2019-04-20

Nicholas Sparks – Szerelmünk ​lapjai

FÜLSZÖVEG: "Tudom, hogy nincs bennem semmi különös. Az átlagemberek átlagéletét élem. Nem alkottam semmi emlékezetest, nevem hamarosan homályba vész, de tiszta szívből, igaz szerelemmel szerettem valakit, és ez nekem teljesen elég..." 

A mű a végtelen szerelem szívszorítóan gyengéd története. 1946-ban, Észak-Karolinában kezdődik, amikor Noah Calhoun visszatér a második világháborúból. A harmincegy éves férfi, miközben megpróbálja birtokát felvirágoztatni, folyton egy gyönyörű lányra gondol, akivel tizennégy évvel korábban találkozott, és akit eddig mindenkinél jobban szeretett. 

Az emlékeinek él, egészen addig, amíg a lány meg nem érkezik a városba. Mi történt velük az elmúlt években, és hogyan alakul további életük? Mindezt megtudhatjuk e páratlanul szép, mesterien szőtt, megrendítő és igaz szerelmi regény lapjairól.


INFORMÁCIÓ:
Kiadó: GENERAL PRESS KIADÓ 
Oldalak száma: 192
Borító: FÜLES, KARTONÁLT
Súly:196 g
ISBN: 9789636438517
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2019
Fordító: Nagy Ágnes Karolina

SZERINTEM: Éljen a könyvtár, hiszen nélküle nem olvashattam volna el ezt a könyvet, melyet oly régóta nézegettem már. A filmet nem láttam, de annyiszor jött velem szemben a történet, hogy igazán kíváncsivá tett – a mostani periódusom, amikor igencsak rákaptam a romantikus kötetekre pedig remek apropóval szolgált, hogy most már végre muszáj elolvasnom.

A könyv igen rövidke – kevesebb, mint 200 oldal –, ám mégis teljes és kerek. A cselekmény két részre osztható, az első felében Noah a fiatalságára emlékszik vissza, ahogyan megismerkedett Allie-vel, ahogyan egymásba szerettek, és ahogyan a lány döntéskényszerbe került. Bevallom, nem csak a szerelmi szál miatt fogott meg annyira ez a rész, hanem mert imádok a 20. század első feléről olvasni, a mindennapi élet leírásait, és elmerengeni abban, hogy mennyivel másabb volt az élet. A Szerelmünk lapjaiban nem csak a hétköznapi dolgok, hanem az emberek viselkedése, a ki mit gondol rólam-kényszere is remekül visszaköszönt, és ezek elegye miatt sajnáltam, hogy volt egy kvázi éles váltás, amikor a jelenbe csöppentünk.

A jelenben is Noah elbeszélését olvashatjuk, s noha kikövetkeztethető, mégis pár oldalon keresztül kételkedtem, de ugyanakkor drukkoltam is, hogy a felesége az legyen, akire gondolok – és akire szerintem minden olvasó gondol.

A jelen kegyetlen és szívfacsaró, ugyanis az Alzheimer-kór áll Noah és a felesége meghitt mindennapjai útjába. Ezeket a sorokat olvasva az 50 első randi című film jutott eszembe, ahol a női főszereplőnek szintén minden reggel újra meg kell ismerkednie az életével, a szerelmével, az emlékei pedig egyetlen napra szólnak.

Csendben ülünk, és figyeljük a körülöttünk lévő világot. Egy élet kellett hozzá, hogy ezt megtanuljuk. Úgy tűnik, csak az idős emberek tudnak egymás mellett szótlanul ülni úgy, hogy mégis jól érzik magukat. A fiatalok türelmetlenek, és folyton úgy érzik, meg kell törniük a csendet. Kár, mert a csend nagyon tiszta dolog. Áldott. Közelebb hozza egymáshoz az embereket, mert csak azok tudnak egymás mellett csendben ülni, akik közt teljes az összhang. Ez az élet nagy ellentmondása.

A könyv aranyos, ugyanakkor szívfacsaró is, ám a keserédességet számomra ellensúlyozta az, hogy egy együtt leélt boldog életet nem vehet el egy ilyen alattomos betegség, legalábbis az egyik féltől biztosan nem. Szerencsésnek érzem a két szereplőt, hogy ilyen sok idő jutott nekik együtt, még ha az utolsó néhány év nehézségekkel és fájdalommal teli is.

Remek könyv, csak ajánlani tudom. Sparksnak ez egy remek írása, még ha az ismerkedésem vele nem is volt annyira pozitív néhány évvel ezelőtt, ám a Szerelmünk lapjait valahogy egésznek és tökéletesnek érzem, a romantikus irodalom egyik kötelező darabja.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése