként nincs beleszólása semmibe. Ezek az oldalak először furcsának hathatnak a fülszöveg elolvasása után, ám végül előkerül egy fekete füzet, melyből kiderül, hogy ki az a titokzatos hölgy, aki a kötet címéül is szolgál.

Ez a fekete füzet pedig egy másik Raifot rejt, egy fiatal, huszonnégy éves török fiút, aki apja unszolására Berlinben tanul szakmát, vagy inkább kalandot, értelmet az életének. Itt találkozik Mariával, akivel csak barátok lesznek, s tulajdonképpen ennek a furcsa barátságnak a története a füzet, a barátság és a szerelem hullámhegyeivel és hullámvölgyeivel. Maria és Raif sokat filozofálnak az élet értelméről, a kapcsolatokról, a magányról, a szerelemről, és főleg Raif arról, hogy milyenek is a nők.

Az emberek, főképpen a férfiak és a nők között a kapcsolatok olyan összetettek, érzéseink és vágyaink olyan zavarosak és érthetetlenek, hogy senki sem tudja pontosan, mit akar; mindannyiunkat magával sodor az ár.

A fülszövegben feltűnik a gender-kérdés, viszont úgy érzem, hogy ez mégsem játszik akkora szerepet a könyvben azt leszámítva, hogy Maria egy kicsit maszkulin, Raif pedig egy kicsit feminin, ha csak egy kicsit elvonatkoztatva a mai értelmezéstől nem vesszük bele azt, hogy mindkét szereplő kinyilvánítja a véleményét az ellentétes nemről – általánosságban negatívan, a korábbi rossz tapasztalataikat rávetítve a témára.

Számomra ez a regény inkább egy érzelmi hullámvasút volt, melyben a legfontosabb Raif és Maria érzései és gondolatai, az együtt töltött kevéske idő, és az, hogy az elválás mit hagyott Raifban. Amikor azt hittem, hogy már nem jöhet tőrdöfés, akkor érkezett az utolsó Raif számára, akivel sok szempontból és sokszor tudtam azonosulni.

A Madonna prémkabátban 2018-ban olvasva azt hiszem, nem üti meg az erkölcsi ingerküszöböt, hiszen általánosnak és mindennapinak mondható történések vannak benne (és itt jönne a spoiler helye, ám ezt inkább olvasva mindenki maga döntse el), ám abban a korban, amikor íródott a szereplők fizikai kapcsolata lehetett az elsődleges, a mély érzelmi töltet pedig a másodlagos, amiért nem lett akkora siker, melyet megérdemelt volna. Nagyon tetszett a történet és a mondanivalója is, az érzelmi részeket pedig zseniálisan fogalmazzák meg a szereplők, az egész pedig nagyon távol áll egy csöpögős romantikus regénytől – a történet pedig engem valószínűleg túlságosan elfogulttá tett, és ezért gondolom úgy, hogy mindenképpen olvassátok el a könyvet, ha csak egy kicsit is felkeltette az érdeklődéseteket, mert garantáltan nem fogtok csalódni.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése