2018-09-23

Erik Axl Sund – Üvegtestek (Kronoberg 1.)

FÜLSZÖVEG: Bizarr öngyilkossági hullám rázza meg Svédországot: egyre több fiatal vet véget az életének borzalmas és merőben szokatlan körülmények között szerte az országban. A tragikus eseteket egyetlen momentum köti össze, mégpedig az, hogy haláluk előtt régi magnókazettákról egy Hunger nevű zenész drámai muzsikáját hallgatják. 

Ugyanebben az időben valaki meggyilkolja a főváros egyik legbefolyásosabb üzletemberét, és amikor Jens Hurtig főfelügyelő összefüggésbe hozza ezeket az eseteket az elhunyttal, körvonalazódni kezd egy ijesztő méreteket öltő gyilkos járvány.

Az Erik Axl Sund álnéven író svéd szerzőpáros, Jerker Eriksson és Hakan Axlander Sundquist sötét hangulatú bűnregényei már több országban sikert arattak. A Bomlás, az Éhség és a Tisztulás című korábbi műveikért, azaz a Victoria Bergmant középpontba állító trilógiáért különdíjat kaptak a Svéd Krimiírók Akadémiájától


INFORMÁCIÓ:
Kiadó: Libri - Insomnia 
Oldalak száma: 387
Borító:KARTONÁLTSúly:420 g
ISBN: 9789633109762
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2018 
Fordító: Papolczy Péter
Eredeti cím: Glaskoppar

SZERINTEM: Nagyon szeretem a skandináv krimiket, a svédek pedig igazán különleges helyet foglalnak el a szívemben. Szűkítve pedig a stockholmi helyszínek azok, amik nálam hatalmas pluszt jelentenek, és extrán megdobogtatják a szívemet – az Üvegtestek is ilyen volt, nagyon sokszor ezt éreztem, amikor olyan helyeken jártak a szereplők, ahol pár éve én is sűrűn megfordultam.

Erik Axl Sund neve nem ismeretlen számomra, habár a Victoria Bergman-trilógiát nem olvastam még, ettől függetlenül úgy gondolom, hogy az Üvegtestek remek ismerkedés volt a szerzőpárossal. (Miközben a bejegyzést elkezdtem írni, gyorsan lecsúszott a Bomlás, szóval így mégis lesz némi összehasonlítási alapom.)

És hogy milyen a könyv? Véres, sötét, és brutális, amolyan igazi sötét krimi, de szerintem a thriller jelző is megállja a helyét a cselekmény miatt. A regény több szemszögből mutatja be a cselekményt, több szereplő fejébe látunk bele egy kicsit, de számomra a végkifejlet így is meglepetés volt, és itt nem csak Hunger kiléte, hanem egy olyan szereplő halála, akit azért a szívembe zártam. Mivel sorozat, így nem tűnt logikusnak, és tényleg megkedveltem a karaktert, noha abból a szempontból szerintem jó döntés volt, hogy kilépett a szerzőpáros a megjósolható és kényelmes klisékből, amikbe gyakran lehet belefutni.


A kötet hangulata borzasztóan sötét és véres – nem csak a fülszövegben írt öngyilkosságok miatt, hanem Hunger hatása miatt is. Az öncsonkítás, vagdosás gyakorlatilag része a Hunger-szubkultúrának, ebbe pedig Vanja karakterén keresztül pillanthatunk bele egy kicsit jobban. Vanja tinédzser lány, aki szintén jelezte Hunger felé az igényét, hogy kér egy kazettát, melyen a zene annyi idő, mint a dátum, amikor a címzett született. Vanja viszont kapcsolódik Jens Hurtig felügyelőhöz a bonyolult családi helyzetén keresztül, és kapcsolódik Aimanhoz is, aki egy tiniknek segítségül szolgáló központban önkénteskedik. Nem csak ez a három, hanem az összes szereplő kapcsolatban áll egymással így vagy úgy, habár az első néhány oldalon ez egyáltalán nem derül ki, az olvasó azt hiszi, idegenek mind. Szép lassan körvonalazódnak a viszonyok, a szálak, a kapcsolatok, és pontosan ezek alapján jön rá fokozatosan az olvasó, hogy semmi sem az, aminek elsőre látszik, no és a regény végén pont így derül ki Hunger kiléte is.

Nagyon tetszett a sötétség, a komorság, azt hiszem, tökéletes időben olvastam el a könyvet. A Bomlással összehasonlítva pedig a szerzők rengeteget fejlődtek: az Üvegtestekben egyáltalán nem éreztem a kicsapongásokat, a felületességet, és azt, hogy minél több szörnyűséget akarnak belepakolni a sztoriba, hátha attól brutálisabb lesz. Az Üvegtestek letisztultabb, követhetőbb, és élvezhetőbb történet – természetesen azoknak, akik szeretik a tényleg véres krimiket. A főbb szereplők (rendőrök, a patológus Ivo) pedig a Victoria Bergman-trilógiából ismert arcok, így akik nem most ismerkednek a szerzővel, azoknak kellemes meglepetés lehet ennek a ténye.

Nálam az ősz egyik kedvence lett az Üvegtestek; ha egy tényleg sötét regényre vágytok, akkor remek választás lehet, és mindenképpen ajánlom!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése