2018-07-07

Irvin D. Yalom – A ​Schopenhauer-terápia

FÜLSZÖVEG: Julius Hertzfeldről, a jó nevű pszichiáterről egy rutinvizsgálaton kiderül, hogy gyors lefolyású bőrrákja van. A férfi rákényszerül, hogy szembenézzen a rideg ténnyel: hamarosan meghal. Ez arra készteti, hogy számvetést készítsen az életéről. Felkeresi egykori, szexfüggő páciensét, Philip Slate-et, akin húsz évvel korábban hiába próbált segíteni. Philip mégis gyógyultnak tekinti magát, felépülését pedig a nagy német filozófus, Arthur Schopenhauer pesszimista tanításainak tulajdonítja. Az érzelmeit kifejezni képtelen, kapcsolatfóbiás férfit Julius meghívja terápiás csoportjába. Csakhogy az idő vészesen fogy. Vajon jut-e még ideje arra, hogy valóban segítsen Philipnek? Sikerül-e megvívniuk egymással a csoport tagjainak szeretetéért és elismeréséért? Talán még nem késő. Gyönyörűen szőtt mese egy pszichoterápiás csoport utolsó évéről, megindító elmélkedés az élet alkonyáról.


INFORMÁCIÓ:
Kiadó: PARK KÖNYVKIADÓ KFT. 
Oldalak száma: 439
Borító: KEMÉNYTÁBLA, VÉDŐBORÍTÓ
Súly: 514 g
ISBN: 9789633554036
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2017 
Fordító:Résch Éva

SZERINTEM: Ismét egy gyöngyszem, amit ajánlásra olvastam, és nagyon szerettem. A pszichológia, a történelem, és az érzelmek remek vegyítése ez a kötet.

A ​Schopenhauer-terápia arról szól, ami a fülszövegben is le van írva, azaz Julius Hertzfeld jónevű pszichológus szembesül a ténnyel, hogy maximum csak egy éve van hátra, ugyanis gyógyíthatatlan bőrrákban szenved. Julius csoportterápiát tart, a kötet ennek a csoportnak az utolsó évét követi, ahová bevonja a terapeuta egy régi páciensét, Philipet, akinek úgy érzi, nem tudott segíteni, és aki újabb problémákat okoz azon túl, hogy a csoport tagjai azt sem viselik túl fényesen, hogy az ülések meg vannak számlálva.

A könyv gyakorlatilag két részből áll: az egyik a jelennel és a terápiával, a csoport üléseivel és Julius életével foglalkozik, illetve részben Arthur Schopenhauer életét veszi végig Yalom. Ez utóbbi azért is tanulságos, mert nem hiszem, hogy egyébként Schopenhauert, vagy a filozófiáját valaha is behatóbban tanulmányoztam volna, és az olvasás élménye mellett úgy érzem elég sok információt is kaptam a filozófusról, noha a vége felé már sokkal jobban érdekelt a csoportszál, és igen, Schopenhauer fejezeteit átlapozgattam, mert a vége felé már túl száraznak és töménynek éreztem.

Számos anekdota szól szellemes, olykor éles riposztjairól. Egyszer valaki kérdezett tőle valamit, mire egyszerűen így felelt: „Nem tudom”. A fiatalember nem hagyta annyiban. „Lám, lám, a bölcs, nagy tudású filozófus, azt hittem maga mindent tud!” Mire Schopenhauer válasza: „Nem, a tudás korlátozott, csak a hülyeség végtelen!” Ha a nőkről vagy a házasságról faggatták, szinte biztosan csípős válasz érkezett a kérdésre. Egyszer kénytelen volt hosszan elviselni egy igen beszédes asszony társaságát, aki részletesen ecsetelte, milyen borzasztó a házassága. Arthur figyelmesen hallgatta, majd amikor az asszony megkérdezte, megérti-e őt, így válaszolt: „Nem, de a férjét annál inkább.”

Julius szála viszont nagyon tetszett. Hogyan lehet feldolgozni azt, hogy közlik az emberrel a verdiktet, mi szerint ha szerencséje van, akkor még egy évig élhet, de ugyanakkor nem omolhat össze, hiszen emberek számítanak a segítségére, az útmutatásaira. Megfordítva pedig a csoport tagjai hogyan folytathatják a terápiát úgy, hogy úgy érzik, problémáik eltörpülnek a terapeutájuk halálos ítélete mellett? És akkor ott van Philip, aki számomra a legantipatikusabb figura volt az egész történetben, és sokszor csak fogtam a fejem, hogy valószínűleg pszichopata, de semmiképpen sem normális.

Az életet kihímzett kelméhez hasonlíthatjuk, amelynek először a színét, azután a fonákot látnók meg: az utóbbi nem olyan szép, de tanulságosabb; mert megmutatja a szálak összefüggését.


Irvin D. Yalom amerikai humanisztikus-egzisztencialista pszichiáter, 1931-ben született Washington D. C.-ben. A Stanford Egyetemen végzett, a pszichiátria professor emeritusa, illetve több kötet szerzője. 1974 és 2015 között kilenc regénye és novellája jelent meg; 1970 és 2017 között pedig hét pszichológiai tanulmányt publikált.

Számomra a történet legszebb vetülete mégis az, ahogyan végigkísérhetjük, hogy az összes karakter nagy változásokon megy keresztül, mindenki fejlődik valahová – de számomra a legnagyobb meglepetés mégis Philip volt. Az ő karakterének számomra volt egy elég erős ne ítélj elsőre, de másodjára sem üzenete, mindezt pedig úgy írom, hogy csak a könyv végén változott meg a véleményem róla.

Csodálatos történet, amiben keveredik a pszichológia, az érzelmek, a filozófia, és az, hogy valójában milyen rövid és törékeny maga az élet. Nagyon szerettem olvasni A ​Schopenhauer-terápiát, mert nagyon sokat adott, az utolsó néhány oldal pedig méltó lezárása volt a történetnek – számomra mondjuk felért egy érzelmi hullámvasúttal. Csak ajánlani tudom, hiába nem egyszerű olvasmány, és kell hozzá néhány nap vagy hét, hogy igazán leülepedjen, és igazán el tudjon gondolkodni az olvasó a történetről.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése