2019-04-14

Kétszáz éves szerelem Szegeden – interjú Bauer Barbarával


Bauer Barbara legújabb regénye a napokban jelent meg Kétszáz éves szerelem címen. A kötet többek között boszorkányságról és Szegedről is szól, ennek apropóján faggattam a szerzőt. Szegedi születésű lévén engem nagyon érdekelnek az ott játszódó történetek, főleg, ha hitelesek, ezért is örültem meg ennyire ennek a regénynek, hiszen Barbi bejárta Szegedet is. No de meséljen ő a könyv születéséről, tartalmáról, és a kapcsolatokról.


Honnan jött a Kétszáz éves szerelem történetének ötlete?

Igazából egy szerelmi történetre vágyódtam. Az utóbbi regényeim írása nagyon megviselt, a holokauszt, a székelyekkel való bánásmód, a felvidéki áttelepítés, a Don-kanyar, tehát mind olyan téma, ami olyan területekre repített, ami engem is megterhelt lelkileg; és most valami könnyedségre vágyódtam. Azt gondoltam, hogy lektűrt fogok írni, de aztán valami beszippantott, egy reménytelen szerelemnek tűnő történet, miközben egyre súlyosabb érzelmekkel találkoztam. Miközben írtam, egy családi beszélgetés során egyszer csak elhangzott, hogy az én dédmamám valahanyadik felmenőjét Erdélyben máglyára tették, mint boszorkányt. Megdöbbentem, hogy én erről miért nem tudok, mire anyukám csak annyit mondott, hogy miért, kérdezted? Én azt gondolom, hogy az ember ilyen kérdéseket nem tesz föl, hogy by the way a családomban valakit elégettek? Amikor ezt megtudtam, akkor megbizonyosodtam róla, hogy jó, hogy én most ezt a történetet írom. Ilyenkor jönnek hozzá szembe azok az impulzusok, emberek, érzések, további történetek, amik táplálják az enyémet, mintha valami megnyílna, és dobálnák a kosárba a hozzávalókat. 

A könyv boszorkányságról és szerelemről szól, illetve a felmenőid között bába is volt. Ezek a szálak hogyan kapcsolódnak egymáshoz, illetve hogyan kapcsolódnak Szegedhez?

Az anyukám szülésznő, a nagymamám bába volt Etyeken, ahol élek, és egy szülőotthont hozott létre. Etyeken ez egy nagyon nagy történet, több száz titkos kereszteléssel – abban az időben, amikor nem lehetett keresztelkedni –, és már korábban is azt gondoltam, hogy egyszer ebből is regény lesz. De aztán ahogy szövődött a fejemben, egyre jobban haladtam vissza a korban. 1928-ban játszódik, a boszorkányság kapcsán pedig még inkább visszamentem, ugrottam kétszáz évet, elkezdtem utánajárni a témának, a mágiának. A férjem jogász, ő a boszorkánypereket pakolta elém, és halmozott el történetekkel: a szegedi tetszett a leginkább. El is mentünk Szegedre a Boszorkányszigetre, ahol elkapott a hangulat, onnantól pedig nem volt kérdés, hogy Szegeden fog részben játszódni a történet, még ha a sziget ma már nem is sziget, és még ha közben volt is az árvíz. Egy pillanatra el is keseredtem, hogy már nem találok semmi nyomot, pont az árvíz miatt, aztán meg pont ez vált izgalmassá.  Így igazán nagy kihívás megtalálni a kapcsolatot, ami talán innentől kezdve nem is tárgyakban, kövekben, épületekben, utcákban lelhető fel, hanem sokkal mélyebben, olyan dolgokban, ami időtálló. Aztán elindult a történt, magától épült fel, mint valami spirál, aminek a legmélyéről indultam, és amikor az utolsó „hangot” is leütöttem, akkor értem fel a csúcsára.

A szerelem is 1928-ban játszódik?

1928-ban, igen, de emellett visszamegyek kétszáz évet a történetben, és hogy hogy lesz ez egy kétszáz éves szerelem, az egy picit misztikus, ahogy a szerelem is olyan boszorkányos dolog; az érzelmek, az indulatok, a bennünk lévő sok-sok tapasztalat egyfelől illékony, másfelől valami ősidők óta gyökeret vert dolgok, amiket kiírtani sem lehet, miközben épülnek bennünk: elég egy picikét változtatni valamin, és az élet új irányt tud venni. Kétszáz évet tekinthetünk hosszú időnek, ha emberöltőket nézünk, de hogy ha a nagy egészet figyeljük, akkor meg tereket és időket átszelni az olyan semmiség!

A férfi, aki szerepel a regényben, hogyan illeszkedik a történetbe? A női vonal gondolom nagyon erős, illetve két idősíkon is játszódik a történet, viszont a férfiakról még nem esett szó.

Az összes férfi szereplő – persze ez nem egy előre megtervezett dolog –, tükre a női főszereplőm lelkének. Csupa olyan megnyilvánulásuk van: a főszereplő félelme, aggálya, vágya. Ezekre reagálnak. Ha belegondolsz, akkor az élet is így működik: amitől én félek, és amire én vágyódom, azok vesznek körül, ezekre fókuszálok. Így nyilvánulnak meg az emberi gesztusok is felém, amilyen az adjon Isten, olyan a fogadj Isten, és ez minden téren igaz.

Kiknek ajánlod a könyvet? Női olvasóknak gondolom mindenképp, de a férfi olvasóknak mennyire lehet releváns?


Az eddigi egyetlen férfi tesztelője a regénynek a férjem, hiszen most érkezett a nyomdából a könyv. Én úgy adtam oda neki, hogy valószínűleg „nem a te könyved lesz”, mert szerintem ez női könyv, de úgy adta vissza, hogy ez nem női könyv. Azóta még a barátnőm is elolvasta, és azt mondta, hogy ezt a férjének mindenképp oda fogja adni, mert nem női könyv. Úgyhogy nehéz így meghatározni, hogy kinek ajánlom. Aki szeret elveszni abban, ami talán nem is evilági, aki szeret kalandozni a szív, az érzések világában, de azért akárhogyan is, nem tudtam kibújni a bőrömből, egy picit történelmi is, egy kicsit elmélyül falusi életben, tehát korrajz is, de csak éppen annyira, amennyire én ezt a szereplőimen keresztül meg szoktam mutatni.

Szeged fontos szerepet kap a könyvben, tehát akkor valószínűleg a szegedi, vagy a szegedi kötődésű olvasóknak nagy élmény lehet. Szeged csak a Boszorkányszigetre koncentrálódik, vagy az egész városban játszódik a történet?

Az egész városban, mert amikor lementünk Szegedre azokat a pontokat keresni, amiket két ember megérinthet – szó szerint – kétszáz év különbséggel, akkor bejártuk a várost. Először a ferences rendi kolostorhoz irányítottak minket, , és a temetőbe, néhány épülethez. A könyvtárban segítettek, merre induljak el, az Oskola utcában hol nézzek körül. Tele instrukciókkal és javaslatokkal neki is indultunk, bejártuk a várost, ahol néztem a várost 1728 perspektívájából – ami persze abszurd, hiszen közben ott volt az árvíz, és eltelt kétszáz év –, aztán ugrottam 1928-ba, úgyhogy Szeged utcáit több síkon is bejárom.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése