2019-02-09

Colleen Hoover – Too ​Late: Túl késő

FÜLSZÖVEG: Sloan a poklok poklát is megjárná azokért, akiket szeret.

És meg is teszi, minden egyes nap. Amikor azonban rádöbben, hogy valójában börtönben él a veszélyes, erkölcstelen és züllött Asa Jackson mellett, Sloan kész bármit megtenni azért, hogy szabaduljon szorult helyzetéből. Akár a testi épségét is kockára tenné, aminek senki sem állhat az útjába. Senki, kivéve Cartert.

Asa életében Sloan a legjobb dolog. És Asa szerint Sloan életében ő a legjobb dolog. A lány nem nézi jó szemmel Asa züllött életmódját, pedig a srác szerint, ő csak azt teszi, amit tennie kell, ha mindig egy lépéssel az üzletfelei előtt akar járni. Mindent megtesz annak érdekében is, hogy egy lépéssel Sloan előtt járjon. Senki sem állhat az útjába. Senki, kivéve Cartert. Az év legmegrázóbb regénye arról, meddig élhetünk és hogyan szabadulhatunk egy bántalmazó kapcsolatból. Ismerd meg Sloan példaértékű sorsát!


INFORMÁCIÓ:
Oldalak száma: 468
Borító: KARTONÁLT
Súly:480 g
ISBN: 9789634575016
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2018

SZERINTEM: Mostanában egészen sok Colleen Hoover könyvet olvasok, a kedvenc szerzőim közé nem sorolnám be, de megszerettem a történeteit. A Too Late idén az első könyve volt (összességében a negyedik, ami a kezembe került), viszont számomra rengeteg olyan dolog volt ebben a könyvben, ami rettenetesen zavart. Ettől függetlenül élveztem, és egy nap alatt befaltam.

Beszélgettem már erről a könyvről, és mindig elmondtam, hogy számomra a bántalmazó kapcsolat volt az, ami kiakasztott. Nem az, hogy ez a fő téma, és nem is az, hogy nem csak érintőlegesen mutatta, hanem Sloan, a főszereplő lány döntései, amitől néha a hajamat tudtam volna tépni.

Szóval Sloan: főiskolás lány, aki a barátjánál, Asánál lakik, aki gyakorlatilag tényleg börtönben tartja, érzelmileg és szexuálisan is folyamatosan kihasználja, bántja. Ez nem az első oldalon derül ki (bár nem gondolom spoilernek, hiszen a fülszövegben is benne van), ettől függetlenül az alapszituáció viszonylag hamar kirajzolódik, csak a finomítások, a pontosítások azok, amiket később tudhatunk meg. Sloant a könyv elején sajnáltam, de ahogyan egyre több rálátást enged Hoover a karakterekre, úgy vált egyre unszimpatikusabbá és hajtépősebbé az, amit csinál.

Ugyanis tisztában van vele, hogy neki ez a szituáció nem jó, tisztában van vele, hogy Asa csak egyre rosszabb lesz, és tisztában van vele, hogy ő maga nem fogja sokáig bírni. Carter felbukkanása pedig  tovább erősítette a probléma felismerését, miközben Sloan azt tapasztalja, hogy egy srác másként is bánhat vele, mint a lábtörlő. A probléma mégis az, hogy miután ezeket felismerte, valamilyen szinten megfogalmazta magában, mégsem tesz semmit, hogy változtasson – Csernus doki erre a szituációra szokta vala használni az ül a meleg szarban kifejezést.

Sloan valamiféle magyarázata arra, hogy miért nem lép az az, hogy a családjához nem mehet vissza, nem is tudnák támogatni, és ezzel megállt a tudománya. Az én értelmezésem és álláspontom is többrétű, de én úgy gondolom, hogy ha valaki akar változtatni, akkor fog rá módot találni. Elmegy dolgozni, bérel egy szobát, és a saját lábára áll. Ezt Sloan is megtehette volna ahelyett, hogy ül a meleg szarban, és várja a herceget fehér lovon – aki tulajdonképpen eljött Carter személyében, de a való életben nem igazán így működnek a dolgok. Ami engem bosszantott, hogy Sloanból egy olyan karaktert is ki lehetett volna hozni, akire az erős nő jelző passzolhatna, viszont ezek miatt a szememben a töketlen kislány az, ami megfogalmazódott. Ugyanakkor ha messzebbről nézem ezt a szálat, akkor azért is tartom problémásnak, mert fals képet közvetít a célközönségnek – akik javarészt szerintem a tinédzserek –, mégpedig hogy tűrj, ülj ölbe tett kézzel, szorítsd össze a fogad, aztán úgyis jön valaki, aki megment, valaki más, aki ugyan úgy eltart majd, csak esetleg nem bánt.


Nyilván nem minden fekete és fehér, és ahány ember, ahány szituáció, annyi megoldás, annyi irány, viszont engem tényleg az irány bosszantott a leginkább. A bántalmazó kapcsolatokról fontos, és igenis kell beszélni, de mivel annyira érzékeny téma, így szerintem illene nagyon átgondolni, hogy milyen irányba fusson ki a cselekmény, illetve a karakterek fejlődése. Mert a másik problémám pont ez volt Sloan karakterével, hogy szinte semmit sem fejlődött, mintha semmit nem tanult volna egy ekkora traumából. Talán sovány vigasz, de abban reménykedem, hogy mégis lesznek olyanok, akiknek ad egy nagy lökést ez a könyv, és ha már Sloan olyan, amilyen, legalább pont ez nyitja fel több olvasó szemét, hogy miért és mennyire nincs jól egy ilyen szituáció, és mernek lépni.

Paradoxon lesz, amit most írok a fentiek fényében, de ettől eltekintve tetszett a könyv, mert fordulatos és izgalmas volt, nem tudtam letenni. Hoovernek szerintem nagy tehetsége van arra, hogy az olvasóit a könyveihez láncolja, pontosan emiatt vagyok mérges a fentiekért, hiszen simán ki tudott volna valami olyasmit is kerekíteni a Too Late-ből, ami jobban tükrözi a valóságot. Ettől függetlenül örülök, hogy elolvastam, a cél pedig a Coleen Hoover-összes, azt érzem, hogy ez a nő zseni a saját műfajában.


2 megjegyzés:

  1. Tetszett az értékelésed.
    Hm, nem tudom nekem való-e ez a regény akkor, mindenesetre szerintem teszek egy próbát vele, úgyhogy köszi. ^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi!
      Szerintem egy misét mindenképp megér, mert elgondolkodtató, és valószínűleg a fő problémát mindenki más árnyalatban látja :)

      Törlés