2018-12-27

Joe Hill – Furcsa ​időjárás

FÜLSZÖVEG: Egy ​a Szilícium Völgyben élő kamaszfiú megismerkedik egy Föníciai nevű tetovált férfival, aki Polaroid fényképezőgépével képes ellopni mások emlékeit.

Egy biztonsági őr hősiesen megakadályoz egy lövöldözést, amivel a fegyverviselést pártoló amerikaiak példaképe lesz, a férfit elvakító reflektorfényben azonban elkezd szétesni a sztorija, és vele együtt ő maga is.

Egy fiatalember nekiveselkedik élete első ejtőernyős ugrásának, és egy lehetetlenül szilárd felhőn köt ki, páragomolyagok prosperói szigetén, amelynek mintha saját akarata lenne.

A coloradói Boulder utcái felett megnyílnak a felhők, majd kristályszögek kezdenek belőlük záporozni, és egy huszonéves lány a rengeteg áldozattal járó felfordulás közepette útnak indul, hogy értesítse szerelme édesapját lánya tragikus haláláról.

Az 1972-ben született Joe Hill népszerű, többszörös díjnyertes író, A szív alakú doboz, a Szarvak, a NOS4A2 és a Spóra című regények, valamint számos novella és képregény szerzője. Furcsa időjárás című új kötete négy kisregényt, vérfagyasztó és társadalomkritikus történeteket kínál napjaink Amerikájáról.


INFORMÁCIÓ:
Kiadó: GABO KÖNYVKIADÓ ÉS KERESK.KFT. 
Oldalak száma: 520
Borító: KARTONÁLT
Súly: 460 g
ISBN: 9789634067115
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2018 
Fordító:Uram Tamás

SZERINTEM: Joe Hill legújabb kötetében nem csalódtam, habár eddig is tudtam, hogy zseniálisan ír, és a papához hasonlóan külön helye van neki a szívemben. Ez a novelláskötet egyszerűen olyan, mint amilyet vártam, és amire számítottam: meghökkentő, izgalmas, szívbemarkoló, és kellően elrugaszkodott.

A Furcsa időjárás négy kisregényből épül fel, és azért bevallom, annyira mégsem tudok térdre borulni előtte, mint mondjuk nyáron a Spóra előtt, mert a második írás egyszerűen nem jött át. Hetekig tologattam miatta a könyvet, azzal a furcsa érzéssel, hogy de én ezt akkor is elolvasom, habár sehogy sem csúszott, emiatt pedig már a könyvet sem vettem inkább a kezembe. Ezt azzal orvosoltam, hogy egészen egyszerűen átlapoztam, aztán egy délután alatt lecsúszott a maradék pár száz oldal.


Az első kisregény, a Pillanatfelvétel tetszett a leginkább, talán azért, mert egy olyan egyszerű és hétköznapi dolgot, mint a fényképezés csavart meg Hill, és nem mellesleg a Shelly Beukes köré szőtt történetet érzelmekkel és érzésekkel is megtöltötte; az ellopott emlékek miatti űrre kapott a hölgy megoldást, nekem mint olvasónak pedig valahogy így volt kerek a történet.

A harmadik írás, az Ég és föld között tetszett a maga kissé futurisztikus módján,és noha érzéseket is kaptunk a főszereplő, Aubrey szemén keresztül, de valahogy a Pillanatfelvételhez és az Esőhöz képest mégsem annyit. Ha egy szóval kellene jellemeznem ezt a sztorit, akkor azt mondanám, hogy bemelegítő ujjgyakorlat volt Hill-nek, habár tény, hogy érdekes volt, de számomra nem adott semmi kiemelkedőt.

Az utolsó kisregény, az Eső viszont elgondolkodtatott, mert habár a fizikához nem értek, de a tűeső kialakulását abszolút hihetően írta le, laikusként látok benne rációt. Az pedig számomra sokat dobott a történeten, hogy az emberek, és a tulajdonságaik hétköznapiak voltak, tényleg úgy, mintha bármelyik amerikai városban bekövetkezhetne ez a csapás, és valószínűleg én is hasonlóan reagálnék, ha egy szerettemet elragadná egy ilyen csapás.

Az elrugaszkodottság és a hétköznapiság lengte át leginkább a sztorikat, és emiatt tetszettek annyira, habár talán egy kicsit kilóg az eddigi művei sorából a Furcsa időjárás. Rajongóknak kötelező olvasmány, mindenki másnak pedig akár ismerkedésnek jó lehet ez a négy kisregény a szerzővel, ha csak csipegetni szeretnétek, vagy nem tudjátok eldönteni, hogy tényleg belevágnátok-e a hosszabb kötetekbe.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése