2018-10-29

Hendrik Groen – Amíg ​élünk (Hendrik Groen 2.) [A 85 éves Hendrik Groen újabb titkos naplója]

FÜLSZÜVEG: Az Alkonypír öregotthonban a szokott mederben csordogál az élet. Az immár 85 éves Hendrik Groen továbbra is orrol a folyamatosan zsörtölődő és nyögdécselő öregekre, akik a szőnyegbe tapossák a mézespuszedlit, és továbbra is átböngészi az újságokat, hogy kimazsolázza az érdekesebbnél érdekesebb cikkeket. Fő hitvallása is a régi: 

nyolcvanöt év ide vagy oda, amíg élünk, igenis kell, hogy tartogasson még számunkra valamit az élet. 

Egy napon azonban Hendrik whiskykedvelő barátja, Evert elmondja Hendriknek, hogy rákos, és az orvos szerint csak néhány hónapja van hátra. Hendrik úgy dönt, tesz róla, hogy azok a hónapok bizony felejthetetlenek legyenek. Mindebben pedig segítségére van az Öreg, De Még Nem Halott Klub minden tagja: a reumás Antoine és a szinte vak Ria; az agyvérzésen átesett Edward, akinek alig érteni a beszédét; az alvászavarral küszködő Geert, akinek sztómája van; Leone, aki remeg és inkontinens; valamint Graeme, aki a többiekhez képest egészen jó formában van. 

Ez az igazán szeretetreméltó társaság emlékeztet bennünket arra, hogy bár az időskor egyáltalán nem könnyű, sőt néha szívszorítóan nehéz, kellő humorérzékkel és eltökéltséggel mégis sokszor vicces.


INFORMÁCIÓ:
Kiadó: Libri Könyvkiadó Kft. 
Oldalak száma: 496
Borító: FÜLES, KARTONÁLT
Súly: 356 g
ISBN: 9789634332923
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2018
Fordító: Zákányi Viktor

SZERINTEM: Nagyon kíváncsi voltam Groen úr és az Öreg, de még nem halott klub újabb kalandjaira (a Lesz ez még így se című előzményről itt írtam). Alapvetően szerintem sokunk szkeptikus az idősekkel kapcsolatosan, de ez a kötet valahogy felüdülést jelent, és amíg olvastam, azt éreztem, hogy valamilyen szinten meg tudom érteni sokukat (nem, nem mindenkit).

A történet hangulata most a könnyedből inkább a keserédes és a szívszorító felé billent el, ahogyan a fülszövegből is kiderül, Evert miatt. A napló az idősotthon unalmas, ám de Groen úr szemüvegén keresztül mégis rendkívül szórakoztató mindennapjaival nyit, az ÖDMNH klub kirándulásaival és vacsoraestjeivel megfűszerezve, ám ahogyan haladunk előre az időben, úgy egyre inkább a búskomorság hatja át Hendrik naplóbejegyzéseit barátja betegsége, és közelgő halála miatt.

„Bár a napjaink lassan telnek, a halál sürgetően, szorosan a nyomunkban jár. Nincs vesztegetni való időnk.” Hatásos zárásnak tűnik, főleg ez a „szorosan a nyomunkban jár” tetszik, bár nem vagyok benne biztos, hogy ez a legjobb kifejezés. Hogy is fogalmazott a legutóbb Schansleh asszony? „Éretlen gyümölcsként hullik ki az idő a kezünkből.”

Az Amíg élünk csodálatos elegye a humornak és a halál küszöbön toporgásának, és pont emiatt nem egy két délutános könnyed olvasmány, hanem bizony hetekig olvasgattam és tologattam, mert volt mit emészteni a történetben.

Az otthon lakói nem túl érzékenyek a divat változásaira. Csak a kinyúlt, térdnél kiszakadt nadrágok és a be nem kötött cipőfűzők terén követjük a divatot: mostanában a „kinti” világ fiataljai is így járnak. Mondhatni, ezen a téren mi diktáljuk a divatot.

Ugyanakkor imádtam a szarkasztikus és vicces részeket is, Evert és Hendrik olyanok, mint a csínytevő kamaszbőrbe bújt nyugdíjasok, akik nem bírják elviselni a folyton panaszkodó és gonoszkodó társaikat; nem mellesleg pedig az otthon igazgatónőjének, Stelwagennek is folyton borsot törnek az orra alá. Talán nem árulok el nagy spoilert azzal, ha leírom, hogy Stelwagen távozni kényszerül az Alkonypír vezetői posztjáról, és valahogy számomra ez is, illetve ahogy az ÖDMNH klub reagált is egy kicsit szívfacsaró volt.

Ez a kötet teljesen más, ám egyben hasonló is volt, mint a Lesz ez még így se, azonban mindkettő nagyon tetszett. Kikapcsol, és egy kicsit megszorongatja a szíved az Amíg élünk, de mindenképp érdemes elolvasni, mert nekünk, fiataloknak is szórakoztató és tanulságos lehet.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése