FÜLSZÖVEG: Anti Saar 1980-ban született, az észtországi Tartuban él, íróként, fordítóként és játéktervezőként tevékenykedik.
Így mennek nálunk a dolgok című kötetéért 2013-ban az Észt Gyerekirodalmi Központ az év legkülönlegesebb gyerekkönyvének járó díjjal tüntette ki. A könyv azóta több nyelven is megjelent, és gyerekeknek szánt további művek követték.
Villu egy hangulatos észt városban él szüleivel és kisöccsével, a "fél három" éves Janekkel együtt. A tizennégy fejezetben Villu szemével láthatjuk a család hétköznapjait: megtudhatjuk, hogyan olvasnak, írnak és rajzolnak, hogyan főznek és hogyan esznek, hogyan mesélnek, hogyan autóznak, hogyan fekszenek le aludni, hogyan kerülnek veszélybe, hogyan fociznak és hogyan felejtenek el dolgokat.
A szerző - sokak szerint Janikovszky Éva világát idéző - történeteit Alvar Jaakson vidám illusztrációi is nagyban gazdagítják.
INFORMÁCIÓ:
Kiadó: CSER KÖNYVKIADÓ ÉS KER. Kft.
Oldalak száma: 136
Borító: KEMÉNYTÁBLA
Súly: 510 g
ISBN: 9789632785523
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2018
Illusztráció: SZÍNES GRAFIKÁKKAL
Fordító: Patat Bence
SZERINTEM: Azt hiszem, egy remek mesekönyv került a piacra az Így mennek nálunk a dolgok "személyében", és úgy érzem, nem túlzás Janikovszky Évához hasonlítani, hiszen nem csak szórakoztató, de tanulságos történet is eme kötet.
Az Így mennek nálunk a dolgok a kisebbeknek lehet remek esti mese: nekem például anyukám ehhez hasonló történeteket is mesélt esténként; de akár a nagyobbaknak önálló olvasásra is tökéletes lehet, mert nagy betűkkel, és sok illusztrációval tárulnak elénk Villu és családja mindennapjai, illetve a gondolataik a leghétköznapibb dolgokról.
Felnőttként is szórakoztató és szívmelengető volt olvasni a fejezeteket Villu szemszögéből, és egy kicsit visszarepített a gyermekkoromba, ahol én is hasonlóan vélekedtem az élet nagy dolgairól, amikor a felnőttek világa elérhetetlennek és hihetetlennek tűnt, ahogyan az is, hogy egyszer bizony fordul a kocka, és a kisgyerekből bizony apuka vagy anyuka lesz egyszer.
Anti Saar stílusa, illetve az illusztrációk is nagyon tetszettek, és meleg szívvel adnám egy olvasni épp tanuló kisgyermek kezébe, vagy akár ahogy fent említettem, esti meseként felolvasásra a szülőknek. Én pedig azért szeretem a mesekönyveket olvasni, mert kicsit visszarepít a gyermekkorba, és lélekmelengető a hangulata.
Az Így mennek nálunk a dolgok a kisebbeknek lehet remek esti mese: nekem például anyukám ehhez hasonló történeteket is mesélt esténként; de akár a nagyobbaknak önálló olvasásra is tökéletes lehet, mert nagy betűkkel, és sok illusztrációval tárulnak elénk Villu és családja mindennapjai, illetve a gondolataik a leghétköznapibb dolgokról.
Nálunk bármi miatt támadhat veszekedés. Például amiatt, hogy Janek dobálja az ételt. Vagy azért, mert valaki a kanapéra leülve megszúrja magát Anya hajtűjével. Vagy mert Apa káromkodik. Vagy mert a kávézóban a padlón fetrengek. Vagy mert Janek fel akarja nyalni a havat a járdáról. Vagy mert valaki lepisilte a vécédeszkát. Vagy, mert hagytuk, hogy a hűtőben megromoljon a túró. Vagy mert a konyhai polc, amelyiknek már régen lötyögnek a csavarjai, leesik, és a sok fűszer mind beesik a gáztűzhely mögé. Vagy mert…
Felnőttként is szórakoztató és szívmelengető volt olvasni a fejezeteket Villu szemszögéből, és egy kicsit visszarepített a gyermekkoromba, ahol én is hasonlóan vélekedtem az élet nagy dolgairól, amikor a felnőttek világa elérhetetlennek és hihetetlennek tűnt, ahogyan az is, hogy egyszer bizony fordul a kocka, és a kisgyerekből bizony apuka vagy anyuka lesz egyszer.
Ó, bárcsak ilyen lenne az életben is: ha esik az eső, rajzolsz magadnak egy esernyőt. Ha szánkózni akarsz, havat rajzolsz a fűre …. Vagy ha egy kishúgot vagy kisöcsit szeretnél, vedd elő a filctollat és rajzolj magadnak. Nővért vagy bátyot szeretnél? Nem gond: rajzolj nagyobbat. Klassz belegondolni, nem? Mindent megkaphatnál, ami csak a szíved vágya!
Anti Saar stílusa, illetve az illusztrációk is nagyon tetszettek, és meleg szívvel adnám egy olvasni épp tanuló kisgyermek kezébe, vagy akár ahogy fent említettem, esti meseként felolvasásra a szülőknek. Én pedig azért szeretem a mesekönyveket olvasni, mert kicsit visszarepít a gyermekkorba, és lélekmelengető a hangulata.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése