2019-01-29

Emily M. Danforth – Cameron ​Post rossz nevelése

FÜLSZÖVEG: Amikor ​a tizenéves Cameron Post szülei autóbalesetben váratlanul meghalnak, a lány első, sokkoló reakciója a megkönnyebbülés. Az suhan át az agyán, hogy hála az égnek sosem fogják megtudni, mit tett pár órával korábban: a legjobb barátnőjével csókolózott a szénapadláson. 

Cam a szülei halálát követően a mélyen vallásos nagynénjéhez és jó szándékú, de reménytelenül régimódi nagyanyjához költözik. Tudja, hogy attól kezdve egészen más lesz az élete. A Montana állambeli Miles Cityben a túlélés két legfőbb alapszabálya: olvadj be, és hagyj békén másokat! Cam mindkettő tökéletes szakértője lesz – de az érzéseit és vágyait nem tudja magában elfojtani. 

Egy napon a kisvárosba költözik Coley Taylor, a gyönyörű és hibátlan cowgirl, aki az iskola legmenőbb srácának a barátnője. Coley és Cam között váratlan, intenzív barátság alakul ki, amely, úgy tűnik, akár több is lehet, mint barátság… 

De amikor ez már-már reális lehetőséggé válik, Cameront hideg zuhanyként éri a felismerés: csúnyán elárulták. Nagynénje drasztikus lépésre szánja el magát annak érdekében, hogy „helyrehozza” az unokahúgát – az Isteni Ígéret Keresztény Iskola és Gyógyítóközpont bentlakásos nevelőprogramjába küldi őt. 

A Cameron Post rossz nevelése egy felejthetetlen regény önmagunk felfedezéséről és arról, hogy találjuk meg a bátorságot ahhoz, hogy a saját szabályaink szerint éljük az életünket. 
A regényből Chloë Grace Moretz főszereplésével Sundance-nagydíjas film is készült.


INFORMÁCIÓ:
Kiadó: Athenaeum Kiadó Kft. 
Oldalak száma: 440
Borító: KARTONÁLT
Súly: 300 g
ISBN: 9789632932132
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2019
Eredeti cím: The Miseducation of Cameron Post

SZERINTEM: Ez a könyv, wow! Váratlanul jött, és győzött nálam, ugyanis zseniális élmény volt, még akkor is, ha sokszor ökölbe szorult a tenyerem, hogy mégis hogyan történhettek ilyen dolgok a '90-es évek Amerikájában, ami azért valljuk be, nem a sötét középkor.

Ez a könyv számomra nem csak felejthetetlen élmény volt, hanem azt éreztem, hogy az LMBTQ történetekbe visszaadja a hitem, hogy a témáról lehet úgy is beszélni, amire már-már a művészi érzékenységgel jelzőket is lehetne használni. Mert a regény központi témája a homoszexualitás, a 12 éves Cameron Post kezd rádöbbenni, hogy őt a lányok vonzzák, ez pedig az évek múlásával egyre nyilvánvalóbb lesz számára is, no és a környezetének is.

A könyv másik fő témája a vallás, vagyis a bigott vallásosság. Emiatt ugrott ökölbe néhányszor a kezem, mert egészen egyszerűen felfoghatatlan, hogy a közelmúltban (is) mikre voltak képesek az emberek a vallás nevében, mennyire megvezethetőek voltak, és emiatt milyen sokaknak kellett szenvedni. Olvasás közben rengetegszer gondolkodtam azon, hogy vajon én hogyan bírtam volna egy ilyen átnevelő-tábort, ahol a vallás mögé bújva próbálták kigyógyítani a homoszexualitást képmutató és lehetetlen módon, ahol a vezetőknek mindig igazuk van, és ha nem bólogatsz elég lelkesen minden sületlenségre, akkor büntetésben is részesülhetsz. Ez nem csak a saját nemükhöz vonzódóakra igaz, hanem a "drogfüggőkre", illetve minden más vélt vagy valós problémával küszködő tinédzserekre, ahol a szülők vagy a rokonok úgy gondolták, hogy egy ilyen hely telitalálat lehet.

Cameron nagynénje eszméletlenül idegesített, ráadásul az ő karaktere duplán visszataszító számomra, ugyanis van egy rész, ahol kiderül, hogy a bigottsága mellett álszent is, és olyat tesz, amit elviekben egy olyan jó keresztény, mint ő soha nem tenne meg.

A könyv két részre oszlik, az előtte és az Isteni Ígéret idejére. A könyv első fele csodálatosan mutatja be azt, ahogyan Cameron kezd rájönni, hogy ki is ő valójában, és gyakorlatilag úgy viselkedik, mint egy tinédzser, csak éppen a saját nemével. Tizenévesen pedig nem csak a nagy szerelmek, a kalandok, és az önismeret van jelen, hanem a csalódás is – Cam esetében az árulás képében jelenik meg.

Ezzel kapcsolatosan viszont meglepett, hogy milyen sztoikus nyugalommal viselte a leányzó a sorsát, és meg sem próbált ellenkezni, noha kiderül, hogy nem igazán volt ínyére az egész. Az Isteni Ígéretben töltött hónapok sokszor engem frusztráltak (ahogy a vallásosság ezen formájával kapcsolatban feljebb már írtam), másrészt megnyugtatott, hogy igazi barátokra lelt Cameron. Visszagondolva a cselekményre, talán pont őmiattuk törődött bele látszólagosan a sorsába, hogy aztán eljuthassunk a könyv végén lévő mozzanathoz (amiről a spoiler miatt nem írok konkrétumokat, habár nagyjából kikövetkeztethető).

A könyv vége viszont bennem hagyott kérdéseket. Tekinthetjük lezártnak is az előzmények tekintetéből, de ha ezt a lezárást önmagában nézem, akkor nekem szükségem lett volna még néhány oldalra, hogy minden világos legyen. Így, ezzel a lezárással is elégedett vagyok bizonyos mértékben, és azt tudom mondani, hogy remek olvasmány volt, örülök, hogy elolvashattam.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése