2018-06-16

Stephen King (Richard Bachman) – Az ​átkozott út

FÜLSZÖVEG: Bart Dawes húsz éve lakik ugyanabban a házban, itt szerelmeskedett először a feleségével, itt játszott a kisfiával… Most a kisvároson át új utat építenek, és ez előbb a munkahelyét, majd az otthonát fenyegeti. Bart azonban nem hagyja magát – az útépítő céggel, sőt az egész világgal szembeszáll, hogy megvédje az életét: azt az egyetlen életet, amelyben megtalálta törékeny boldogságát. Az 1970-es években játszódó történet vége teljes összeomlás; a kisvárosban, mely a modernizáció útjára lépne, végül kő kövön nem marad.

Magyarul most először jelenik meg Stephen King korai regénye: egy átlagember kiúttalan küzdelmének szívszorító története. King, akiből aztán a horror és a thriller királya lett, finom pszichológiai meglátásokkal teli, igazi irodalmi regényt írt, de ebben sem tagadta meg önmagát – itt is elszabadul a pokol a külvilág hatalmas erőivel szemben tehetetlen gyönge ember meggyötört idegrendszerében és a külvilágban egyaránt…


INFORMÁCIÓ:
Kiadó:  Európa Könyvkiadó 
Oldalak száma: 392
Kötés :papír / puha kötés
ISBN: 0349001674750
Kiadás éve: 2016
Eredeti cím: Roadwork
Fordító: Dudik Annamária Éva

SZERINTEM: Stephen Kinget olvasni mindig élvezet, noha Az átkozott útban a szörnyek és a földi pokol kézzel fogható és megnevezhető formában érkezik. Sokkal inkább lélektani thriller ez Bart Dawes szemüvegén keresztül.

Írtam már többször, de Kingnél ez egyrészt elmaradhatatlan, másrészt minden alkalommal elvarázsol, hogy zseniálisan ért a hangulatkeltéshez, ami nem csak a cselekmény csúcspontjára korlátozódik, hanem már az első oldaltól ott motoszkál a feszültség, hogy igen, ez végül is egész jól indul, de mindenki tudja, hogy tragédiába torkollik majd a történet. Az átkozott útban Bart Dawes-t is lehet szörnynek nevezni, hiszen végtére is ő az, aki nem tud megülni a fenekén, vagy ha úgy nézzük, nem tudja elfogadni a megváltoztathatatlant, ezzel pedig egy jókora lavinát indít el. 

Ha más szemszögből nézzük Bartot, akkor viszont tényleg minden oka megvan az ellenállásra, hiszen egy lelkileg összetört férfiról van szó, akiben ott ketyegett eddig is az időzített bomba, az útépítés pedig az a bizonyos öngyújtó volt, amivel berobbant a dolog.

A történet zseniálisan festi le egy útépítés stádiumain keresztül azt, ahogyan az arra érzékeny (Bart) kezdi elveszíteni a józan eszét, ám ugyanekkor valahogy az olvasó is kezdi megérteni, hogy ez miért is annyira fontos a férfinak, mármint hogy ne épüljön meg az út, és a háza ott maradjon a helyén, épségben. Volt egy pont, amikor egyszerűen tökéletesen meg tudtam érteni ezt az érzést, hogy a hely, ahol sok éve laksz, ahová az emlékeid kötnek, egyszer csak szertefoszlik, megsemmisül, és ha a foggal-körömmel, az összes energiáddal harcolsz ellene, akkor sem tudod megváltoztatni az ítéletet.


A regény 1981-ben látott először napvilágot, ám magyarul csak 2016-ban jelent meg, ami szerintem a fordítás szempontjából nagyon jót tett a szövegnek: imádtam, hogy a nyelvezete helyenként elég durva volt, viszont egyáltalán nem obszcén.

Valami miatt úgy gondoltam sokáig, hogy A hosszú menetelésre hasonlíthat, de ez a gondolatom abszolút téves volt, Az átkozott út sokkal jobb, izgalmas és érdekes, amikor a kezembe vettem, akkor pont valami olyasmire vágytam, amit kaptam tőle. Stephen King mindig jó választás, ez valahogy egyre igazabb számomra.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése