2019-03-30

Elena Ferrante – Aki ​megszökik, és aki marad (Nápolyi regények 3.)

FÜLSZÖVEG: Elena és Lila, akiket az előző részekből (Briliáns barátnőm és Az új név története) már jól ismerünk, nővé érett, méghozzá nagyon korán. Lila tizenhat évesen férjhez ment, kisfia született, aztán elhagyta a férjét és a jólétet, és egy gyárban dolgozik, embertelen körülmények között. Elena elkerült a telepről, a Pisai Egyetemen tanult, írt egy regényt, melynek sikere kitárta előtte egy jómódú, művelt világ kapuit. Más-más módon, de mindketten megpróbálták ledönteni a falakat, hogy végre kitörhessenek a nyomorból, a tudatlanságból és a kilátástalanságból. 

A két lányt ezúttal a hetvenes évek Olaszországában látjuk viszont a tőlük megszokott fékezhetetlen lendülettel, korábban elképzelhetetlen remények, kétségek, feszültségek, kihívások között. Továbbra is összeköti őket az elszakíthatatlan, ambivalens, néha lappangó, majd heves kitörésekben vagy találkozásokban újra felszínre kerülő, váratlan nézőpontokat rejtő örök kötelék.



INFORMÁCIÓ:
Kiadó: PARK KÖNYVKIADÓ KFT. 
Oldalak száma: 419
Borító: KEMÉNYTÁBLA, VÉDŐBORÍTÓ
Súly: 508 g
ISBN: 9789633553800
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2018 
Sorozat: NÁPOLYI REGÉNYEK 
Fordító:Matolcsi Balázs

SZERINTEM: Az Aki megszökik, és aki marad az idei évem első olvasmánya: tökéletes választás. Elena Ferrantét és a Nápolyi regényeket nagyon megszerettem az első két résszel – tulajdonképpen a Briliáns barátnőmmel rabolta el a szívem –, a két lány, most már fiatal nő története pedig bátran mondhatom, hogy az egyik kedvenc olvasmányom lett egy olyan történetfolyamban, melyhez bármikor szívesen visszatérek, mert szívet melengető.

A harmadik történet számomra ugyan úgy tetszett, mint az első kettő – ugyan valamennyivel másabb, talán letisztultabb, kevésbé tomboló volt, még ha az érzelmek itt is viharosan váltakoztak –, ha nem jobban belopta magát a szívembe, mint az eddigiek. A Nápolyi regényeknél az eddig megjelent három könyvnél más-más életszakaszokon, érzelmeken van a hangsúly, de a közös bennük az, hogy a temperamentumos olasz stílus mindeyikben megfigyelhető. Az Aki megszökik, és aki marad nekem azért tetszett annyira, mert egyrészt mintha csillapodtak volna egy kicsit a kedélyek, másrészt ugyan úgy tombolnak az érzelmek, a két főszereplő lány élete pedig az unalmastól egyre távolabb került.


A cím – Aki megszökik, és aki marad – tökéletes választás volt, először az egyik irányba asszociáltam, aztán rájöttem, hogy másra is utal, kiváltképp az utolsó oldalakon derül ki, ott volt egy nagy wow-élményem, noha sejteni lehetett már ennek a kötetnek a cliffhangerét picit hamarabb is. Minden esetre olvasás közben, és utána is sokat gondolkodtam a címen, hogy mennyire találó, és mennyire zseniális, mégis első pillantásra hétköznapinak és egyszerűnek tűnik.

Egy olyan feminista gondolkodásmodellt ismertem meg, amely a szükségszerű különbségek ellenére ugyanazt a csodálatot, ugyanazt az alsóbbrendűség-érzést keltette bennem, mint amit Lila iránt éreztem. Olvastam, és Lilára gondoltam, az élete darabkáira, arra, hogy mivel értene egyet és mivel nem.

Elena és Lila életének változásai mellett egy dolog állandó maradt, mégpedig Lenú önmaga folyamatos Lilához való méricskélése, még úgy is, hogy már egy olyan szakaszban tart mindkét nő élete, amikor véglegesen és gyakorlatilag megváltoztathatatlanul más irányba tartanak, és igazából nincs is összehasonlítási alap.

Összességében úgy érzem, hogy részben teljesen más, részben mégis tökéletesen beleillő az eddigi történetekbe az Aki megszökik, és aki marad – talán pontosan emiatt tetszett annyira ez a könyv. A Nápolyi regények egy csoda, szóval ha nem találkoztatok még vele, akkor nagyon ajánlom az olvasását, hiszen nem csak az olasz mindennapokba nyújt betekintést, de női, emberi sorsok kiváló leírása is.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése