2018-10-25

Finy Petra – Akkor ​is

FÜLSZÖVEG: Salamon ​Sára tanárnő nemsokára negyvenéves lesz. Két gyermeket nevel, szereti a munkáját, és úgy hiszi, a házasságával is minden a legnagyobb rendben. Egyik reggel a férje, mindenféle magyarázat nélkül, fogja a bőröndjét, és elköltözik. Az új barátnőjéhez. 

Kire számíthat ebben a helyzetben Sára? A túlérzékeny anyjára, aki kerüli őt? Két koraérett, kicsit furcsa gyermekére? Három barátjára, akik egyben a kollégái is, ráadásul az egyikükkel több mint sajátos a viszonya? Esetleg a mogorva szomszédra, aki már többször fel akarta jelenteni hangoskodó gyermekei és a lépcsőházban lévő rendetlenség miatt? Netán egy beteg, kómában fekvő férfira, akivel még soha nem beszélt, viszont rendszeresen bejár hozzá a kórházba felolvasni? 

Finy Petra, Madárasszony című regényének hagyományait követve, most is egy fájdalmasan nehéz női sorsot mutat be. A stílus azonban időközben változott: könnyedebb, mégis karcosabb, szókimondóbb lett, ahogyan az írónő is, aki főszereplőjéhez hasonlóan szintén nemsokára betölti a negyvenet.


INFORMÁCIÓ:
Kiadó: Athenaeum Kiadó Kft. 
Oldalak száma: 301
Borító: KEMÉNYTÁBLA, VÉDŐBORÍTÓ
Súly: 332 g
ISBN: 9789632937489
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2018

SZERINTEM: Több szempontból is különleges ez a könyv, és a történet számomra. Elsősorban azért, mert személyesen is ismerem az írónőt, és valljuk be, így elolvasni egy regényt azért teljesen más élmény, mint mondjuk bármelyik külföldi szerzőt olvasni, vagy akár olyan magyar írótól, akivel néhány levélváltásnyira "ismerjük" egymást. Másodsorban pedig...februárban részt vettem a könyv bemutatóján, nem egyedül, és akkor sejtelmem sem volt róla, hogy pár hónappal később Salamon Sára érzéseit maximálisan meg tudom majd érteni. Kicsit azért keserédes, hogy az élet miket tud produkálni, ha így visszagondolok, de azt hiszem az is valahogyan fentről jött, hogy az Akkor ist hónapokig tologattam, mert egyszerűen nem volt hozzá kedvem és erőm, de amikor úgy éreztem, hogy na, majd most!, akkor viszont nem csak átérezni tudtam Petra sorait, hanem megérteni is.

Olvasás előtt láttam véleményeket akaratlanul is, ezek szerint pedig a könyv első harmadában/felében Sára egyszerűen elviselhetetlen és ellenszenves, és ez valahol a 80. oldal környékén jutott eszembe, illetve hogy nekem semmi ilyesmi érzésem nem volt vele kapcsolatban – ezt akkor meg is írtam gyorsan Petrának, mert annyira kikívánkozott belőlem. Talán emiatt is érzem azt, hogy jó, hogy ősszel olvastam el a könyvet, mert átérezni tudtam, és némiképp megérteni a helyzetet, amibe Sára belekerült, illetve azokat a reakciókat, amikre esetlegesen a picsogás és a drámázás jelzőket lehetne használni, holott ezek inkább egy olyan ember reakciói, akiben az érzelmek dominálnak a realitás és a ráció fölött.

A lány a pályaudvar vezetékeit bámulta a fejük felett. Bámulta az összekapaszkodó huzalok bonyolult vezetékrendszerét, ahogy a drótok hol egymásba fonódtak, hol szétváltak, látszólagos esetlegességgel, mintha ez az egész egy véletlenszerűen leejtett mikádó pálcikacsokor lenne. Vajon min múlik, hogy bizonyos vonalak egymásba fonódnak, mások pedig szétválnak? Vajon min múlik, mikor ki kerül mellé az életben?

A könyv számomra másik szerethető karaktere Őze bácsi volt, akiről végig olyan benyomásom volt, mintha Ove budapesti, banyatankos kisnyugdíjas verziója lenne – ugyan az a zsémbes és morcos öregember, akiről végül kiderül, hogy van szíve, méghozzá elég nagy, és hasonlóan gyerek-kompatibilis, mint Ove, hiába nem vallaná be egyik sem. A gyerekek – Samu és Miri – egyébként szintén szimpatikusak voltak, már csak abból kifolyólag is, hogy kicsit koravénnek és bölcsnek láthattam őket, ahogyan ezen Sára is elgondolkodott, hogy vajon mikor lettek ilyen felnőttesek, és mikor látták át a helyzetet ennyire. Attól függetlenül viszont, hogy ez is sokat hozzátett a történethez, valahol sajnáltam őket, mert valahogy ez sehogy sem szokott jól elsülni.

Salamon Sára útkeresése és újrakezdése – itt gondolok akár arra, ahogyan a könyv elején összekaparta magát az első sokkból, ahogyan napról napra újra talpra állt a visszaesésekből, ahogyan belebonyolódott egy viszonyba, ahogyan sikerült rendbe tenni a kapcsolatát az édesanyjával – viszont kerek egészben volt az, ami lebilincselt, talán azért, mert életszagú volt, nem egy tündérmese, amiben minden azonnal sikerül, méghozzá tökéletesen. Számomra pont ezért ütött akkorát, és pont ezek miatt tetszett annyira a könyv, no és persze a fent említett párhuzamok miatt is.

Van minden emberben egy titkos erőforrás, amelynek pontosan nem ismerni a helyét. Nem tudni, hol fakad, vagy mi táplálja, de amikor szükség van rá, éppen a legnagyobb bajok és fájdalmak idején felzubog, és talpra állítja azt, aki a földre zuhant és azt hiszi, már semmi reménye sincs.

Salamon Sára egy hihetetlen erős női szereplő, akiből párhuzamok nélkül is erőt meríthet az olvasó. Az hiszem, mégis talán a női szemmel élvezetesebb lehet a kötet, főleg talán azoknak, akikben több az érzelem, mint a racionalizmus, emiatt pedig meg tudják érteni, és át tudják érezni azt, amit tévesen akár hisztinek tudnak be azok, akik nem ismerik az érzést, amikor annyira elöntenek az érzelmeid, hogy a józan eszed is elveszíted. Nekem tetszett a kötet, és meleg szívvel ajánlom.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése