2018-07-21

Fredrik Backman – Egymás ​ellen (Björnstad 2.)

FÜLSZÖVEG: Van ​egy város az erdő sűrűjében, távol mindentől. Szívós és szorgalmas emberek lakják, akik tudják, hogy az élet se nem könnyű, se nem fair. De bármilyen nehéz idők is járnak, van egy dolog, ami lelket önt beléjük, és elfeledtet minden mást: a hoki.

Az előző szezonban történt tragikus események utáni hónapokban járunk. A két barátnő, Maya és Ana egy eldugott szigeten tölti a nyarat, megpróbálják kizárni a külvilágot, de semmi nem úgy alakul, ahogy remélik. Björnstad és a szomszédos Hed közötti rivalizálás a pénzért, a hatalomért és a túlélésért folytatott őrült küzdelemmé fajul, ami a két hokicsapat egymás elleni meccsén tetőzik. Egy fiatal játékos legféltettebb titkáról lehull a lepel, és a város ismét választásra kényszerül. Azt mondják majd, hogy ebben az évben Björnstadba látogatott az erőszak, bár ez hazugság. Az erőszak már rég itt volt.

A regény önálló folytatása a Mi vagyunk a medvék című, világsikert aratott kötetnek. Viszontláthatjuk benne mindazokat, akiknek életébe Backman remek, éleslátásról és együttérző lélekről tanúskodó történetszövésének segítségével már betekinthettünk. Magával ragadó könyv a hűségről, a barátságról és a mindennel dacoló szeretetről.


INFORMÁCIÓ:
Kiadó: Animus Kiadó Kft. 
Oldalak száma: 416
Borító: KEMÉNYTÁBLA, VÉDŐBORÍTÓ
Súly: 500 g
ISBN: 9789633245774
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2018 
Fordító:Bándi Eszter
Eredeti cím: Vi mot er

SZERINTEM: Szerettem a Mi vagyunk a medvéket – ami a sorozat első része –, de annyira mégsem szólt a szívemhez, mint mondjuk Az ember, akit Ovénak hívnak, vagy mint A nagymamám azt üzeni, bocs; talán valahol az Itt járt Britt-Marie körül helyezkedik el, viszont mindenképp kíváncsi voltam a folytatásra, ami viszont nagyot ütött.

– Nem iszik kávét? Nehezen fog beilleszkedni ebben a városban.


Az Egymás ellen légköre hasonló, de mégis más az első kötethez képest, talán úgy tudnám a legjobban megfogalmazni, hogy sokkal több benne az érzelem, egy kicsit kevesebb az elejtett és sejtetős félmondat (bár a jövőre vonatkozó elejtés is kevesebb, itt mégis azt éreztem, hogy vágytam arra, hogy csak egy pici infót kapjunk arról, hogy mi fog történni egy-egy szereplővel a jövőben), illetve itt már Backman nem Björnstad és Hed, illetve a települések a hokihoz kapcsolódó helyzetét és viszonyát mutatja be, sokkal inkább az emberek közti interakciókra, érzelmekre összpontosít, és talán ettől olyan remek könyv ez.

Az Egymás ellen központi konfliktusa az, ami a Mi vagyunk a medvékben ütötte fejbe az olvasót, illetve annak a következményei, és ahogyan a szereplőket megosztja az, hogy ki kihez tartozik, mit gondol erről az egészről, az Egymás ellen pedig konfliktusok sorozata, és az a nagyszerű ebben a részben, hogy az összes szereplőt megismerhetjük egy kicsit jobban.

A címválasztás is remek, hiszen sokféleképpen lehet értelmezni. Egymás ellen – Maya és Ana a város ellen; egy kicsit mindenki mindenki ellen; Björnstad Hed ellen; Peter a vezetőség ellen; a gyerekek a szülők ellen, de tulajdonképpen ezt nagyon sok megvilágításban leírhatnám még, és mindre illene valamilyen mértékben és formában. Direkt spoilermentesen fogalmazok a Mi vagyunk a medvékkel kapcsolatban is, ugyanis hiába második rész, igazából önállóan is olvasható a kötet (bár én nem igazán ajánlanám, mert sorban haladva ad akkora élményt, és talán a kirakós lassan helyre kerülő darabkái is nagyobbat ütnek a teljes kép ismeretében).

Hosszú az út visszatalálni a való életbe, mikor a halál kihúzza alólunk a szőnyeget. A gyász olyan, mint egy vadállat, olyan messzire vonszol ki minket a sötétbe, hogy azt hisszük, többé nem találunk vissza. Soha többé nem nevetünk. Annyira fáj, hogy az ember nem is tudja, elmúlik-e valaha, vagy csak megszokjuk.

Az Egymás ellen olyannyira hatott az érzelmeimre, olyan backmaniasan, björstadi formában, hogy miután becsuktam a könyvet, egyszerűen azt éreztem, hogy túlcsordulnak az érzelmeim, és nagyon tetszett, és valahová az Ove mellé törekedte magát fel ez a történet nálam. Az Egymás ellen levett a lábamról, és nem is tudnék kiemelni olyan pontokat, amiknél úgy éreztem, hogy wow, mert az egész könyv egy nagy wow-élmény volt, ami belopta magát a szívembe.

Olvassatok Backmant, mert zseni a pasi, és tényleg nem tud olyat írni, ami nem jó. A jó, jobb, és a legjobb között rangsorolgatom a könyveit magamnál, tudjátok, olyan ez, hogy nem számít mi van abban a könyvben, ennyi gondolat után már vakon azt mondanám, hogy úgyis tetszeni fog.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése