2019-05-25

Gabriel Tallent – Drága ​kis szívem

FÜLSZÖVEG: Teknőc Alveston kemény lány. Tizennégy éves, és az erdőket járja az észak-kaliforniai tengerparton. Kedvenc helyei, menedékei a patakok, a dagálytavak, a sziklaszigetek, de személyes világa kicsi és veszélyekkel teli: Teknőc zaklatott lelkű, karizmatikus apja bűvöletében és rabságában nőtt fel. Emberi kapcsolatai az iskolára korlátozódnak, de ott sem enged közel magához senkit; néha beteg nagyapjával römizik, esténként pedig apjával együtt készül - a világvégére.

Azután megismerkedik Jacobbal, és először tárul fel előtte egy tágasabb világ: ráébred, hogy otthoni élete se nem biztonságos, se nem fenntartható. Szökést tervez, felhasználva mindazokat a túlélési technikákat, amelyekre apja tanította. 

Egyedi stílus, vad természeti környezet: felkavaró és megrendítő olvasmány egy kiemelkedően tehetséges új író tollából, mely megjelenése után azonnal felkerült a The New York Times bestsellerlistájára, fontos irodalmi elismeréseket kapott, és két tucat országban vásárolták meg a jogait.

INFORMÁCIÓ:
Kiadó: 21. Század Kiadó 
Oldalak száma: 447
Borító: KEMÉNYTÁBLA, VÉDŐBORÍTÓ
Súly: 610 g
ISBN: 9786155759529
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2019 
Sorozat: 21. SZÁZAD KULT KÖNYVEK 
Fordító: Békési József

SZERINTEM: A fülszöveg ismét csalóka egy kicsit, bár sejteti, hogy sötét regény ez. Csak nem kellőképpen. Én személy szerint szeretem a keményebb témákat, viszont a Drága kis szívem földhöz vágott, sűrű szünetekkel tudtam csak végigolvasni.

Hogy miért? Mert kezdetnek az első néhány oldalon lecsap az olvasóra – és Teknőcre, a főszereplőre – a családon belüli erőszak, ráadásul úgy, hogy egyszerűen összeszorult a gyomrom, és kíváncsisággal keveredő dühvel olvastam ezeket az oldalakat. Talán ilyen gyorsan, és ilyen intenzív érzelmeket könyv nem váltott még ki belőlem, ezek az érzések pedig nem akartak múlni az oldalak pörgésével sem. Ezzel kapcsolatosan pedig furcsa pelegondolni, hogy manapság mennyire magas az ingerküszöbünk (az enyém legalábbis biztosan), és itt egy regény, ami könnyedén átugorja ezt, mind a 447 oldalán elborzaszt, és átértelmezteti az olvasóval a kemény téma fogalmát.

Többen kérdezték amíg olvastam, hogy milyen a könyv, az pedig már a cirka felénél is kiksristályosodott előttem, hogy brutális és megrázó, és talán nem is való mindenkinek. Tallent olyan érzékenységgel ír, hogy olvasás közben teljesen elvesztettem a realitásérzésem, hiába motoszkált bennem, hogy nyugi, ez csak fikció, egyszerűen a történet, a szereplők, az érzések mind-mind magával rántottak, és kimondom: kissé megviselt a cselekmény. 


Teknőc viszont egy olyan főszereplő, akit noha szintén megviselt a cselekmény, mégis emelt fővel, és higgadtan kezelte azt, ami vele történt, nem mellesleg igyekezett a helyzetből a lehető legjobbat kihozni. Az apja, Martin biztosan valamilyen mentális betegséggel, talán skizofréniával küzd, ezért is készül a világvégére, és ezért tanítja Teknőcöt lőni. Martin pedofil, és az első sokk után számomra ez volt a következő, amikor megerőszakolja Teknőcöt, majd újra és újra, a kislány pedig valahol tisztában van azzal, hogy ez nem helyes, és ő sem akarja, de nem igazán van beflyása a saját életére, sorsára. Ekkor jön a képbe Jacob, akire Martin féltékeny lesz (a saját lánya plátói szerelmére, majd udvarlójára), Teknőcnek pedig döntenie kell.

A tizennégy éves lány pedig komoly dilemma előtt áll, ugyanis lépnie kellene valamit, úgy, hogy a szíve mélyén tudja, hogy az lenne a helyes, de nem meri, és addig húzza, amíg majdnem belerokkan. Számomra ezek nagyon ismerős érzések, tinédzserként kerültem hasonló szituációba, még ha az nem is volt ennyire súlyos, de mégis mély nyomokat hagyott bennem. Teknőc sokszor furcsán viselkedik, elutasítja a segítséget, a felkínált lehetőségeket a változásra, ellöki azokat az embereket, akik nem bántják, akik segíteni akarnak, és talán erre az olvasó értetlenül reagálhat, viszont a saját emlékeim kapcsán tökéletesen meg tudtam érteni Teknőcöt. A fent említett megrázó olvasmányélményemre pedig talán ez lehet a válasz, hogy túlságosan tudtam lelkileg azonosulni a történettel, a főszereplővel, Teknőccel, illetve Martin karakterének az alapja is túlságosan ismerős volt.

Gabriel Tallent egy zseni, az írói stílus és a témaválasztás is remek, no és az én vesszőparipám, a befejezés is olyanra sikerült, amiért csak és kizárólag pozitívan tudok nyilatkozni a Drága kis szívemről, még ha ennyire fel is kavart. Ne rasszon el a téma keménysége és brutalitása, mert pontosan emiatt nagyon fontos olvasmány ez a könyv!

Instagramon és Facebookon is megtalálsz!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése