2018-10-28

Benyák Zoltán – Az ​utolsó emberig

FÜLSZÖVEG: Esküdt ellenségek. Ők ketten. Akiket a halál sem ment meg attól, hogy egymásnak essenek. Minden időkben, újra és újra. 

A felfedezések korában, egy rozzant vitorláson hánykolódva az óceánon a régi és az újvilág közt. A nagy francia forradalom utáni évtizedben, de Sade márki meglepetésekkel teli, bizarr kastélyában. A viktoriánus London bűzös sikátoraiban, ahol Hasfelmetsző Jack szedi áldozatait. Háborúkban, végnapokban mindig szembetalálkoznak, és mindhalálig harcolnak önmagukért, a hitükért vagy a szeretett nőért. 

Most pedig, végül, itt állnak egymással szemben, és ezúttal mindannyiunk sorsáért kell megküzdeniük. 

Benyák Zoltán, aki olykor vérfagyasztóbb, mint Stephen King, máskor merészebben mesél, mint Neil Gaiman, ezúttal a világ legkegyetlenebb küzdelméről ír, amely átível történelmünkön – a régmúltból az elképzelt, távoli jövőbe.


INFORMÁCIÓ:
Kiadó: Athenaeum Kiadó Kft. 
Oldalak száma: 351
Borító: KARTONÁLT
Súly: 374 g
ISBN: 9789632932101
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2018

SZERINTEM: Érdekes köntösben taglalja a kötet azt, amiről eddig csak spirituális közegben olvastam: két lélek folyamatosan (ebben az esetben minden életben) egymásra talál, ám itt nem a pozitív, hanem a negatív érzések miatt, és eléggé elrugaszkodva attól, amit erről a természetfeletti jelenségről úgy általában ismerünk. Remekül elmesélt történet ez, így inkább egy új nézőponthoz hasonlatos, nem pedig zavaró elem az elrugaszkodottság.

Benyák Zoltán munkásságából eddig csak A nagy illúziót ismerem – amit szerettem, és szintén nem egy hétköznapi történet volt –, Az utolsó emberig pedig fantasztikumban ezt is megugrotta. Bevallom, kicsit tartottam tőle, mert kissé megosztó regény, ám bővebb történelmi ismeretek nélkül mindenképpen élvezhető (ahogyan azt a könyv végén is írja, ő maga is tartott tőle, hogy milyen kritikák születnek majd de Sade márki és Hasfelmetsző Jack kapcsán, akiket kicsit megcsavart).

A sötétben a víz és az ég egyforma színű. A dolgoknak többé nincsenek körvonalaik. A makulátlan ég és a mocskos föld határa is elveszett. Lehetetlen többé szétválasztani őket. Akármilyen éles orvosi penge vagy jó eszme sem képes rá.
A sötétben semmi sem számít, és a világ nagyját sötétség alkotja.
Nincsenek bűnök, nincsenek bántó gondolatok. Nincs éhség.

A két lélek, akik híres, és ismeretlen emberek bőrében, folyamatosan újjászületve egymással csatároznak számomra az ellentétes elképzelése annak, amit a spirituális olvasmányaimból ismerek, hiszen ezt általában pozitívumként emelik ki (de természetesen a negatív oldala is előfordulhat, habár nem ennyire szélsőséges formában). Ezzel kapcsolatosan egy kicsit túlgondolva, érdekes volt, hogy miért mindig csak férfi alakban születnek újjá, a hölgy pedig miért néz ki minden korban és ismertségben pontosan ugyan úgy (azt leszámítva, hogy mindig megismerhessék, de erre alapozva a két férfi is mindig megismeri egymást a szemük vibrálásából).

Maga a történet kapcsán olyan érzésem volt, mintha minden egyes fejezettel fordulna egyet a világ, mintha színházban ülnék, és ugyan azok a szereplők más néven, más ruhában adnák elő a történetet, újra és újra. Félreértés ne essék, a történet egyáltalán nem volt unalmas, vagy ismétlődő, sőt. Magam is meglepődtem, de zh időszakban másfél nap alatt befaltam a könyvet, egyszerűen annyira pörgött, és annyira érdekelt, hogy végül mi lesz a szereplők végső sorsa.

Ha a szereplőktől elvonatkoztatok, akkor számomra az volt még érdekes felvetés, hogy egy-egy cselekedet mennyiben alakíthatja nagyban is a világ, az emberiség sorsát – mindez mondjuk néhány emberre lebontva de Sade márki kastélya körül, vagy mondjuk egy egész várost rettegésben tartva, mint Hasfelmetsző Jack, vagy szó szerint kézben tartva az emberiséget az utolsó fejezetben.

Az utolsó emberig számomra kellemes meglepetés volt, mert nem csak lekötött és beszippantott, de el is gondolkodtatott néhány dologgal kapcsolatban. A felvázolt disztópukus jövőkép is tetszett, a két főhős történetének az i-jére pedig egy olyan pont került fel, ami lehetett volna konkrétabb is, de megválaszolatlanul hagyva néhány kérdést bennem, talán még izgalmasabb. A nagy illúzióhoz pedig szerintem felesleges lenne hasonlítani, mert mindkét kötet tetszett, de számomra teljesen más a két történet, így inkább bátran olvassátok mindkettőt.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése