2019-04-03

Stephen King – Kedvencek ​temetője

FÜLSZÖVEG: Dr. Louis Creed, a fiatal orvos kitűnő állást kapott: a Maine-i Egyetem rendelőjének lett a vezetője, ezért Chicagóból az idilli New England-i tájban álló, magányos házba költözik családjával - feleségével, Rachellel, ötéves lányukkal, Ellie-vel és másfél éves kisfiukkal, Gage-dzsel. Boldogan, a szép jövő reményében veszik birtokukba új otthonukat...

Az első gondra az út túloldalán, velük átellenben élő öregember, Jud hívja föl a figyelmüket: a tájat kettészelő országúton éjjel-nappal olajszállító tartálykocsik dübörögnek, halálos veszélynek téve ki a háziállatokat és az apróságokat. Nem véletlenül van a közelben egy nyomasztó légkörű, ódon temető az elgázolt háziállatok számára... Az első trauma akkor éri Louist, amikor egy baleset áldozatául esett, haldokló fiú a rendelőben dadogó szavakkal óva inti az állattemetőn túli veszedelemtől. Nem sokra rá egy tartálykocsi elgázolja Ellie imádott macskáját, és az öreg Jud - jó- vagy rosszakaratból? - az állattemetőn túli, hátborzongató vidékre, a micmac indiánok egykori temetkezőhelyére viszi Louist, s ott földelteti el vele az állatot.

Másnap a macska visszatér - de ocsmány jószág lett belőle: lomha, ijesztően bűzlő és gonosz. Aztán néhány békés hónap után a kis Gage elszabadul a szüleitől, és szaladni kezd pici lábain az országút felé...

King borzalmakkal teli regénye magyarul 1993-ban jelent meg először, Állattemető címen.


INFORMÁCIÓ:
Kiadó: EURÓPA KÖNYVKIADÓ KFT. 
Oldalak száma: 587
Borító: KARTONÁLT
Súly: 406 g
ISBN: 9789635040094
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2019 
Fordító: Szántó Judit

SZERINTEM: Ha van Stephen King regény, amiről sokat szoktam áradozni, akkor ez bizony az. Talán 16 éves voltam, amikor először olvastam, akkor is lelkiismeret-furdalással, hiszen korábban már anyukám könyvespolcán kiszúrtam – olyan 10-12 évesen –, akkor meg is kérdeztem tőle, hogy elolvashatom-e, mire egy határozott nem volt a válasz. A fülszöveget – a régit – olvasva meg is értettem, hogy miért a tiltás, de ettől függetlenül ott motoszkált bennem, hogy akkor is érdekel.

Az első találkozásom az Állattemetővel olyannyira jól sikerült, hogy pár nap alatt kiolvastam, és akkor döntttem el, hogy King összes műve érdekel. Nem mellesleg a pörgős történetszál mellett ez volt az első könyv, amitől rémálmaim voltak – akkor volt egy cicám, akit nagyon szerettem, és többször azt álmodtam, hogy Church, a könyvbéli macska sorsára jut.

No de ennyit a nosztalgiáról, ami azért számomra hozzátartozik az olvasáshoz, az élményhez, hiszen valamiféle magasztos, érinthetetlen szerelem volt az, amivel erre a regényre visszagondoltam, most, majdnem 10 évvel később, felnőtt fejjel pedig bevallom, picit más érzés volt olvasni, más gondolatok kavarogtak bennem.

Első körben némi pluszt adott az az egy-kettő, a többi művére való elejtett utalás, ami majdnem mindegyik regényében jelen van, és amiket most, sok könyv után értettem is. Számomra ezek az utalások nagyon sokat tudnak hozzáadni a történeteihez, de persze ezek nélkül is remek olvasmány.


Nincs mit szépíteni egyébként a dolgon, hiszen felnőttem, rengeteget változtam az első olvasás óta, így sajnálom leírni, de most nem adott annyit a könyv, mint elsőre. Talán azért, mert ismertem a cselekményt, talán azért, mert más szemmel néztem a történéseket, de "csak" egy kellemes kikapcsolódást nyújtott. Mindezek mellett igyekeztem most más dolgokra is figyelni, például arra, hogy tökéletesen jelen van a regény elején az a sötétség, mely annyira jellemző Kingre, ami sejteti, hogy pozitívan indul a regény, de itt bizony minden tragédiába torkollik majd, vagy hogy sokszor voltak kvázi felesleges leírások, amik újraolvasásokor picit zavartak.

Mindezektől függetlenül még mindig nagyon szeretem ezt a könyvet, és ha a jövőben ráterelődik a szó, akkor is hasonlóképpen fogok beszélni róla, mint eddig. Mert első olvasásra zseniális, főleg akkor, ha a jövőbeli olvasó nem találkozott spoilerekkel, és van annyira naiv, mint én, hogy a sokat sejtető sötétség ellenére titkon reménykedik benne, hogy valami jó is kisülhet a könyvből (noha én például pont ezt szeretem a műveiben, hogy mindig katasztrófa a vége).

Egy szó mint száz, nagyon ajánlom a könyvet, hiszen talán az egyik legbrutálisabb, legsötétebb műve Stephen Kingnek, s nem csupán a 80-as évek Amerikájába kalauzolja el az olvasót, hanem sok visszautalás van a századforduló, a háborúk korára is, amik lehet, hogy csak nekem guilty pleasure-ök, de lehet, hogy másnak is sokat dobnak a történeten.

Ha a Mestertől nem olvastatok még, de bírjátok a zsigeri horrort, akkor remek kezdés (remek példa vagyok én is, akit ezzel a regényével kilóra megvett), ha szeretitek Kinget, akkor azért érdemes elolvasni, ha még nem tettétek.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése