2018-11-27

Almási Kitti – Irigység, ​kibeszélés, rosszindulat [Értsük meg, hogy ne gyengítsen!]

FÜLSZÖVEG: Közel ​másfél évtizedes pszichológusi praxisom során még soha egyetlen kliens sem érkezett hozzám azzal a panasszal, hogy az irigységtől szenved, miközben nagyon gyakran az derült ki, hogy ez is fontos szerepet játszik a problémában. Az irigység ugyanis rendkívül gyakori, roppant kínzó, ám úgyszólván felvállalhatatlan érzés, amit általában még saját magunk előtt is szégyellünk és igyekszünk letagadni. Másoknak pedig végképp nem valljuk be, ha irigyek vagyunk valakire, mert ezzel csak még jobban felemelnénk azt, akinek a fölénye már amúgy is fáj nekünk, és csak még inkább vesztesnek éreznénk magunkat vele szemben. Ha azonban sohasem gondolkodunk és beszélünk erről az érzésről, akkor csak annál több feszültséget, kudarcot és rombolást hoz az életünkbe.

Arról már annál gyakrabban panaszkodunk, hogy mennyire sok irigy, rosszindulatú ember vesz körül bennünket, de fogalmunk sincs, hogyan védhetnénk meg magunkat az általuk okozott kellemetlenségektől és fájdalmaktól.

Könyvem célja kettős. Egyrészt szeretném, ha felismernénk és elfogadnánk, hogy időnként bennünk is van irigység, és ha jól gazdálkodnánk ezzel az érzéssel. Vagyis ahelyett, hogy önmagunkat emésztenénk, gyengítenénk és másoknak próbálnánk ártani, saját irigységünket arra használnánk, hogy a vágyott célok felé segítsen minket. (Mert igen, erre is használható!) Másrészt pedig azt is fontos megtanulnunk, hogy miként óvhatjuk meg magunkat mások irigységének, rosszindulatának, gonosz pletykájának ártó hatásaitól, hogy ezek ne téríthessenek le minket a választott utunkról.


INFORMÁCIÓ:
Kiadó: KULCSLYUK KIADÓ KFT. 
Oldalak száma: 213
Borító: CÉRNAFŰZÖTT
Súly: 226 g
ISBN: 9786155281976
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2018

SZERINTEM: Almási Kitti könyveit nagyon megszerettem az elmúlt közel egy év során, amikor is alkalmam nyílt többet is elolvasni. Az Irigység, ​kibeszélés, rosszindulat is ide sorolható, noha ahogyan a fülszövegben is benne van, sokunkban – így bennem – sem/nem merül fel, hogy irigyek lennénk. Pedig igaz. Tanulságos történet, még akkor is, ha csak nagy vonalakban fedezhetünk fel irigy motívumokat az életünkben.

A siker tehát Magyarországon egyszerre vágyott és megvetett állapot, amelyre úgy törekszünk, hogy közben gyakran vissza is fogjuk magunkat, mert félünk mások irigységétől és rosszindulatától.
Forrás: Instagram
Vajon azt, amit valakiről hallottunk, visszamondjuk-e az illetőnek, és ha igen, hogyan? Szögezzük le: amikor valaki úgy kezdi a mondókáját, hogy csupa jót akar nekünk, de lehet, hogy amit most hallunk majd, az nagyon fog fájni, akkor már kezdhetünk gyanakodni, hogy az illető esetleg nem a barátunk. Ha ezután egy részletes beszámoló következik arról, hogy a hátunk mögött pontosan mit mondott rólunk valaki, akiről addig azt gondoltuk, hogy szeret és nagyra tart minket, akkor már biztosak lehetünk abban, hogy az illető nem a jóakarónk.
Lehet, hogy egyébként tényszerűen igazat mond? Lehet. De ha tényleg csak védeni akar minket, akkor bőven elég, ha annyit mond: vigyázzunk valakivel, mert nem őszinte vagy nagyon pletykás és rosszindulatú. Ez valóban lehet létfontosságú információ, és ha szeretünk valakit, akkor az ilyesmit lényeges is közölni. De aki jót akar nekünk, az nem kezd el olyan felesleges részletekkel traktálni, amelyekről pontosan tudható, hogy csak fájdalmat fognak okozni.

Az első dolog, ami nagyon tetszett, hogy magát az irigységet mutatta be Kitti, hogy sokszor az emberek keverik más érzelmekkel is, és sokszor tévesen gondolják azt, hogy irigyek lennének – persze ha egyáltalán felmerül bennük, hogy ez lehet a gond. Mindezek példákon keresztül is átláthatóvá váltak, és ebben az egészben talán engem az fogott meg a leginkább, hogy irigyek csak olyasvalakire lehetünk, aki hasonló helyzetben, szituációban van, vagy hasonló javakkal rendelkezik, mint mi. Mert ahogyan a könyvben is le van írva, a megyei énekverseny és Beyoncé koncertjei között nincs semmilyen reális kapcsolat, így tulajdonképpen az irigység sem reális, és nem ezt rezzük egy ilyen helyzetben.

A másik dolog, ami nagyon megfogott a könyvben az az, ahogyan rávezeti az olvasót, hogy bizony benne is bujkál némi irigység, csak közelebbről kell megnézni a helyzetet. Ez számomra izgalmas élmény volt, hogy olyasmire jöttem rá, ami eddig meg sem fordult a fejemben (no persze nem patológiás eset a dolog, hanem teljesen hétköznapi szintű). Ugyanitt az irigységnek ott a másik oldala is, amikor más irigykedik ránk: azt hiszem, ezt eddig is egészen jól kezeltem, és fel tudok sorakoztatni akár magamban, akár másnak ész érveket, hogy nem csak úgy az ölembe pottyant minden, és nem miden arany, ami fénylik, mint ahogyan az például a közösségi médiából remekül lejöhet.

Ahogy már korábban is láthattuk: az irigységben a fókusz mindig a hiányra helyeződik, és a saját objektív hasznunknál is erősebben vágyjuk, hogy a többiek ne járhassanak jobban, mint mi.

Végül, de nem utolsó sorban a kötet varázsa – csak úgy, mint a többié –, hogy egyszerűen, érthetően, az érdeklődő, de laikus olvasó számára is élvezetesen van megírva. A téma első blikkre talán nem olyan érdekes, de a könyv egyrészt nem hosszú, másrészt pedig ha Kitti könyvei, vagy más, pszichológiai témák érdekelnek, akkor mindenképp ajánlom, hiszen nem csak a látókört szélesítheti, de a leghétköznapibb helyzetekben adhat útmutatást, tanácsot, felismerést, hogy mivel állunk szemben, és hogyan védekezhetünk ellene.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése