2019-03-16

Sarah J. Maas – A ​Court of Mist and Fur: Köd és harag udvara (Tüskék és rózsák udvara 2.)

FÜLSZÖVEG: Én nem vagyok jó. Semmi vagyok, és a lelkem, halhatatlan lelkem el van átkozva... Mintha a tüdőm is cserbenhagyott volna, de próbáltam levegőt venni, hogy ki tudjam mondani, hogy nem. Nem.

Miután Feyre kiszabadította szerelmét, Tamlint a gonosz tündérkirálynő karmai közül, már halhatatlanként, tündérmágiája birtokában tér vissza a Tavasz udvarába. De nem feledheti sem a szörnyűségeket, melyek révén megmentette Tamlin népét, sem az alkut, amit Rhysanddel, az Éjszaka udvarának rettegett főurával kötött.

Egyre jobban bevonódik Rhys ügyeibe és fellángoló érzelmei hálójába, ám háború közeleg: egy minden eddiginél hatalmasabb gonosz erő fenyeget azzal, hogy mindent elpusztít, amiért Feyre valaha küzdött. Szembe kell néznie a múltjával, elfogadnia különleges adottságait és döntenie kell a sorsáról. Oda kell adnia a szívét, hogy meggyógyítsa a kettéhasadt világot.

Sarah J. Maas New York Times bestseller szerző lélegzetelállító fantasy-sorozatának második kötete. A szerelemért még a halált is kicselezte. A világ megmentéséért maga lesz az élő fegyver.


INFORMÁCIÓ:
Oldalak száma: 750
Borító: KARTONÁLT
Súly: 578 g
ISBN: 9789634570943
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2017 
Sorozat: ZAFÍR PÖTTYÖS 
Fordító: Hetesy Szilvia

SZERINTEM: Huh, nem kis falat volt ez a könyv! Hasonlóan a Tüskék és rózsák udvarához azzal kezdeném, hogy nagyon sok időhúzós oldal volt ebben a kötetben is, s míg az első részben ez egy elfogadható mennyiség volt, addig itt már kicsit untatott, hogy jó ideig gyakorlatilag nemigen történt semmi. Viszont valahol számítottam is rá, hiszen általában a trilógiák, sorozatok második részei gyengébbek, mint a kezdés – ami a Köd és harag udvaránál szerencsére csak a könyv elejére korlátozódott –, a vége nagyon felpörgött.

Volt egy dolog olvasás közben, ami végig ott motoszkált a fejemben, mégpedig Feyre PTSD-je, amire egy átlagos regénynél azt mondanám, hogy basszus, menj el pszichológushoz, de egy ilyen történetben ugyebár nem játszik, a tündérvilágban a lelkekkel nem foglalkoznak.

Innentől a véleményem spoileres lehet!

Úgy érzem képtelenség erről a könyvről spoilermentesen írni, már csak azért is, mert az elején is vannak olyan dolgok, amik azok, ám ezek nélkül a későbbi cselekményről, történésekről sem tudnék írni. Szóval miután Feyre elhagyta Tamlint, vegyes érzéseim voltak. Egyrészt az motoszkált bennem, hogy ilyen könnyedén elhagyja a férfit, akit állítólag annyira szeretett, akiért annyi viszontagságon keresztülment, másrészt viszont a történet előrehaladásával azt éreztem, hogy igen, ez egy tökös megoldás volt, hiszen halhatatlanság ide vagy oda, az élet nem arról szól, hogy kalickába zárva, mindentől óvva éljük az életünket – még akkor is, ha talán ez egy kicsit sarkított megfogalmazás.

Az az olvasó vagyok, akin kívülről lehet, hogy nevetni is lehet, a fentebb írtak után már az fogalmazódott meg bennem, hogy ha Rhysanddel ennyire egy hullámhosszon van Feyre, akkor miért nem történik semmi, miért nem beszélik meg, miért nem cimkézik fel? Mármint persze, megtörtént, de kicsit korábban gondoltam, mint kb. 600 oldal. Szóval rajtam sem lehet kiigazodni, ettől függetlenül túllendülve ezen tetszett, ahogyan szép lassan egyre közelebb kerültek egymáshoz, a végén pedig kimondatott a kapcsolat, sőt, annál is több.

A központi cselekmény a könyv mindkét felének megszerzése, és a háború megakadályozása, de a hogyan abból a szempontból nem fontos, hogy egyrészt legyen tényleg meglepetés azoknak, akik a kezükbe veszik a regényt, másrészt gyakorlatilag ez a könyv gerince, így túl sok lenne erről részletesebben írni – a közben megfogalmazódott dilemmáimat fent leírtam.

Spoiler vége

A már említett nehéz kezdés után a kalandok gyakorlatilag a nyakunkba zúdultak, olyasféle módon, hogy á, olvasok egy kicsit, majd pedig cirka 100 oldallal később veszem észre, hogy a kicsinél azért több volt ez. Egy szó mint száz, olvastatja magát a könyv, magához szegez, ami minden általam felsorolt negatívumot elhalványít. És ami talán a legfontosabb, és itt is kihangsúlyoznám: ha szemeztek eme könyvekkel, de nem tudjátok eldönteni, hogy tetszene-e, akkor a válasz az, hogy adjatok egy esélyt, hiszen én is ezért tétováztam hosszú hónapokig, amit így utólag már sajnálok.

Sarah J. Maas számomra nagy meglepetés, ez a sorozat eddig abszolút bejön. Ha olyan olvasmányt kerestek, ami ha nem is tökéletes, de lendületes és lebilincselő, akkor az ACOTAR-trilógia szuper választás lehet. Szerencsére már mindhárom kötet megjelent, így a függővégek sem okoznak akadályt – igen, függővéges, szóval a gyakorlatilag azonnal neki akarsz kezdeni a következőnek kategória.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése