2019-01-30

Jodi Picoult – Életszikra

FÜLSZÖVEG: Zaklatott férfi ront be Mississippi állam abortuszklinikájára. Lövöldözni kezd, majd túszul ejti a túlélőket. Hugh McElroy túsztárgyaló a helyszínre siet. A telefonjára érkező üzenetekből jön rá, hogy tizenöt éves lánya, Wren is a klinikán tartózkodik. De vajon hogy reagálnak a túszok? Egy nővér úrrá lesz saját pánikrohamán, és segít egy sebesült nőn. Egy orvos a hite miatt gyakorolja hivatását… Most éppen ezt a hitet teszi próbára az élet. Egy magzatvédő aktivista páciensnek álcázva tapasztalja meg, milyen annak a gyűlöletnek a kereszttüzében lenni, amit őt is szított. De vajon mi a túszejtő valódi célja? A lebilincselő történet visszafelé halad az időben, így az emberi sorsok szépen lassan bontakoznak ki. 

Jodi Picoult korunk egyik legvakmerőbb írója. Most éppen azt boncolgatja, hogyan lehet egyszerre figyelembe venni a várandós nő és a még meg nem született gyermeke jogait. Az Életszikra beszélgetésre, vitára inspirál… és talán megértésre sarkall.


INFORMÁCIÓ:
Kiadó: Athenaeum Kiadó Kft. 
Oldalak száma: 368
Borító: FÜLES, KARTONÁLT
Súly: 352 g
ISBN: 9789632938318
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2018 
Fordító: Goitein Veronika
Eredeti cím: A Spark of Light

SZERINTEM: Jodi Picoulttól eddig egy könyvet olvastam, a Sorsfordítókat, ami annó nagyon tetszett, és úgy hiszem, hogy ha újraolvasnám, akkor hasonlóan katartikus élményt nyújtana, csak talán más szemszögből nézve. A legújabb magyarul megjelent könyve, az Életszikra viszont nekem nem adott annyit, habár az abortusz témaköre sok kérdést vet fel, és vita is kerekedhet belőle, noha nekem a könyv olvasása előtt is konkrét véleményem volt, melyen az olvasás sem változtatott.

No de akkor kezdem azzal, hogy én milyen állásponton vagyok, mert azt hiszem, ez fontos abból a szempontból, hogy mit gondolok a könyvről. Mondhatni abortuszpárti vagyok, ami azt jelenti, hogy úgy gondolom, minden nőnek joga van a döntéshez, ahhoz, hogy elmehessen abortuszra, ha éppen olyan helyzetben van. És milyen az olyan helyzet? Erőszakból fogant magzat, vagy éppen tisztában van vele, hogy nem tudná felnevelni a gyermeket, hiába szeretné mindennél jobban, vagy tulajdonképpen bármilyen indok. Úgy gondolom, hogy ha valaki eldönti, hogy megszakíttatja a terhességét, azt a döntést nem egyik pillanatról a másikra hozza meg, másrészt pedig senkinek sincs joga más helyett dönteni – értem ez alatt például a magzatvédő aktivistákat, bírókat, vagy az államot. Ezzel nyilván lehet vitatkozni, és sokan meg is teszik.

Az Életszikra óráról-órára mutatja be a történéseket, visszafelé haladva az időben. Nem csak az eseményekről olvashatunk, hanem arról is, hogy a klinikán ragadt túszok milyen indíttatásból vannak ott, illetve a végén a túszejtőről is kiderül, hogy ki ő, és miért kezdett el lövöldözni a klinikán.


Amerika érdekes számomra ebből a szempontból, mert minden államban más-más törvények vonatkoznak az abortuszra, és a déli államokban például nagyon sok a magzatvédő aktivista, akikkel kapcsolatban a szerző írt is néhány sort: példának okáért nem csak táblákkal hirdetik a saját igazukat, hanem testi sértés, sőt, gyilkosság is történt már a magzat védelmében. Ez utóbbi elég paradoxon, nem igaz? Ezeket az aktivistákat már csak azért sem tudom megérteni, mert az Életszikrában ahogyan bemutatták őket, valamit kompenzálni akarnak, másfelől pedig ugyan az, mint amit fentebb írtam: miért kell más nők méhében turkálni, és vadidegenként ítélkezni, dönteni? Aki abortuszra adja a fejét, annak azt hiszem ez a tény is épp elég megpróbáltatás, nem hogy még rajtuk kell túlverekednie magát.

Talán a könyvtől egy kicsit elkanyarodtam, de túl sok gondolatot és kérdést vetett fel bennem.  A saját szemszögemből, a saját gondolataimon keresztül értelmeztem minden sorát, de ettől eltekintve talán azért is remek könyv, mert érzékenyen, és valamelyest objektíven igyekszik bemutatni az összes felet, egy kicsit próbálva közelebb hozni egymáshoz a véleményeket, megpróbálva megmutatni, hogy az összes karakter tulajdonképpen ember, és a jelenlegi meggyőződése is gyökerezik valahonnan.

Az Életszikra tényleg beszélgetés- vagy vitaindító kötet, mintsem csendben emésztgetős, ahol az olvasónak magában kellene letisztáznia a dolgokat (mint például nálam a Sorsfordítóknál). Akiknek konkrét véleményük van a témával kapcsolatban, talán azoknak az olvasóknak nem ad annyit a kötet, de aki esetleg nem igazán tudja, hogy hogyan viszonyuljon hozzá, szerintem nekik lehet igazán érdekes minden nézőpontot megvizsgálni. Minden esetre bárki vegye is a kezébe, garantáltan lesz véleménye a könyvről is, illetve a témáról is.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése