2018-10-30

Angela Marsons – Halálos ​játék (Kim Stone 4.)

FÜLSZÖVEG: Egy ​megoldatlan ügy minden nyomozó rémálma. A Westerley orvostudományi kutatóintézet tudósai az emberi test bomlását tanulmányozzák, hogy pontosabban meghatározhatók legyenek a halál körülményei, ezzel is segítve a rendőrség munkáját. Kim Stone nyomozó épp egy frissen lezárt eset után látogat el a csapatával a jól őrzött intézménybe. Az unalmasnak ígérkező bemutató azonban hamar félbeszakad, amikor Kim egy, a helyi kutatók számára is ismeretlen női holttestet talál. A testen minden különösebb vizsgálat nélkül látszik, hogy az áldozat gyötrelmes halált halt: földet tömtek a szájába. Alig indul meg a nyomozás, amikor a felügyelőt máris újabb áldozathoz riasztják. A minta ugyanaz, de a tettest megzavarhatták, mert a nő ezúttal életben maradt…

Angela Marsons legújabb regényében Kim Stone és csapata nincs könnyű helyzetben; alig van nyom, amin elindulhatnának, és az idő is ellenük dolgozik. A segítség ezúttal onnan jön, ahonnan nem várnák – egy „döglött ügy” ugyanis hirtelen meglepően aktuálissá válik.


INFORMÁCIÓ:
Kiadó: GENERAL PRESS KIADÓ 
Oldalak száma: 336
Borító: FÜLES, KARTONÁLT
Súly: 354 g
ISBN: 9789634521440
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2018 
Fordító: Seregi Márton

SZERINTEM: Angela Marsons kötetei mindig felüdülést, azaz borzongást keltenek bennem. De még milyet! Szerintem az egyik legjobb krimiíró manapság, ha mondjuk Skandináviát kivesszük ebből a körből, de megkockáztatom, hogy a skandinávokkal egy körben is toplistásan megállja a helyét.

Kim Stone karakterét egyszerűen imádom, szerintem zseniális a tudása és a szarkasztikusságának az az elegye, mely minden kötet lapjain megelevenedik. Ha jól emlékszem, akkor az előző három kötetnél is leírtam már, de megteszem most is, hiszen nem csak a nyomozói csapat, de maga Stone az, ami miatt bravúros ez a sorozat.

– Ha nem iszik kávét, harap.

Maga a bűnügy ismét sötét és brutális, melynek részleteire nem meglepő módon a kötet végén fény is derül, de ugyebár addig el is kell jutni. Az út pedig tényleg rengeteg szarkazmussal és iróniával van kikövezve, nem mellesleg pedig a Halálos játéknál kezdtem először érezni, hogy a szarkasztikus kriminél jóval több a történet.

Hogy miért? Nem csak az életben, de a (könyv)sorozatokban is időbe telik, mire összeszoknak a karakterek, és pontosan azt éreztem, hogy ezt is végigkövethetem az olvasással együtt. A szereplők az első kötetben sem voltak idegenek egymásnak, de ahogy olvastam a könyveket, úgy volt olyan érzésem, hogy mintha egyre inkább összecsiszolódnának, és nem csak a munkában, de a magánéletben is mintha alakulna valami barátság-féle.

Kimnél ráadásul megpróbálkozott a szerző egy szerelmi viszonnyal is, ami nem túl meglepően kimesen végződött (és nem lett belőle semmi), de a próbálkozást értékeltem, mert ugyan olyan szórakoztató volt, mint a regény bármelyik másik része.

– Oké, Keats, van még valami, amit tudnom kéne?
– Mondjuk, például, hogy miként illik beszélni az emberekkel.
– Az áldozatról… – morogta Kim.

A Halálos játék után egyszerűen biztos vagyok benne, hogy az egyik kedvenc krimisorozatom lett Angela Marsons eme munkája, hiszen minden résszel egyre jobban tetszik, egyre közelebb kerülnek hozzám a karakterek, a bűnesetek pedig vérfagyasztóan brutálisak, pont, ahogy szeretem egy krimiben.

H a krimi-fronton esetleg hezitáltok, akkor Kim Stone történetei azt hiszem, tökéletesek, mindenképp adjatok egy esélyt neki, ha szeretitek a műfajt, és mondjuk a kicsit gyomorforgatóbb leírásoktól sem rettentek vissza!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése