2019-05-18

Margaret Atwood – Guvat és Gazella (MaddAddam-trilógia 1.)

FÜLSZÖVEG: Az üszkös romokkal borított, mégis furcsán paradicsomi, posztapokaliptikus tájban gyönyörű, tea-, krém- és mézszín emberek élik egyszerű mindennapjaikat: bogyókat, gyökereket gyűjtenek, bujkálnak a mutáns vadállatok elől, dorombolva gyógyítják egymást, nevelik gyermekeiket. Nem ismerik sem a szerelmet, sem a háborút, nincs bennük birtoklási vágy. Ők a guvatkák. Ez a génmódosított faj túlélte az emberiséget kipusztító járványt. Csupán egyetlen ember él velük: a rejtélyes Hóember, akit vallásos rajongással vesznek körül. 

Hóember végtelen magányában emlékeibe menekül, így ismerjük meg a tehetős Kampuszokra és a nyomortól, bűnözéstől és betegségektől sújtott plebsztelepekre szakadt világ történetét, ahol mindenki sorsa az elvtelen Vállalatok és a központi biztonsági szolgálat embereinek kezében van. Kirajzolódik előttünk Hóember gyermekkori barátja, a zseniális géntechnológus, Guvat sorsa, aki arról álmodott, hogy létrehozza az embernél tökéletesebb fajt. Bármi áron.

Margaret Atwood egyik legnagyobb szabású disztópiája a MaddAddam-trilógia. A Guvat és Gazella, valamint Az Özönvíz éve javított kiadásban jelenik meg a Jelenkor Kiadó gondozásában, a befejező kötet, a MaddAddam pedig most először olvasható magyarul.

"Mivel csakis a kék bőr és az általa kibocsátott feromonok stimulálják a hímeket, már nem létezik viszonzatlan szerelem, elfojtott nemi vágy; nem vetül árnyék vágy és tett közé. Hímvesszőjük világoskék színűvé válik, hogy harmonizáljon a nők kék hasával, és egyfajta kékfarok-táncot lejtenek, a merevedett hímtagok hullámoznak, mégpedig az éneklés és a lábak mozgásának ritmusában: Guvat az ötletet egy olyan rákfajtól vette, amelyik színes ollójának lengetésével kommunikál fajtársaival. A nő a felajánlott virágok közül kiválaszt négyet, ettől a sikertelen jelöltek szexuális vágya azonnal elmúlik, mindennemű neheztelés nélkül. Aztán, amikor a nő hasa a lehető legmélyebb kék színűvé válik, a nőstény és kvartettje elvonul egy félreeső helyre, és addig párzanak, amíg a nő teherbe nem esik, amikor is a kék szín elhalványul. Ennyi.
Nincs már olyan, hogy A nem igent jelent."

INFORMÁCIÓ: 
Kiadó: JELENKOR KIADÓ KFT. 
Oldalak száma: 523
Borító: KEMÉNYTÁBLA, VÉDŐBORÍTÓ
Súly: 590 g
ISBN: 9789636767976
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2019 
Fordító:Varga Zsuzsanna

SZERINTEM: Margaret Atwood írásait nagyon szeretem, mert gyakorlatilag bármilyen témához nyúl, azt képes úgy átadni, hogy az embert gyakorlatilag odaláncolja a könyvhöz. Most a történetét nem egy, hanem három kötetben meséli el, és mivel olvastam már tőle, ezért a fülszöveggel nem is igazán törődtem, tudtam, hogy mindenképpen érdekel. Az pedig csak hab a tortán, hogy gyönyörű borítókkal jelent meg a sorozat – ez nálam általánosságban semleges információ, mármint a borító –, de a MaddAddam-trilógia mellett szerintem nem lehet szó nélkül elmenni.

A történet valahol a jövőben játszódik, ahol a ma ismert emberiség már nem létezik. A Guvat és Gazella két idősíkon meséli el eme világ kialaulását, a történet szempontjából vett jelenben, illetve a múltban, az emberiség pusztulása idején. Az ő múltjuk a mi jövőnk is lehet, ugyanis ekkor kezdett átalakulni a világ, a társadalom osztályokra bomlott – plebsztelepekre, ahová az úgynevezett csőcselék szorult, és Modulokra, ahol azok a családok gyűltek, akik azon dolgoztak, hogy az élelem, az egészség, és általánosságban az élet minden területe egyszerűbb legyen, gyakorlatilag pirulák formájában bevehető változás. Ezt néhány szóban nehéz lenne bemutatni, hiszen Atwood is több mint 500 oldalon át finomítja, a lényeg viszont a disztópikus jövőkép, ahol mindenki küzd valamivel, és az élet már egyáltalán nem olyan, mint a mi jelenünkben.


A regény címe – Guvat és Gazella – is tökéletes magyarázatot kap, Guvatot pedig jobban is megismerhetjük Jimmy, azaz Hóember szemén keresztül, aki az utolsó ember, legalábbis olyan formában, miként ma ismerjük az emberi fajt. Ugyanis az új emberi faj a Guvatkák, akikből kikódoltak egy sor negatívnak vélt tulajdonságot, a szociális készségeket, ítélőképességet átalakították, gyakorlatilag megfosztva őket ezzel az emberi individuumtól. A Guvatkákról is a könyv végén kapunk némi magyarázatot, noha Jimmy/Hóember már a könyv elején is kapcsolatban van velük, terelgeti őket.

Már a könyv elején is olyan érzésem volt, hogy ez egy felvezető kötet, ahol a világ bemutatása az elsődleges, annak a magyarázata, hogy hogyan jutunk el a regényben ismert jelenhez. Azt írtam róla az elején, hogy olyan semleges számomra, de ha azt nézzük, hogy milyen gyorsan olvastam el, akkor ez nem igazán igaz, hiszen olvastatja magát a történet, még úgy is, hogy mint írtam, gyakorlatilag magyarázat, illetve felvezetés. Az eleje kissé kusza, főleg a két idősíkon aló ugrálás miatt, de a könyv végére tökéletesen összeáll ez a kuszaság, nem mellesleg az utolsó fejezetben elindul a tényleges cselekmény is, ami miatt – ugyan nem azonnal akartam elkezdeni –, de kénytelen voltam elolvasni Az özönvíz éve első pár fejezetét is.

Margaret Atwood nagy ívű meséje ez arról, hogy milyen alternatív valóságba kerülhetünk, ha a technológiát ész nélkül igyekszünk használni akár lustaságból, akár csak szimplán azért, mert megtehetjük, mindezt megfűszerezve egy megalomániás majdnem-zsenivel, aki a saját elképzelésére formálja a jövőt. Egy olyan jövőt, ahol a természetnek nagyobb jelentősége van, mint az embernek – annak az embernek, akit mesterségesen igyekeznek visszaredukálni állattá.

Ha szeretted Atwood eddigi köteteit, akkor a MaddAddam-trilógiát is kézbe kell venned, mert a szerző zsenialitása tökéletesen visszaköszön, és a disztópikus jövőkép sem ismeretlen (lásd A szolgálólány meséje).

Instagramon és Facebookon is megtalálsz!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése