2018-08-26

Papp Dóra – Bolyongó

FÜLSZÖVEG: Szepes Norbert szeptemberben új esélyt kap a helyi hatosztályos gimnázium egyik végzős osztályában. De nem egyszerű a beilleszkedés. Tetoválásai láttán többen összesúgnak a háta mögött, mások őrültnek tartják különös szokásai miatt. És persze fontos kérdés, hogy mit szól hozzá az osztály legmenőbb rockere, nem beszélve az éles szemű Farkas Míráról, aki olyan gyanakvón néz rá, mintha küldetésének tekintené, hogy minél többet megtudjon titokzatos új osztálytársáról.

Norbit azonban évek óta nem érdekli a cikizés. Ami igazán számít neki, az az anyjának tett ígérete, az Őry család baráti oltalma, Mikko, a finn tökfej, a városszéli tölgyerdő, az akácméz, és egy félkarú isten. Csakhogy hamarosan felbukkan egy árny a múltból, aki mintha Norbi saját árnyéka lenne – és a fiú kénytelen számot vetni mindazzal, ami miatt ott kellett hagynia régi iskoláját, és meg kell hoznia egy olyan döntést, amelyben nem biztos, hogy a sors istennői a segítségére lesznek…


INFORMÁCIÓ:
Kiadó: CICERÓ KÖNYVSTÚDIÓ KFT. 
Oldalak száma: 424
Borító: PUHATÁBLÁS, RAGASZTÓKÖTÖTT
Súly: 460 g
ISBN: 9789634320821
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve:2018

SZERINTEM: „Biztos vagyok benne, hogy tetszeni fog neked!” – mondta a szerző, és nem igazán tudtam először, hogy miért, mármint konkrétumra gyanakodtam, de a fülszöveg ezt nem említi. Nos, a skandináv és az északi kultúra az, ami miatt Dóra ezt mondta, és nem is tévedett 😊

A Bolyongó egyik központi témája a skandináv mitológia, a főhős, Szepes Norbi szíve pedig Norvégia felé húz leginkább, továbbá a finn tökfej, Mikko a legjobb barátja. Én jelenleg norvég minoros vagyok az egyetemen, szóval itt a kapcsolódási pont a könyv és közöttem. Szepes Norbi pedig már csak azért is szimpatikus volt, mert hasonló szenvedéllyel rajong a skandináv kultúráért, mint én, ó, és ne felejtsük el, hogy a bal alkaromon nekem is van egy skandis tetkó – bár ez az én esetemben egy szöveg, és svéd nyelvű.


Alapesetben egyébként a gimnáziumi történetek valahogy már nagyon nem az én világom, egyszerűen kinőttem belőlük, és túl gyorsan változik a korosztály is, de szerencsére a Bolyongó nem azt a sztereotipikus középiskolai légkört mutatta be, ami az én fejemben él, és amibe általában olvasás közben belefutok.

Sztereotípiák – igen, ezek megjelennek a lapokon, hiszen Norbi eléggé ki van tetoválva, ráadásul egy-két motívumot órán is megtárgyalnak, amiért középpontba kerül, és ráaggatnak olyan jelzőket, amik nem igazak rá, de ugyebár sokan elsőre ítélünk, legyünk tizenhat, vagy negyvenévesek. Norbi ezeket nem vette fel, elég tökösen fogadta a negatív kritikát, s talán ezzel nem árulok el nagy titkot, de kivívta az osztálytársai elismerését is.

Itt épp az én példányom dedikálja <3
Ifjúsági regénynél valahogy az átlagosnál is fontosabbnak tartom az üzenetet, amit közvetít, mert véleményem szerint a célcsoport sokkal sérülékenyebb lelkileg, illetve az útmutatásokat képesek kész ténynek is venni akár, s ezért tartom fontosnak, hogy ha van egy probléma (vagy több), akkor az író igenis foglalkozzon vele mélyebben, és a lezárás is olyasmi legyen, ami tanácsot, támpontot adhat az olvasónak. Dóra ezt maximálisan hozta (oké, ezen nem lepődtem meg, követem Twitteren is, sok dologról láttam, olvastam már a véleményét, meglátásait), így nem ért meglepetésként a regény eme része. Egyébként ez volt az első könyv, amit olvastam tőle, és nem írom, hogy kellemes csalódás volt, mert ilyesmire számítottam – ha kellemes csalódást említek, akkor inkább arra mondanám, hogy egy young adult könyvet tényleg meg lehet úgy írni, hogy a zsáner célközönségébe nem tartozó, idősebb olvasókat is ugyan úgy beszippantsa, és fenntartsa végig az érdeklődésüket.

A Bolyongóban megkedveltem Szepes Norbit, bár a szófordulatai néha túl idegenek voltak számomra, de ettől eltekintve nagyon tetszett, hogy a felelősségtudata van, ami talán a mostani tizen- és huszonévesekből a leginkább hiányzik, legyen az felelősségvállalás valakiért, akit szeretünk, vagy a kötelességtudat például az iskola felé. Erről egyébként nem rég beszélgettem egy ismerősömmel, és ezért említem, ezért tartom fontosnak, és hopp, még egy olyan dolog, ami követendő példa. Norbin kívül a többi szereplő is szimpatikus lett a könyv végére, spoilerezni nem szeretnék, de legyen elég annyi, hogy tetszettek a karakterfejlődések, igazán látványosra sikerültek.

Nagyon tetszett a történet, örülök, hogy elolvashattam, és remek példaként tudom ajánlani nem tipikus YA-sztoriként, ami mögött tényleges történet és tartalom, nem mellesleg pedig üzenet is van. A plusz pedig, hogy remek zeneajánló is egyben a kötet, a Dropkick Murphys Rose Tattoo dalát én is ismertem és szeretem, ami sok más muzsikával együtt megjelenik a Bolyongóban.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése