2018-10-07

Gillian Flynn – Éles ​tárgyak

FÜLSZÖVEG: A fiatal chicagói újságíróra, Camille Preakerre nyugtalanító megpróbáltatás vár néhány hónapos pszichiátriai kezelését követően: főszerkesztője visszaküldi fojtogató szülővárosába, hogy az ott történt gyerekgyilkosságokról tudósítson.

Camille évek óta alig beszélt neurotikus, hipochonder anyjával, tizenhárom éves, gyönyörű féltestvérét, a poros kisváros lakóit valamiképp a markában tartó Ammát pedig utoljára óvodásként látta. A viktoriánus stílusú, kísérteties családi házban Camille-t megrohanják boldogtalan gyerekkorának emlékei, és akaratlanul is azonosulni kezd a meggyilkolt kislányokkal. Miközben egyre mélyebbre rántják sötét múltjának démonai, és felszakadnak soha be nem gyógyult sebei, versenyfutásba kezd az idővel, hogy kiderítse, ki lehet a tettes. Ha Camille túl akarja élni életveszélyes visszatérését, nem tehet mást, mint hogy egyszer és mindenkorra összerakja múltja kirakós játékának darabjait.


INFORMÁCIÓ:
Kiadó: ALEXANDRA KIADÓ 
Oldalak száma: 286
Borító: PUHATÁBLÁS, RAGASZTÓKÖTÖTT
Súly: 340 g
ISBN: 9789633579336
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2016 
Fordító: Csonka Ágnes

SZERINTEM: Gillian Flynn történeteire kíváncsi voltam egy ideje, és örülök, hogy az Éles tárgyakat volt szerencsém olvasni, mert nem hiába az a sok pozitív vélemény. Beállok én is a sorba, és ajánlom nektek a könyvet mert nekem nagyon tetszett.

A történet hangvétele borús, sötét, és noha az elején még csak a szunnyadó amerikai kisvárosról, Wind Gapről van szó, ahol több évtized alatt is elhanyagolható léptékű a változás, egy zárt közösség, ahol a pletyka gyorsabban terjed, mint a hang, mégis valamiképp érzi az olvasó, hogy ez csak a kezdet, mondhatni kóstoló abból, ami rá és a főszereplőre vár a történet előrehaladásával.

A könyv eleje viszonylag kiszámíthatatlan volt számomra, viszont mindenképpen szimpatikus, hogy Camille-t nem azzal a konkrét céllal küldték Wind Gapbe, hogy ő oldja meg az ügyet (nem tartom életszagúnak, amikor egy krimiben például az újságíró rátermettebb, mint a rendőrség), az pedig, hogy mégis Camille járt a végére, nem véletlen, de spoilerezni nem szeretnék.


A történet azért is tetszett, mert a főszereplővel tudtam némiképp azonosulni, illetve mindenféle rózsaszín elem kimaradt a szövegből (na jó, némi romantika csurrant-cseppent, de elhanyagolható módon), a tényeket, a viszonyokat pedig kilátástalanul és komoran ábrázolta Flynn, emiatt pedig azt éreztem, hogy igen, ez egy igazi sötét olvasmányélmény, és nem került bele csak azért semmi limonádé-elem, hogy esetleg még több emberhez jusson el. Mivel a könyv viszonylag rövid (286 oldal), ezért tényleg tömör, nincsenek oldalakat kitöltő felesleges leírások, elkalandozások, amivel esetleg unalmassá válhatna a történet. Épp ellenkező a helyzet, gyakorlatilag letehetetlennek bizonyult, és egy nap alatt kiolvastam.

Számomra talán a végkifejlet tetszett a leginkább, és azzal nem lövök le spoilert, ha azt írom, hogy nincs happy end az Éles tárgyakban, viszont elgondolkodtató, hogy a való életben is történnek hasonló gyilkosságok; a történet szempontjából pedig az olvasó kap egy olyan sztorit, ami a műfaj kedvelőinek igazán élvezetes lehet, főleg azoknak, akik hozzám hasonlóan szeretik, ha a kötet vége nem azzal zárul, hogy ...és boldogan éltek, míg meg nem haltak.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése