2019-01-17

John Williams – Stoner

FÜLSZÖVEG: William Stoner tizenkilenc évesen beiratkozik a Missouri Egyetem agrártudományi karára. Később tanár lesz ugyanott. Rosszul nősül. Csendes, észrevétlen életet él, és halála után ritkán jut eszébe kollégáinak.

A Stoner univerzális értékű történetet tár elénk: őszintén, részvéttel, átható erővel. Az ember konfliktusairól, kudarcairól és diadalairól mesél, a szürke hétköznapokról, amelyeket nem szokott megörökíteni a történetírás. Az egyedi élet jelentőségének állít emléket. Páratlan olvasmány, dicshimnusza az irodalom erejének, olyan regény, amelynek minden mondatát élvezni kell.

JOHN WILLIAMS (1922-1994) amerikai író, költő. Texasban nőtt fel, Denverben járt egyetemre, angol irodalomból szerzett doktorátust a Missouri Egyetemen, majd visszatért Denverbe, itt tanított 1985-ig. Mindhárom, ma már klasszikusnak számító regénye, a Butcher's Crossing (1960), a Stoner (1965) és az Augustus (1972) - melyért elnyerte a Nemzeti Könyvdíjat - a Park Könyvkiadónál jelent meg magyarul. Művei nemzetközi karrierje 2013-ban Európából indult a Stoner sikerével, amely mára több mint 35 nyelven olvasható. 


INFORMÁCIÓ:
Kiadó: PARK KÖNYVKIADÓ KFT. 
Oldalak száma: 353
Borító: FÜLES, KARTONÁLT
Súly: 338 g
ISBN: 9789633554708
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2018 
Fordító: Gy. Horváth László

SZERINTEM: Valószínűleg ezt a regényt soha nem olvastam volna el, ha nem látom jó néhány hónapja folyamatosan felbukkanni, és ugyanennyiszer csak és kizárólag pozitív gondolatokkal kommentelve. Igen, rám is hatnak a pozitív ajánlások, szóval úgy döntöttem, hogy miért is ne, kíváncsi vagyok rá.

És mennyire jól tettem! Mert a Stoner tényleg egy fantasztikus könyv, amit mindenkinek el kellene olvasnia legalább egyszer. Tökéletes példája John Williams írásának, hogy nem csak azok a kötetek élvezhetőek, ahol csavaros a cselekmény, vagy a szereplők izgalmas szituációkba kerülnek, hanem pont ellenkezőleg: a Stoner ereje és nagysága abban rejlik, hogy William Stoner nem él kiemelkedő vagy érdekes életet, ám ez az, ami magával rántja az olvasót, és képtelen letenni a könyvet.

William Stoner 1891-ben született, földművelők a szülei, és neki is ez lenne a sorsa, ha egy házaló ügynök nem hozná az információt, hogy a közeli egyetemen agrárképzés indul – ez pedig pozitívan befolyásolhatja az ifjú Stoner kilátásba helyezett földművelői életét. Be is iratkozik az egyetemre, ám egy kötelező, ám de nehéznek bizonyuló irodalmi kurzus után ez lesz a jövője, és az agrárszakot lecseréli az angol irodalomra. Az egyetemet egészen a doktori képzés befejezéséig viszi, majd pedig a háború miatti létszámhiány miatt tanári állást ajánlanak neki, melyben élete végéig marad.

Nem voltak barátai és életében először tudatára ébredt magányosságának. Este, ha a padlásszobájában olvasott, néha felnézett a könyvből, és a szoba sötét zugaiba meredt, ahol árnyékokon vibrált a lámpafény. Ha sokáig és erősen nézte, a sötétség fénnyé állt össze, és annak testetlen formáját adta ki, amiről éppen olvasott. Ilyenkor úgy érezte, kívül került az időn, mint aznap az osztályteremben, amikor Archer Sloane felszólította. A múlt állt össze a sötétségből, ahol a lakhelye volt, a holtak feltámadtak, ott éltek a szeme előtt; és a múlt meg a holtak átfolytak a jelenbe, az élők közé, úgyhogy egy éles pillanatra látomása támadt valamilyen tömörségről, amibe ő is beleszilárdult, ahonnan nem volt menekvés, de ahonnan nem is akart menekülni.

Az élete úgy csordogál, ahogyan a nagy könyvben meg van írva: dolgozik, majd megnősül, később pedig gyermeke is születik. Rosszul házasodott – ahogyan a fülszöveg is írja –, ez pedig rányomja a bélyegét az egész életére. Makacssággal és kitartással viseli a sorsát, amit viszont én nem értettem, hogy miért. Hiszen vannak dolgok, amiket el lehet fogadni, vannak dolgok, amiket meg lehet bocsájtani, de vannak olyan dolgok, amik elfogadhatatlanok, még abban a korban is. Nem él a kvázi kiugrási lehetőségével, mely egy viszony képében érkezik az életébe, és nem él a szakmai továbblépés lehetőségével sem. Középszerű és beletörődő életet él, amivel noha én nem tudtam azonosulni, nem értettem, ám mégis ez adja a könyv és a történet nagyságát és erejét, hiszen méltósággal végigvinni egy olyan életet, melyben sokszor nincs méltóság, valahol mégis dicséretes. Olvasás közben két másik történet járt a fejemben: az Ivan Iljics halála, illetve Robert Seethalertől az Egy ​egész élet.

A Stoner egy fantasztikus elbeszélés egy középszerű életről, mellyel kapcsolatban az olvasónak lehetnek kérdései, sok-sok miért is cikázhat a fejében, ám mégis pont ez adja a zsenialitását. Jobb későn, mint soha, és örülök, hogy a 2019. eleji csodálatos olvasmányélményeim között tudhaton John Williams történetét, mely megadta a löketet, hogy olvassak még a szerzőtől (és abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a Butcher's Crossing és az Augustus is a polcaimon csücsül).


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése