2019-02-26

Stephen King & Owen King – Csipkerózsikák

FÜLSZÖVEG: Stephen ​King és Owen King szuperprodukciójában, apa és fia közösen írt könyvében a fő kérdés: mi történhet, ha a nők eltűnnek a férfiak világából? 

Valamikor a jövőben (amely olyan valóságos, hogy akár napjainkra is felcserélhető lehetne) a nőket elalvás közben beburkolja egy ismeretlen fehérjéből képződő hártya, olyan, mint a selyemgubó. Ha a Csipkerózsikákként alvó nőket felébesztik, vagy bármi módon megsérül a gubójuk, akkor állatiasan vadak és erőszakosak lesznek. Alvás közben viszont egy másik, a miénknél jobb világba jutnak, ahol harmónia uralkodik, és szinte nincsenek konfliktusok. 

Egy isten háta mögötti helyen, a nyugat-virginiai Dooling női börtönében azonban van egyvalaki, egy titokzatos idegen, bizonyos Eve Black, aki normális módon elalszik és felébred. De vajon az ő esetében orvosi anomáliáról van szó, amit tanulmányozni kellene, hátha megoldást ad erre az egész alvásproblémára? Vagy talán Eve Black démon, a megmagyarázhatatlan jelenség okozója, és a legjobb lenne megsemmisíteni? A magukra maradt, egyre inkább ősi ösztöneikre hallgató férfiak egymással vetélkedő frakciókra szakadnak: ki megölni, ki megmenteni akarja Eve-t. Mások a zűrzavart kihasználva személyes ellenségeiken állnának bosszút. A csupa férfi világban elszabadul a pokol és tombol az erőszak…


INFORMÁCIÓ:
Kiadó: EURÓPA KÖNYVKIADÓ KFT. 
Oldalak száma: 705
Borító: KÖTVE,VÉDŐVEL
Súly: 970 g
ISBN: 9789634059264
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2018 
Fordító:Dranka Anita

SZERINTEM: Imádom Kinget, így nem is volt kérdés, hogy a Csipkerózsikákat el fogom olvasni, noha elég megosztóak a vélemények róla. Én 5/5 csillagot adtam rá, mert szerintem zseniális az elgondolás, illetve úgy gondolom, hogy az, hogy ezt a témát két férfi feszegeti, csak még többet dob rajta. Mert ha két nő írta volna, akkor biztos vagyok benne, hogy szétcincálták volna őket.

A Csipkerózsikák nem azért horror, mert egy titokzatos lény tűnik fel, vagy mert sok a gyilkosság – bár mindkettőre van példa a könyvben –, hanem azért, amit az emberi elme képes produkálni akkor, ha a megszokott rend felborul, és nincs senki, aki visszafogja azt a bizonyos embert vagy csoportot. Hasonló pszichológiai kérdéseket feszeget ebből a szempontból, mint Joe Hill Spórája, és talán emiatt is tetszett annyira ez a regény.

Ahogyan a fülszöveg is írja, egy titokzatos "álomkór" csap le a világra, mely csak a nőket érinti: ha elalszanak, akkor selyemgubó nő rajtuk, és nem ébrednek fel. Ha valaki mégis megpróbálja felébreszteni őket, akkor agresszívak lesznek. Az Auróra-kórnak is keresztelt jelenség természetesen félelmetesnek tűnik, mert senki sem tud semmit róla, a nők igyekeznek nem elaludni, de ez ugyebár biológiailag lehetetlen. Miután a nők nagy része álomba szenderült, Doolingban kezdetét veszi a katasztrófa, melyet a férfiak váltanak ki. Pszichológiailag talán ez a legizgalmasabb, hogy ki hogyan reagál, megőrzi-e a józan eszét, akár a cselekedetekre vonatkozólag, akár arra, hogy kinek a kezébe adja az irányítást. Utóbbi például azért is izgalmas, mert az egyik flúgos kap teljhatalmat, és mivel nagyon biztos a dolgában, mellé pedig agresszív is, így ez egyenes út lefelé a lejtőn.

A két csoport összecsapásáról szól a könyv második fele – azokról, akik szerint Eve Black a probléma forrása, ezért meg kell ölni, és azokról, akik szintén nem tudnak semmi konkrétat róla, de bíznak benne, hogy ha életben marad, az segít a nők helyzetén. Mindeközben bepillantást nyerhetünk arra a helyre, ahol a nők álmukban járnak, ahol csak és kizárólag nők vannak. Dooling és ez a különleges hely gyakorlatilag ég és föld, a földi pokol, és a mennyország, annyira élesen elkülönül egymástól. Emiatt is gondolom azt, hogy a tény, hogy két férfi vázolta fel azt, hogy a nők békességben és szeretetben, míg a férfiak örökös háborúzások között élnek, élnének, rengeteget számít. Valamilyen szinten tökéletes társadalomkritika, talán jobban eltúlozva, mint ahogyan a valóságban történhetne, de pontosan emiatt elgondolkodtató.

A könyv vége nagyon tetszett, amikor Kingék a nők kezébe helyezték a döntést a jövővel kapcsolatosan, a nők pedig nem a saját kényelmüket választották, hanem talán a helyes utat.

Tulajdonképpen nem tipikus King-történet, de nekem pontosan ezért tetszett, ezért varázsolt el annyira. Emiatt megértem azokat, akik nem értik a regény létjogosultságát, viszont remek kiugrás a kingi komfortzónából, és nem csak szuper történet, hanem mélyen elgondolkodtató, hogy vajon ha hasonló történne a világban, az emberek tényleg így reagálnának?


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése