2018-09-09

Joe Hill – Spóra

FÜLSZÖVEG: "A spóra egy bolygószintű T-limfocita. Megtámad bármilyen fertőzést, ami felborítja a természet egyensúlyát. És az aktuális fertőzés most éppen: az emberiség."

Amerikában ismeretlen eredetű járvány tör ki: egy spóra hatására a betegeket aranyszínű és fekete foltok, tetoválásszerű "sárkánypikkelyek" kezdik ellepni, majd egyszer csak, hosszú idő után, felgyulladnak. A spontán öngyulladásra nincs ellenszer, akin megjelennek a foltok, az el fog égni. 

A regény főhőse Harper, egy kórházi ápolónő, aki betegek százait látta elpusztulni, ezért megállapodnak a férjével, hogy ha megbetegszik, öngyilkos lesz. De amikor kiderül, hogy ő is megfertőződött, már terhes, és mindenképpen ki akarja hordani a magzatot, még mielőtt elégne, hiszen tudja, hogy sok esetben más fertőzött nők is ép, egészséges gyermeknek adtak életet. 

Az általános összeomlás és káosz közepette Harper férjének elborul az elméje, magára hagyja az asszonyt, aki az életben maradásért folytatott küzdelmében mégsem marad egyedül: egy rejtélyes férfi, a Tűzoltó, aki szintén fertőzött, de képes megakadályozni az öngyulladást, és őrült igazságosztóként járja a vidéket, talán még idejében átadhatja Harpernek életmentő titkát...

Mint Cormac McCarthy "Az út"-ja és a "The Walking Dead" tévésorozat, a "Spóra" is arra emlékeztet bennünket, hogy az emberre leselkedő legnagyobb veszély mindig a többi ember. - Los Angeles Times


INFORMÁCIÓ:
Kiadó: EURÓPA KÖNYVKIADÓ KFT. 
Oldalak száma: 981
Borító: KARTONÁLT
Súly: 664 g
ISBN: 9789634057031
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2018 
Fordító: Uram Tamás
Eredeti cím: The Fireman

SZERINTEM: Az alma nem esett messze a fájától. Minél több könyvet, történetet olvasok Joe Hill-től, egyre igazabbnak érzem, hogy édesapja, Stephen King minden tehetségét örökölte. A Spóra is tökéletesen szemlélteti ezt, ugyanis nekem nagyon tetszett, és kijelenthetetem, hogy egy egészen különleges helyet foglal el a szívemben ez a történet.

Szóval Spóra, vagy eredeti címén The Fireman (A tűzoltó). Mindkét cím beszédes, de talán a történet elején a tűzoltó alakja markánsabb, olvasóként többet találgathat az ember (egyébként felesleges, mert nagyon szerteágazó a történet, több alkönyvből áll, és az első néhány fejezet után gyakorlatilag megtippelhetetlen a többi rész és történés).


A kötet disztópia – spórával, vagy más néven sárkánypikkellyel fertőződnek meg az emberek, akiken tetoválás-szerű rajzolatok képében mutatkozik a betegség, ez kezd el terjedni, majd pedig egyszerűen lángra lobbannak, és elevenen elégnek. A betegség lefolyása néhány nap és néhány hét között ingadozik, általában zárt helyeken (kórház, menekülttáborok) tartva betegeket, hogy a még egészséges embereket ne fertőzhessék meg. Főhősünk, Harper iskolai védőnő, ám amikor elharapódzik a helyzet, akkor a helyi kórházba jelentkezik ápolónak, és egészen a kórház leégéséig segíti a fertőzötteket.

A kórházban töltött időszak azért is fontos, mert olyan embereket ismer meg Harper, akik később befogadják. A fülszövegben is említett férj megbolondulása elől menti meg a Tűzoltó, illetve az egyik betege, Renée is fontos szerepet kap a regény további részeiben. És innentől spoileres lehet a cselekményre nézve amit írok, ugyanis egy majd' ezer oldalas történetről nem tudok, és jelen esetben nem is akarok általánosságokban írni.

Olvasóként az első sokk a spóra, illetve annak következményei, de ami számomra sokkolóbb volt az a pszichológia, melyet Hill felvezetett a könyvben. A Spóra nagyon nagy része egy táborban, Camp Wyndhamben játszódik, ahol a fertőzöttek rájöttek, hogy hogyan élhetnek együtt a fertőzéssel anélkül, hogy attól kellene tartaniuk, elégnek. Egy zárt közösség, körbekerített területen, ráadásul rejtőzködniük is kell, hiszen az égetőkommandó folyamatosan járja a vidéket, és fertőzötteket keresnek. Gyakorlatilag mint egy vallási gyülekezet, úgy működnek, van egy vezetőjük, szabályaik, hogy ne lepleződjenek le, és hát sok ember összezárva érdekes dolgokat mutathat.


Eleinte jól működik a közösség, viszont később elharapódzik a helyzet, kezdetét veszik a hatalmi harcok, és két szökött rab megmentése után gyakorlatilag kitör a káosz. Nem a rabok miatt, hanem a felfordulásban a békés atya megsérül, így pedig egy totális diktatúra veszi kezdetét, melyben a kapcsolatok összekuszálódnak, érthetetlen szabályok születnek, és gyakorlatilag börtönné válik a tábor, a legkisebb kihágásokért is hatalmas megtorlás várható. Nem olvastam ugyan, csak a sorozatot néztem egy ideig, de A búra alattra emlékeztetett, vagy Zimbardo híres stanfordi börtönkísérletére, amikor nyomás alatt az emberek ép elméje megborul, és már nem létezik olyan, hogy normális. A Spórának talán ez a legfőbb üzenete számomra, hogy ha előáll egy világvége-állapot, az nem mindig az adott problémát hordozza életveszélyként, hanem azt, hogy a társadalmi normák egyszerűen megszűnnek létezni, és az emberek támadnak a többi emberre – mindegy, hogy a fülszöveg végén említett TWD zombik, vagy egy fertőzés, ami fenyegeti az emberiséget. Nyomasztó és félelmetes volt ebbe belegondolni, olvasni, és egy kicsit elvonatkoztatni is ettől. A biztonságos közeg, közösség villámgyorsan az első számú veszélyforrássá válhat, ahonnan menekülésre sincs lehetőség.

Harper férje viszont közbelép – ő a tipikus rosszfiú, akinek az első teherre megborult az elméje –, és néhány embernek mégis sikerül megszökni a táborból, mely gyakorlatilag megsemmisül. Harper férje egyébként egy kicsit a Teljes gázzal című novellára emlékeztetett: el-eltűnik, de aztán mindig újra felbukkan.

A Spórában sokan kérdezték, de teljesen elhanyagolható a romantikus szál. Ott van, és lappang egy rövid ideig, de tulajdonképpen alig kap szerepet, ami mégis fellelhető, az pedig inkább a szívmelengető fajtája, de abszolút semmi nyáltenger és csöpögés. A könyv vége viszont totálisan az érzelmeket veszi elő: nem gondoltam volna, de potyogtak a könnyeim a végén, és úgy éreztem, hogy Joe Hill, te kegyetlen, hát miért, miért?! Ettől függetlenül úgy gondolom, hogy a Spóra egy csodálatos regény, ami olyan szerteágazó, de a végén mégis minden kis kirakós összeáll, hogy már csak ezért is zseniálisnak gondolnám, de a felvonultatott pszichológia volt az, ami még ennél is jobban megfogott. Remekül ír, remekül mesél, és a történet is remek. Ha szeretitek Stephen Kinget és/vagy a disztópiát, akkor mindenképpen ajánlom a Spórát.


Elsősorban disztópiának (negatív jövőkép) sorolnám, a horror-thriller jelzőt pedig abszolút az emberi kapcsolatok és viszonyok részére tudnám kivetíteni, ami számomra elgondolkodtató, de mégis teljesen reálisnak tűnő volt. A negatív kapcsolatok, és az elme megborulása mellett viszont a főszereplők pozitív kapcsolatai azok, amik nagyon tetszettek, ahogyan fejlődtek, összecsiszolódtak, és ahogy szép lassan a könyv végére mindenki kinyílt. A negatív szereplők mellett sok olyan pozitív is volt, akikkel tudtam azonosulni, és akiket nagyon a szívembe zártam. A szerző hihetetlen alapossággal írta meg ezt a könyvet, és talán emiatt is érzem azt, hogy ez egy kerek egész, és egyszerűen zseniális.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése