2019-05-05

Sheila Heti – Változások könyve

FÜLSZÖVEG: ,,Amikor anyám először látott holttestet, orvostanhallgató volt Magyarországon. Felnyitva feküdt előtte a boncasztalon, és ahogy ránézett, valamiféle szédülés fogta el. Nem várta, hogy több lesz ott, mint vér, csontok és zsigerek, mégis, valami miatt tovább kutakodott. Bár nem kapott vallásos nevelést, nyugtalanította, hogy semmi egyebet nem talált - a léleknek nem volt nyoma.
(...)
Ugyanígy félek az első pillanatoktól is a szülőszobában, miután a mellemre teszik a babámat, hogy azokhoz a pillanatokhoz hasonlóan ráébredek majd, itt sincs semmi mágikus, csak a jó öreg élet zajlik, ugyanúgy, a jól ismert és rettegett mederben."

,,Hogy akarok-e gyereket, vagy sem, azt magam előtt is titokban tartom - ez a legnagyobb titok előttem."

Mit jelent pontosan az anyaság? Mit nyerünk, és mit veszítünk, ha a gyermekvállalás mellett döntünk?

Sheila Heti nagy port kavaró, különleges regénye ezeket a kérdéseket feszegeti. Az elbeszélő egy harminchat éves nő, aki a társadalmi és a belső nyomás hatására is úgy érzi, döntésre kell jutnia. De biztos elképzelések híján mi segíthet? Mi történik, ha elménk és ösztöneink között nemhogy összhang, de jóformán kapcsolat sincs?

A narrátor vívódása és döntésképtelensége időnként szívbe markoló, máskor humoros, miközben a szöveg szenvedélyessége magával ragadja, a tűpontos megfigyelések pedig zavarba ejtik az olvasót.

Felszabadító hatású, inspiráló és bölcs - nem véletlen, hogy a Változások könyvét a New York Times és a Financial Times is az év legjobb könyvei közé sorolta.


INFORMÁCIÓ: 
Kiadó: Libri Könyvkiadó Kft. 
Oldalak száma: 312
Borító: FÜLES, KARTONÁLT
Súly: 350 g
ISBN: 9789634335498
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2019 
Illusztráció: FEKETE-FEHÉR KÉPEK
Fordító: Csonka Ágnes

SZERINTEM: Furcsa volt számomra ez a könyv, és nem azért, mert a központi témája az anyaság, a gyerekvállalás, hanem azért, ahogyan a szerző nem tudta eldönteni, hogy neki tulajdonképpen mi is lenne ideális az életében.

Tetszett is, meg nem is. A nem is rész azért van bennem, mert az a gondolat fogalmazódott meg olvasás közben, hogy aki ennyire sokat foglalkozik a témával, hogy vállaljon-e gyereket, abban vajon nem bújkál valahol mélyen az, hogy szeretne, csak nem meri saját magának bevallani? Talán rosszul fogalmazok, nem is a témával való foglalkozás mennyisége, hanem Sheila Heti vívódásának milyensége ébresztett bennem ilyen gondolatokat, amitől nem tudtam elvonatkoztatni. 

A szerző végigveszi a pro és kontra érveket a gyerekvállalással kapcsolatban, akár általánosságban, akár az ő és párja életére vonatkozólag, ami bölcs és megfontolt, de nagyon erősen azt éreztem, hogy döntésképtelen, és inkább marad a biztonságos pályán, a megszokott életritmusában, mint sem hogy kockáztasson. Ehhez társul még az is, hogy ketyeg a biológiai órája, tehát ott a nyomás, a stressz, hogy kvázi azonnal döntenie kell, hogy igen vagy nem, nincs ideje megrágni, nincs ideje arra, hogy majd az idő eldöntse, letisztázza, noha saját bevallása szerint évek óta foglalkoztatja a téma, és évek óta gondolkodik, hogy vajon mi lenne a legideálisabb a számára.

Van valami szomorú abban, ha valaki nem akarja mindazt, ami annyi ember számára jelent életcélt. A szomorúság oka lehet az, ha nem élsz meg egy egyetemesebb történetet – a feltételezett életciklust, azt hogy egy életciklusból egy újabbnak kellene következnie. De amikor az életedből nem következik egy új életciklus, az milyen érzés? Semmilyen. Mégis, ott az enyhe csalódottság, amikor a mások életében bekövetkező nagyszerű dolgokat igazából nem akarod magadnak.

Mindezek mellett nekem nagyon tetszettek a kérdések, amelyeket az érmék segítségével tett fel. Erről nem is hallottam még, és persze, lehet furán nézni arra, hogy pszichológus vagy Isten helyett ilyenbe kapaszodik, de mindenki másban és máshogy hisz. A fent leírtak másik része, hogy szerintem jó dolog, hogy nem dugta a homokba a fejét, és próbált rájönni arra, hogy nekik melyik verzió lenne az ideális.

Ugyan én nem vagyok abban az élethelyzetben, amikor aktuális lenne a gyerekvállalás téma – illetve én elköteleződtem az igen mellett –, de azt hiszem azoknak a nőknek, akik Hetihez hasonlóan nem tudják mi lehet a jó döntés, mást és sokat adhat ez a könyv.

Mindentől eltekintve hatalmas pozitívum volt, hogy a szerző nem akarja az olvasót a saját döntése felé terelgetni, azaz hogy ne vállaljon gyermeket, és felsorakoztatni emellett az érveket, hanem a saját gondolatait írja le, a saját vívódásába, harcába enged betekintést. Megosztó könyv, biztosan sokan fogják utálni, mint ahogy sokan imádják majd – illetve biztosan lesznek hozzám hasonlóak, akiknek vegyes érzéseik lesznek. Egy biztos, ez a könyv mindenképpen gondolatébresztő, és mindenkiből, aki elolvassa kivált majd valamilyen erős reakciót. Az anyaság, gyerekvállalás téma pedig ne riasszon el senkit, mert tényleg nem azokhoz szól, akiknél ennek van itt az ideje.

Instagramon és Facebookon is megtalálsz!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése