2018-08-04

Lugosi Viktória – Vándorhomár

FÜLSZÖVEG: Arnold. Bori. János. Liza. Egy zöldséges. Egy banktisztviselő. Egy történelemtanár. Egy háziasszony. Látszólag semmi közös nincs bennük.

De a város, ahol élnek, a rendszerváltás, amely megfosztja őket álmaiktól és lehetőségeiktől mégis összeköti őket. 

"Van az úgy, hogy az ember olvasni kezd, és azt veszi észre, hogy bár korán fekvő, már hajnal van és még egy szemhunyásnyit sem aludt. Falja a sorokat, mert tudni akarja, mi lesz a mesterien megalkotott hősökkel. Aztán reggelre már tudja, hogy Lugosi Viktória ezen az éjjelen gazdagabb lett egy rajongóval."
Péterfy-Novák Éva

Lugosi Viktória 1962-ben született Budapesten. Író, újságíró. Két regény, az Ajvé (2000) és a Dafke (2009), valamint egy meseregény, a Hümmögő (2002) szerzője. Ez utóbbi megjelenésének évében elnyerte Az Év Gyermekkönyve Ibby-díjat.


INFORMÁCIÓ:
Kiadó: PARK KÖNYVKIADÓ KFT. 
Oldalak száma: 315
Borító: KEMÉNYTÁBLA, VÉDŐBORÍTÓ
Súly: 440 g
ISBN: 9789633554357
Nyelv :MAGYAR
Kiadás éve: 2018

SZERINTEM: Négy látszólag teljesen különböző ember, különböző környezettel, élettel, más-más problémákkal, és mégis ennek a négy (öt) embernek az élete varázslatosan összefonódik, ráadásul a rendszerváltás körül játszódik a történet, ami számomra egy nagy pluszt és érdekességet jelentett.

Olyan történet ez, amiről először nem is tudtam, hogy mire számítsak, mit várjak, ugyanakkor már az első oldaltól kezdve egyszerűen olvastatta magát. Semmi extra, csak szimplán egyszerűen nagyszerű, amikor a legapróbb és a leghétköznapibb dolgokat is úgy tudja a szerző leírni, hogy az olvasót csak méginkább érdekelje, hogy merre halad a történet. Ezt pedig megspékelte a 90-es évek eleji színtérrel, ami azért nem volt annyira régen, de nekem mégis egy olyan világ, ami egy kicsit megfoghatatlan, és a maga nemében varázslatos.

A négy felsorolt szereplő mellett egyébként a családokról, barátokról, szomszédokról is teljes körképet kapunk, gyakorlatilag egy nagy sorsközösség bemutatása a kötet, ahol csak úgy, mint az életben is sokszor érzi az ember, minden mindennel összefügg, mindenki mindenkivel valamilyen szinten kapcsolódik, kötődik. Talán ezért is tetszett nagyon, mert Arnorld, Bori, János, és Liza – illetve a végén Alíz –, első ránézésre nagyon különböző életébe nyerhetünk bepillantást, és noha az elején elképzelhetetlennek tűnt, hogy bárhogyan is összekapcsolódjanak, de aztán volt egy-két olyan csavar, ami összehozta a szálakat. Szerettem, hogy gyakorlatilag minden oldalon elgondolkodtatott, hogy mennyire kis dolgokon múlnak sorsok, életek – mennyivel jobb vagy más lehetett volna, ha az ember akkor másképp cselekszik, és mondjuk nem balra indul el, hanem jobbra, vagy fordítva.

Az olvasónak a lelkére és a gondolataira hat ez a kötet, így a szereplőkről, és főleg Alízról nem is szeretnék semmi konkrétumot írni. Először a fejezetek címei is furcsák, semmitmondóak (pl. Arnold, aki lelép), ám mind értelmet nyert, mikor elolvastam őket. Lugosi Viktória zseniális érzékenységgel megírt könyve ez, nekem nagy meglepetés és élmény volt olvasni, bátran ajánlom mindenkinek, aki szeret néha eltűnődni az élet dolgain.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése