2019-01-04

2018 számokban és érzésekben, avagy statisztikai összefoglaló a blogról és az elmúlt évemről


Szóval...ismét eljött az év vége, és el is szaladt. Eme bejegyzést kicsit megkésve, de úgy döntöttem, mégis megírom és publikálom. Hogy miért? Mert úgy érzem, hogy jó lesz majd egy év múlva visszaolvasni, ahogyan a múltban is tettem.

Ez a fajta bejegyzés mindig kicsit személyesebb, mint egy könyvértékelő, de nem bánom, hiszen ez is én vagyok, ahogyan a tavalyi év folyamán Instagramon is több olyan dolgot megosztottam, amik nem feltétlen a könyvekhez kapcsolódnak, de fontosnak éreztem őket, a visszajelzésekből kiindulva pedig ti is örültetek neki.


Nos, 2018... írtam még korábban, hogy a páros évek általában jól szoktak alakulni számomra, de a tavalyi év mégsem váltotta be a hozzá fűzött reményeimet. Visszatekintve 2017 jobb volt, kevésbé viseltek meg a hullámvölgyek, mint tavaly – amikből szintén kijutott. Több hónapnyi távlatból nézve nagyon sok jó pillanatom volt, nagyon sok olyan nap volt, amikor jól éreztem magam, miközben akkor mégis úgy éreztem, hogy valami nem klappol. 2018. elején egy olyan esemény hatására, amit pár hét, maximum hónap alatt el kellett tudnom volna engedni kiütközött a sok éves "tehercipelés" súlya, és az élet benyújtotta a számlát. Igen, ez a betegségem, ami talán évek óta lappangott, de sosem ütközött ki annyira, hogy azt érezzem, muszáj szakemberhez fordulnom. Mindig utólag okos az ember, így most, utólag érzem azt, hogy jobb így talán, hogy valamilyen szinten rákényszerített az élet, hogy rendbe tegyem a lelki dolgaimat, habár baromi rosszkor jött, gyakorlatilag a tavaszi félévem kuka volt, és a nyaram is borzasztóan telt ennek köszönhetően. Ugyanakkor kitaláltam, hogy az olvasás nem csak hobbi, hanem terápia is lehet, emiatt van/volt, hogy rengeteg, szám szerint 153 könyvet olvastam el tavaly. És működött is a dolog legtöbbször, így bátran ajánlom nektek is, mint gondolatelterelő az olvasást.


De nézzük a jó dolgokat: azt hiszem, nem tudnám szavakba önteni, hogy mennyire hálás vagyok a tanáraimnak az emberségükért, és azért, hogy talán túl sokszor is elnézőek voltak velem, noha a tanulásra szinte egyáltalán nem tudtam koncentrálni, a teljesítményem pedig borzasztó volt magamhoz képest. 2018-ban kiszakadtam egy baráti körből, de gyakorlatilag ezzel egy időben új emberekhez kerültem közelebb, utólag belegondolva pedig ennek nagyon örülök. Tavaly megismertem a könyveken és a blogon keresztül egy olyan barátot is, akiért igazán hálás vagyok, és korábbi ismertségek is mondhatni megszilárdultak.

2018-ban kétszer költöztem, igaz csak a lakáson belül, és lelkileg mindkettő sokkolóan hatott (főleg az utóbbi), de most már tudom élvezni, hogy végre van terem, végre van rendes könyvespolcom, és végre nem kell túl sokat sakkozni azelőtt, ha fotózni akarok. 2018. végére egy kicsit összeszedtem magam, és végre kezdem átlátni a dolgaimat, kezdem érezni annak a súlyát is, hogy ami nem működik, azon muszáj minél hamarabb változtatni, mert engem fog megbetegíteni, nem mást, és ez nem játék, sem fizikai, sem mentális téren. Az a rengeteg negatív érzés, amit megéltem, és ami kiütközött, talán erre ébresztett rá a legjobban. Ugyanakkor egyre inkább fel tudom vállalni ezt az egészet, és le merem írni, ezzel megpróbálva másokon is segíteni.

2018. talán arra volt jó, hogy egy kicsit megerősítsen, és kevésbé legyek ingatag a viharokkal szemben. Nem tudok mosolyogva és pozitívan visszagondolni rá, de legalább így utólagosan valamennyire átlátom, hogy szükségem volt mindenre, ami jött.


A blog életében nem történtek hatalmas változások, és ezt nem is bánom. Sok könyvet elolvastam, majdnem mindegyikről írtam is (vagy fogok), és jelenleg azt érzem, hogy ez számomra tökéletes balansz a munka és az egyetem mellett, noha sokszor késtek a bejegyzések, és csapongó vagyok: van, amikor pár naponta van kint bejegyzés, van, amikor egy vagy két hétig semmi. Ezekre a magyarázat fentebb olvasható, no és az is közrejátszik, amit el szoktam mondani, amikor kérdezik: inkább nem írok, ha azt érzem, hogy nem tudnék olyat és úgy, ami az én mércémet megüti. Ugyan ez vonatkozik az Instagramra: nagyon szeretek a képekkel pepecselni, de sokszor egyszerűen se erőm, se hangulatom hozzá. Amikor van, akkor viszont töltögetem fel a könyves képeket.

Most nem emelném ki a leglátogatottabb bejegyzéseket, de egy kis statisztikát azért hozok :)

Eme bejegyzés születésekor a tavalyi...
♥ oldalmegjelenítések száma  191.263 (összesen 616.267)
♥ bejegyzések száma 131 (összesen 635)
♥ kommentek száma 42 (összesen 876)
♥ feliratkozók száma 400
Facebook-like-ok száma 3107
Instagram-követők száma 3704
♥ legtöbb látogató magyar, amerikai, orosz, és román ip címmel látogatott a blogra
♥ legtöbb látogató a Google, a Facebook, és a moly.hu-n keresztül érkezett a blogra
♥ a leglátogatottabb hónap az április volt, illetve májusban is sokan kattintottatok
♥ létrehoztam egy Facebook-csoportot, mely jelenleg 557 tagot számlál

A saját olvasási statisztikáim:
► 153 könyvet olvastam el (egyéni rekordom)
► összesen 46.976 oldalt olvastam (a Moly számításai szerint)
► 2 könyvet hagytam félbe

Köszönöm, hogy 2018-ban is velem tartottatok, és köszönöm a kiadóknak is a bizalmat ♥


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése