2018-07-08

Istók Anna – Éhes ​felhő a napot

FÜLSZÖVEG: Nóra életében hatalmas törés volt; otthagyta az egyetemet, és két évig Londonban dolgozott pincérnőként. Ám most az apja infarktusa miatt haza kell térnie, szembenézni a múlttal, és egy fájó szerelem emlékével.

De mi történt pontosan a testvére, Zsóka halála körül? 
Miért bukkan fel újra és újra Csongor, a vonzó sógor? 
Ha mélyek a sebek, akkor is van bűnbocsánat? 
Míg Nóra lépésről lépésre halad a múlt megismerésében, lassan kialakul benne az elképzelés a saját jövőjét illetően is: szenvedélyévé válik a főzés.

A zamatos, pikáns ételek megálmodása közepette Nóra érzelmei egyre magasabb lángon forrnak. 
Vajon sikerül-e élete főművét kifőznie: a saját boldogságát?

Lélektani kaland és ínycsiklandozó gasztroregény a nehéz szerelem ösvényein járóknak.


INFORMÁCIÓ:
Kiadó: KÖNYVMOLYKÉPZŐ KIADÓ KFT. 
Oldalak száma: 244
Borító: KARTONÁLT
Súly: 292 g
ISBN: 9789634571612
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2017 
Sorozat:ARANY PÖTTYÖS

SZERINTEM: Romantikus gasztroregény, gyásszal, útkereséssel, és finom ételekkel megbolondítva egy fiatal magyar nő szemén keresztül, ami sajnos nekem nem igazán nyerte el a tetszésem.

Az Éhes felhő a napot remek ételek köré épül fel, a fejezetek címe a Nóra által főzött különlegességek – ezek pedig nagyon tetszettek, az indiai lencse például annyira, hogy elhatároztam, csinálok én is, habár még nem került rá sor. Pontosan a sok-sok jól hangzó étel miatt nehéz olvasni ezt a könyvet, az olvasó folyton éhes, és enne valamit.

Az ételkülönlegességeken túllépve viszont a könyv narrátora Nóra, aki testvére, Zsóka halála után kiköltözött (vagyis inkább menekült) Londonba, mert azt hitte, hibás Zsóka balesetében, illetve sógorához, Csongorhoz fűződő kissé bonyolult kapcsolata is megnehezíti a helyzetét. Édesapja rosszulléte miatt azonban hazajön, és kénytelen szembenézni az érzelmeivel és a valósággal.

A könyv egészen rövidke, ám sajnos sokszor azt éreztem, hogy mégis hosszú. A felvázolt probléma, a gyász, az újrakezdés, és a problémák tisztázása valahogy lehetett volna gördülékenyebb is, ha nem éreztem volna azt végig, hogy Nóra önsajnálatba menekül, és ahelyett, hogy a sarkára állna, ott húzza és halogatja a dolgokat, ahol és ahogyan csak tudja. Én is halogatós vagyok, és sokszor nekem is nehéz bizonyos dolgokkal szembenézni, de talán pont azért volt unszimpatikus a főszereplő, mert az olyan dolgok, problémák, amik annyira kitöltik a mindennapjaimat, hogy gyakorlatilag másra nem is tudok gondolni, mindent felülírnak, és ha nehéz is, és rettegek is tőlük, akkor is próbálok pontot tenni az i-re. Én inkább kimondom, amit gondolok, és azon vagyok, hogy átbeszéljem a dolgokat, Nóra viszont ennek a szöges ellentéte, és ezért nem tudtam vele azonosulni, megérteni sem tudtam, hogy mire jó az, ha egyáltalán meg sem próbálja tisztázni a dolgokat.

Számomra pont emiatt az egész könyv egy végeláthatatlan évődés volt anélkül, hogy a legkisebb erőfeszítést is megtegye a problémái megoldására, helyette folyamatosan menekült. Egyetlen dologgal tudtam és tudok vele azonosulni, az a költözés a kis házikóba – erre jelenleg én is vágyom, hogy kicsit kikerüljek Budapest zajából és nyüzsgéséből –, de ez egy kis szelete volt csak a történetnek.

A problémahalmaz, ami elől Nóra menekül végül megoldásra talál, aminek örültem, de ahhoz képest, hogy mennyit szenvedett előtte, nekem kicsit furcsa és gyors volt. Nem tudtam vele azonosulni, így igazán megérteni és megkedvelni sem sikerült, emiatt pedig a könyv sem igazán nyerte el a tetszésem.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése